Rengeteg cikk, beszámoló felhívja a figyelmet arra, hogy milyen fontos a gyermek kézügyességének a fejlesztése, hogy rajzoljon sokat, mert akkor erősödnek az izmai és majd könnyebben megtanul írni. És innentől kezdve a tudatos, lelkes, lelkiismeretes anyukák elkezdik szemmel tartani eme kiemelt területet, hiszen ki ne akarná, hogy a gyermeke könnyen boldoguljon írástanulásnál, amely garantálta be fog következi.
Valamint a rajzolás kifejezési forma is, ma már kevesen tudnak csak úgy akvarellt festeni, krétával rajzolni {a régi oktatásnak ez is szerves része volt}, ezért sok esetben csak a firkálgatási jutunk el {nem véletlenül van már eme területnek is komoly szakirodalma}. De ki ne szeretné, ha gyermeke kicsit ügyesebb lenne eme területen is, és nem feltétlenül azért, hogy művészt faragjon belőle, hanem azon okokból kifolyólag, hogy lerajzolhassa, amit lát, amit érez, ahogy korábban is mondtam: kifejezhesse önmagát egy újabb eszköz segítségével.
De a gyermek nem rajzol mindig, van, hogy nehezen lehet vele elindulni ezen az úton, van, hogy hónapokig nem kell elővenni a hegyezőt. Kedvtelenség, sikertelenség kísérheti ezt az utat. Így van ez nálunk is, bennem él a vágy, hogy többet alkosson és keresem az utat, amelyen vezetni tudom.
Ezért mostanában a gyermek maszatol és nyomdázik, mert ezt szereti!
Pasztellkrétával, jó porosan, több rétegbe maszatol - és szereti, mert látványos, mert a kréták közben életre kelnek, sorba rakhatja őket, egyszerre húzhat kettőt is.
Nyomdázik, mert érdekesek a figurák, ma már több doboznyira növekedett a készletünk, traktoros, farmos, közlekedési eszközös. És már arra is rákapott, hogy kiszínezzük őket, vagy hátteret rajzolunk.
De a gyermek nem rajzol mindig, van, hogy nehezen lehet vele elindulni ezen az úton, van, hogy hónapokig nem kell elővenni a hegyezőt. Kedvtelenség, sikertelenség kísérheti ezt az utat. Így van ez nálunk is, bennem él a vágy, hogy többet alkosson és keresem az utat, amelyen vezetni tudom.
Ezért mostanában a gyermek maszatol és nyomdázik, mert ezt szereti!
Pasztellkrétával, jó porosan, több rétegbe maszatol - és szereti, mert látványos, mert a kréták közben életre kelnek, sorba rakhatja őket, egyszerre húzhat kettőt is.
Nyomdázik, mert érdekesek a figurák, ma már több doboznyira növekedett a készletünk, traktoros, farmos, közlekedési eszközös. És már arra is rákapott, hogy kiszínezzük őket, vagy hátteret rajzolunk.
Mi még itt tartunk eme területen, de az a tapasztalatom, hogy ha sok eszközt, technikát mutatok neki, akkor soha sem válik unalmassá, valamivel mindig elő lehet rukkolni, felkeltve az érdeklődését.A témában személyes kedvencem ez a könyv: Rajzoljunk arcokat
Természetesen nem Bernát korosztályának való, ha ismeritek, kíváncsi lennék a tapasztalataitokra, hogy hány éves gyermekkel tartjátok használhatónak. Engem személy szerint fellelkesített, mert látok benne olyan technikákkal, amellyel még az én csekélyke rajztudásommal is képes vagyok megbirkózni és nézhetőt alkotni.
És Kalebet is magával sodorja a képzőművészet
Köszi, megnyugtató, hogy nem vagyunk egyedül. Zsófi ugyanilyen: nem szívesn rajzol vagy fest. Ha mégis, akkor csak maszatol. vagy megpróbál valamit, nem sikerül, és kiborul. Én sem vagyok egy őstehetség, az igaz, és én sem rajzolok gyakran, csak miatta :) Van még mit tanulni... :)
VálaszTörlésEgyre inkább azt érzem, hogy én is otthonoktatott lettem a gyermekeim mellett, azaz szépen lassan tanulgatok rajzolni;)
VálaszTörlésEngem nagyon érdekelne, hogyan kell a gyerekeket rajzolni tanítani, kell-e tanítani, mit, mikor, hogyan?
VálaszTörlésÉn most jöttem rá, mennyire elmentünk az elméleti tanulás irányába Karinával... Nem szeretett rajzolni sosem, így nem rajzoltunk. Festeni szeret, írtó jó színvilága van, de rajzolni, azt nem. Így nem rajzoltunk. És most év elején, beíratkozás előtt rájöttem, mégsem jó, hogy semmit, de semmit nem tud rajzolni! Szó szerint! Hiszen első osztályban minden olvasmány megértését ellenőrző feladat az, hogy rajzold le... Anyukám drága jelentkezett, hogy majd ő rajzol Karinával. Rajzoltak is, kb. 10-12 alkalommal ment hozzá K "rajz-szakkörre" - így nevezték. És ez nagyon jó volt!!!! Mostmár bármit lerajzol - jött az oviból a hatalmas örömteli jelzés!
VálaszTörlésBarnimmal máris rajzolunk - legalábbis 18 hónapos szinten... Nála "szigorúbb" leszek...
Szerintem leggyakrabban mi felnőttek rontjuk el a helyzetet azzal, hogy nem reális dolgokat várunk el - a gyerek megijed a feladat nagyságától, és még elkezdeni is fél... Nekünk volt a fősulin egy nagyon jo rajztanárunk, aki azt hangsúlyozta,hogy arra figyeljünk hogy mindig játék legyen az alkotás. Valami olyan ami örömöt okoz, érdekes.(ebbe az is beletartozik, hogy nem szólunk rá még a hat évesre sem, hogy miért narancssárgák a levelek a fán?) Nos hát ez kihivás minden szülőnek. Én is kicsi koruktól kezdve adtam ezt-azt a kezükbe, bár a pasztellt még nem használtuk! Áronnal az jött be, hogy lerajzolta az élményeit, és hagytam, hogy úgy csinálja ahogy akarja, igy hónapokig tüzeket rajzolt, mert egyszer kint tüzeltek apával és az akkora nagy dolog volt... Embert nagyon nehezen kezdett el rajzolni, de egyszer csak valami megtört és azóta azt is vigan rajzolja. Hát erről sokat lehetne beszélgetni... Biztos hogy kell tanitgatni, de szigorúan játékosan, olyan dolgokon keresztül, amiben hamar sikerélménye lehet. Rengeteg ilyen technika van, szóval érdemes belemerülni a témába.
VálaszTörlésvan pár ötletem és egy szemléltető filmes példám is, új posztba leírom hétfőn, ha nektek is jó!
VálaszTörlés