2009. május 14., csütörtök

A szülinapi torta akkor jó, ha otthon készül, punk tum

Ha jól emlékszem, olyan 20 éves lehettem, amikor közöltem anyukámmal, hogy márpedig a születésnapomra olyan tortát kérek, amit ő süt. Szegény majdnem dobott egy hátraszaltót, pedig inkább csak nézni szereti a szertornát, nem gyakorolni. Mégcsak tortaformánk se volt otthon, tény, hogy soha se készült semmi ilyesmi sütike a mi konyhánkba (anyu a perec nagy mestere, de abban öt csillagos). Nem akart nekem csalódást okozni, bár nem nagyon értette, hogy mi esett a fejemre, így megalkotott egy gyümölcstortát, ami valami eszméletlenül finom lett (köztünk maradjon, fordítva került az egész a formába:)). Azóta többet süt, amikor itthon van, a meggyes sütije semmihez se fogható!
Azóta se eszem meg a cukrászdai születésnapi tortát, másmilyet se ha nem muszáj, de szülinapra cukrászdait, nekem egyszerűen szomorú.
Az elmúlt pár hétben két születésnap is volt kicsi családomba: Bernát és most 12-én Zsolt, az én drága férjem, akire mindig tudok számítani, hoz éjjel citromos vizet, ha kitikkadok a sok szoptatástól, olyan munkát talált, amibe én is be tudok segíteni, így itthon lógatva a lábam dolgozó anyának minősülök gyakorlatilag. Ő, aki bár fiatalabb nálam, sokkal bölcsebb, mint én. Aki halk szavú, de sokkal határozottabb, mint nagyhangú asszonykája, aki sokszor kicsit hebrencs is, de a halkszavúság precizitással társult, oldalborda felől pedig maximalizmussal.
Csuda jó páros vagyunk:)

Mindkét fiatalembernek én akartam megsütni a tortáját, mert az az igazi, ahogy már jópárszor hangsúlyoztam. És itt jön az én szívfájdalmam, ami miatt majdnem sírtam is (na jó, sírtam is, de csak titokba). Vannak, akik nem tartják tiszteletbe, amit az embergyerek szülei kérnek és akkor is hoznak cukrászdai tortát, akkor is úgy állítanak be, hogy eszükbe se jut telefonálni:(
Így bánatomba nem sütöttem tortát.

De nem az a fajta vagyok, akit sokáig emészt a szomorúság. Új tét új nyeremény a következő szülinap jóvoltából. 12-e, beszereztem minden tortához valót és a saját fejem után elkészítettem: meggyes piskóta (naaa, kitől tanultam????:)), túrókrém és csoki a tetejére. Két szintes lett, a felső kisebb (mert ez a Bernáté és helyreállt az univerzum egyensúlya), mindkét darab és a darabok között pedig a túrócska. És ami a legjobb, életembe először sikerült a tojárt kézzel teljesen keményre felverni (jó, Bernát is segített, meg közbe kavargatta az egyik edénybe a lisztes vizet, jobb nem jutott eszembe)!

Igen, a torta nyomi lett, de hogy milyen finom, azt el se tudjátok képzelni és Bernát csillogó szemmel figyelte, meg minket is, hogy nevetünk és most olyan jó volt a hangulat, nem bánom, hogy erről nincs fénykép, mert ez most az én privát fényképalbumomba van, amit sokat lapozgatok.

A tortáról van, csodáljátok:)

9 megjegyzés:

  1. Én úgy vagyok a sütéssel, mint Te a kötéssel és egyéb kézi alkotásokkal. Így megértem miért érzel úgy, hogy egy szülinapra otthon, sk készített torta dukál:)
    Isten áldja és éltesse az Ünnepelte(ke)t!

    VálaszTörlés
  2. Hajni, ezek szerint Te sokat is szoktál sütni:) Majd a legjobb ötleteidet megoszthatod ám velünk:)
    Köszönik az Ünnepeltek:)

    VálaszTörlés
  3. Én se adtam még senkinek bolti tortát... mert mit is teszek én akkor a szülinaposért? Kinyitom a pénztárcám, és hazaviszem a tortát. Hát ezt is letudtuk.

    Isten éltesse a férfi szakaszt!

    VálaszTörlés
  4. Éljenek az otthoni torták! Nekem is végem van a cukrászdaitól... És rettentően élvezem ha tortát lehet csinálni - főleg hogy kedvem szerint lehet kidíszíteni :)Jövő hétvégére is kell egyet kreálnom - most találtam egy receptet hozzá...
    A legjobbakat a fickóknak! És sok áldást kívánunk életükre!

    VálaszTörlés
  5. El tudom képzelni milyen finom!!
    Igen,valahogy a házi sütésű tortának van egy különös hangulata!!Olyan IGAZI!
    Isten éltesse az ünnepelteket!!

    VálaszTörlés
  6. Én régebben minden tortát magam sütöttem a szülinapokra. Most azonban megszaporodtak a szülinapok a gyerekek számával. A házi sütésű tortik hátránya, hogy a mi családunk nem bírja 3 napig enni. Finom és elég is nekik aznap, meg másnap. Így viszont nem fogy el, hiába járok rá én is rendületlenül. És bevallom, sajnálom napok múlva kidobni a kezem munkáját. Így általában elosztogatom a maradékot, de az meg olyan illúzióromboló- én a családomnak sütöm a szülinapit, nem más családjának... :( Volt olyan is, hogy a mélyhűtőbe tettem, de kicsi a mélyhűtőnk, és csak foglalta ott a helyet vagy fél évig...

    Végülis egy terhességi rosszullétes időszak törte meg a torta-sütő terndemet: én mindegyikkel nagyon szét vagyok esve az elején, sokat hányok és teljesen elgyengülök- szóval pont egy ilyen időszakra esett az egyik gyerkőc szülinapja... Oli megkönyörült, és vett egyet, látta, hogy most nem vagyok torta-készítő passzban (semmilyen passzban sem voltam akkoriban...) Az volt az első bolti tortánk, aztán szépen rákaptunk.

    Úgy másfél év óta bolti torta van nálunk a szülinapokon. Fincsi, szépen is néz ki és kicsi annyira, hogy elfogy. Jó, az igaz, hogy nem olyan, mint az enyém, de szerintem a bolti is tud finom lenni. Gondolkozom, hogy vissza kellene állni a házi tortára, de kicsit ihletés-vesztett lettem attól, hogy a torta töredéke fogy csak el...

    VálaszTörlés
  7. Ja, persze, azt meg elfelejtettem írni, hogy:

    BOLDOG SZÜLINAPOT BERNÁT ÉS APÁJA!!! Isten éltessen mindkettőtöket. :)

    VálaszTörlés
  8. Eszti, lehet, hogy hülyeséget írok, de miért nem sütsz kicsi tortát?????:)

    VálaszTörlés
  9. Oki, a kismama lét, főleg az elején nem a cukrászvéna kibontakozását szolgálja, hányással meg főleg nem. Én általában csak akkor hánytam, amikor már elfáradtam, szóval reggel soha (ekkor már nem éjszakáztam).
    Torta elajándékozása: én inkább elajándékozom, minthogy kidobjam.

    VálaszTörlés