Rajzoljunk

A múltkori rajzos posztban felvetődött az a kérdés, hogy kell-e segíteni, tanítani a gyermekeket rajzolni.

Véleményem szerint igen!
Ezalatt nem azt értem, hogy könyv, lista szerint okítva, technikáról technikára, fejlettségi fokokat betartva napi szinten foglalkozva velük. Viszont vannak ismeretek, amelyek segíti a gyermek rajzolását, megadják neki azt, hogy könnyebben ki tudja fejezni magát a papíron. A technikai ismeret erre remek eszköz. És sok esetben azért hagytuk abba valamikor mi is a rendszeres rajzolást, mert nem tudtuk a papíron megjeleníteni azt, amit elképzeltünk, mert hiányzott hozzá az eszköztárunk. És ezzel én magam elveszítettem egy területet, ahol kifejezhetem magam, amivel adhatok, ráadásul egy olyan területet, amelyben több családtagom jól boldogul.

Gondolkoztatok már azon, hogy ma miért írtak könyvet a felnőttek firkáinak elemzéséről?
Szerintem azért, mert ma a legtöbb felnőtt már csak firka szintjén tud alkotni a papíron. Természetesen régen is létezett a firka, az egyetemen Arany János széljegyzetei között egészen humorosakat láthattam, de régebbi korok pennaforgatói is éltek a firka lehetőségéve. A különbség csak ott van, hogy a régebbi korok művelt, értelmiségi rétege, azaz gimnáziumot végzettek jól alkalmazták a ceruza, szén, akvarell technikákat, mert fontosnak tartották ezek elsajátítását. Mert az élet részének tartották.
Ma viszont már sokan csak firkálni tudunk.

A jó tanítás rajzban a segítés. Sokat rajzolgatva, alkotva gyermekkel láthatjuk, hogy hol akad el, hol nem tudja, hogy mi lenne a legjobb, hogy az legyen a papíron, ami a buksijában. És ez az a pont, ahol lehet tanítani. Ilyenkor már vagy fel vagyunk vértezve a szükséges ismerettel, vagy közösen nézhetünk utána a megfelelő szakirodalomban. Idővel úgyis eljutunk oda, hogy közösen tanulmányozhatjuk, hogy a nagy korok kiemelkedő festői mi hogyan oldottak meg, megpróbálhatjuk utánozni, lemásolni. Innen lehet ötletelni. És a mi gyermekeinktől már az sem fog távol állni, hogy pár mozdulattal, hihetetlen számítógépes grafikákat hozzanak létre, mert egyszerűen természetes lesz nekik.

Láttátok az Édesek és mostohák című filmet? A "mostoha" jól fest, a "mostohalány" az egyik nap fest valamit, de nem találja a megfelelő technikát, amivel megjeleníthetné azt, amit érez, amit látni szeretne a papíron. A mostoha pedig felajánlja segítségét, megmutatja, a festmény is szép lesz és természetesen a kapcsolatuk is rendeződik.

A mi élethelyzetünkre alkalmazva:
Mint korábban említettem, nem vagyok egy nagy rajzos, de ez nem akadályoz meg abban, hogy Bernáttal rajzolgassak, magam is fejlődjek. Ez nem akadálya annak, hogy rajzos, festős könyveket nézegessek és kipróbáljam az ott látott technikákat.
A begyűjtött tudást raktározom, figyelemmel kísérem a fiaim alkotását és majd amikor szükségük lesz ezen tudásanyagból valamire, akkor kéznél lesz a tudás-segítség. Ha pedig épp nem tudom, majd felhívom Kilikét.

Konkrét példa:
Zelk Zoltán: Gólya, gólya versét lerajzoltuk zsírkrétával. Bernát megrajzolta a tó körvonalát, majd vonalaztuk a nádat, én rajzoltam rá a bumbikat, majd a gólyát. Megkértem Bernátot, hogy színezze ki a tavat, de nem tetszett neki, valahogy nem állt a kezére, és közölte, hogy ez így nem hullámzik. Ekkor jutott az eszembe, hogy fektessük le a már korábban lecsupaszított zsírkrétát, úgy húzzunk hullámozva. Csak megmutatni kell, Bernát pillanatok alatt olyan hullámzó tavat rajzolt, hogy még a víz illatát is érezni lehetett.

Mostanában ezt a könyvet lapozgatom:

Stean Smith : Az akvarellfestés iskolája

Eddig az akvarellkrétát kezdtük el használni, ebben a könyvben olvastam róla először, látványos, színes technika, nálunk siker.