2014. július 4., péntek

Elköltözhettünk :)

A szemfüles képnézegetők már észrevehették, hogy a fotóink háttere erőteljes változásokon mentek keresztül az elmúlt hónapokban. Elköltöztüüüüünk :)
Április eleje óta Kisteleki lakosok vagyunk! Egy csodálatos házban élünk, amely a nagyszüleimé volt. Gyermekkorom nagyon sok nyarát, minden karácsonyát valamint megszámlálhatatlan hétvégéjét töltöttem itt. A gyermekeim pedig itt nőhetnek fel, amelynél nagyobb áldást el sem tudok képzelni az életünkre nézve.
Kistelek egy fantasztikus hely, számukra mindenképp, és mindenről csupa mosollyal tudunk beszámolni.
Minden pillanatok alatt elintéződött, a költözés pont arra az időszakra esett, amikor Bernátnak iskolát kellett választani, az otthonoktatás végett ugye ez nem mindig könnyű. A kiszemelt iskolából jeleztek, hogy túljelentkezés van. Ekkor hívtuk fel a Kisteleki Általános Iskolát. Már a telefonban is rendkívül kedvesek voltak, elmondtam hogy mit szeretnénk, mondták, hogy akkor másnap délelőtt menjünk be, az igazgató majd vár minket. Várt is, egy rendkívül szimpatikus igazgatót ismertünk meg, kifejezetten jót beszélgettünk, az Úr már nagyon előkészített mindent, végig éreztem, de amikor azt mondta, hogy pont a napokban látott egy régebbi Friderikusz interjút a Polgár lányokkal, és hogy mennyire inspirálta, akkor már tudtam, hogy itt minden, ami rajtunk kívül áll, már elintézve. A végén még hozzátette, ha most lenne kicsi gyereke, ő is kipróbálná :)
Pár hétre rá megtörtént a beiratkozás, kaptunk egy remek osztályt, két kifejezetten szimpatikus tanárnővel. Elmentem az első szülői értekezletre, külön bejegyzést érdemelnének, de szerintem fel fognak még bukkanni az életünkben :)
A határozat is megjött, rendkívül korrekten megfogalmazva, kapcsolattartást kértek minket a tanítókkal, ami nem fog nehezünkre esni, oh, míg el nem felejtem, tagja lettem a szülői munkaközösségnek, nem terveztem, igazából nem is nagyon tudom, hogy mit csinálnak, hárman vállaltuk, majd összedolgozunk. A rendszeres kapcsolat biztosítva.
Védőnő, eddig is remek védőnőket kaptam, mindegyikük lelkes volt, szerette a gyerekeket, kedvesek, mosolygósak voltak. Kisteleken sincs ez másképp, összesen két védőnő van a városban, oh, igen Kistelek 1989 óta város!, fiatalok, mosolygósak, rajonganak a gyerekekért, barátiak és határozottak egyszerre. 
Nem ismerünk sok embert, de akiket igen, hálát adunk értük, hogy ezentúl részei lesznek az életünknek. A legtöbb szomszédot gyermekkorom óta ismerem, van, akivel együtt nőttem fel, vannak újak, fiatal családok, akikkel csak azt sajnáljuk, hogy jelenleg keveset találkozunk.
Nem is tudnám sorba rendezni, hogy épp mi tetszik itt a legjobban, az biztos, hogy a közeli uszoda számomra rendkívül csábító, bizony, gyalog nincs öt perc :)
És rengeteg minden van, zeneiskola, néptánc, társastánc (nem is akármilyen), falmászás, foci (női csapat is), kézilabda. Ráadásul napra nap új lehetőségekkel találjuk magunkat szembe.

A panel után házban élni, leírhatatlan különbség! 
Persze még sok minden áll előttünk, rengeteg tervünk van, tele vagyunk ötletekkel, lelkesedéssel, nyugalommal. Minden megváltozott körülöttünk, mindennek más egy kicsit a ritmusa, mindennek más egy kicsit az íze, az illata. Évek óta ismert tárgyak vesznek körül, amelyek új helyet találtak a mi életünkben.

2 megjegyzés:

  1. Hát ez bizony nagyon érdekes lehet - gondolom a gyerkőcök is élvezik! Szuper, hogy már ott vagytok, majd valamikor megnézünk titeket!

    VálaszTörlés
  2. Igen, minden pillanatát. Szuper, hogy jöttök, remélem mihamarabb :) Várunk titeket nagyon, gyerekeknek meg sem merem még említeni, mert szétszednek minket, mire leszervezzük :)

    VálaszTörlés