Once upon a time...
A mise végén odajött egy ember és azt monda, hogy szégyelljem magam, amiért a gyerekemmel megzavarta az ő ájtatosságát.
Merthogy miért hozom magammal, oldjam meg valahogy, hogy ne legyen ott, amikor dolgozni vagy színházba megyek, akkor is megoldom, hogy vigyázzon rá valaki! {dolgozni nem, ugye, a többi meg S., nade ő is ott van ám a misén;)}
És csak mondta...
Én próbáltam mondani, hogy de a misén a családunk vesz részt, a gyermek a család része!
És csak mondta...
Majd az egyik testvérünk, majd a másik házaspár, majd a harmadik házaspár jött oda és kelt a védelmemre, majd az egyik akolitus, majd valaki még a plébános atyát is odahívta!
Én pedig úsztam a boldogságban, mert a testvéreim megvédtek!
Isten kegyelme sokszor akkor mutatkozik meg, amikor elindul egy nagyon rossz szituáció, amikor mi talán nem tudtnánk megoldani!
Először felháborodtam, de most már csak sajnálni tudom ezt az embert, mert nagyon meg lehet keseredve.
VálaszTörlésIsmerős szituáció, csak mi ezt egy másik egyházban tapasztaltuk meg. Ott egy idős nyugdíjas tanárnő sérelmezte 1 éves fiam zavaró jelenlétét. Többé nem mentem vissza, hanem kerestem egy másik gyülekezetet, ahol kifejezetten örültek, és foglalkoznak is a legkisebbektől kezdve minden korosztállyal. Én akkor, amikor ez velem történt, nagyon felháborodtam, de most már nagyon sajnálom azt a nénit, akiről aztán ki is derült, hogy évente ha kétszer-háromszor járt istentiszteletre.
VálaszTörlésValamiért az a különleges érzés motoszkál bennem, hogy eme bácsi és ama néni az Úr eszközei voltak a mi életünkben! Neked, hogy megtalád a gyülekezeted, nekem, hogy megtapasztaljam azt, hogy milyen csodásak a plébániai testvéreim {amit eddig is tudtam, a kicsi fejemmel, de most megtapasztalhattam, elég erősen;)}.
VálaszTörlésA beszólósok is úton vannak, haladnak, és ez is egy állomás, amit ők is megtapasztalnak. Ki tudja, hogy mit és hogyan munkál bennük az Úr!
Bizzunk az Ő bölcsességében és szeressük minden testérünket, mégha kicsit smirgils is a bőrük:)
Én is vittem misére mind a négy gyerekemet, de arra nagyon vigyáztam, hogy másokat ne zavarjanak, ha így volt, kimentem velük, és bíztam abban, hogy Istennek így is kedves az ott létünk. Ma a legnagyobbom orgonál, egy hittancsoportot vezet, egy ministrál, egy kicsiket pesztrál. Nem lehet mondani, hogy az a tény hogy fegyelmezetten kellett viselkedniük elidegenítette volna őket. Éppen ezért engem is zavar, amikor valaki úgy van ott a kisgyerekével, hogy közben nincs tekintettel másokra, ma például nem is hallottam, mit mond az atya. Nagyon fontos lenne, ha mindkét fél belátná, hogy a szeretet mit kíván tőle. Márti
VálaszTörlésBernát meg se nyikkan misén, Kaleb néha hangicsál, különösen ha ének van, beszédnél nem igazán, valamiért abba még nem akar beleszállni:)
VálaszTörlésÉs ahol álltunk, hátul! ott rajta kívül még volt négy egy méter alatti gyerek, szintén néha hangicsálva. Amikor Lumennel elől állok, megdöbbentően tapasztaltam, hogy a kis hangicsálások is rettenetesen hangosak, de azt is, hogy alig lehet megkülönböztetni, hogy pontosan mely gyermek ajkát hagyta el!
Az illető bácsi azért engem talált meg, mert egyedül én voltam babakocsival, ja és mellesleg én egészen sokszor kinn voltam a sekrestyében, ahol csendbe volt, mert volt mit nézni!
Misére megyünk vasárnap, nem a templom elé és nem a külső, lepukkant hittanterembe! Nem arra akarom szoktatni a gyermekeimet, hogy a mise mellé járunk!
Ja, és Kaleb a legtöbb alkalommal aludni szokott a misén!
A bejegyzés mellesleg pont nem arról szólt, egyáltalán nem arról, hogy milyen csúnya dolog ilyenre beszólni, hogy hogy fel lennék háborodva etc, egészen nem arról!
Hanem erról, hogy milyen csodálatos egy közösség, egy szeretetben megtartól, Krisztusi szeretettel egymás felé forduló közösség tagjának lenni!
Nálunk a templom remekül hangosított és az atya sem az a kifejeztetten halk típus, szerintem!
Katus tapasztalata pedig megutatja, hogy milyen könnyen lehet plébániai/gyülekezeti tagot veszíteni, egyetlen gyermeke hangjára tett megjegyzéssel! Én is tudok anyukát, aki a templom lépcsőjén zokogott, mert kizavarták a templomból {nem nálunk volt}.
VálaszTörlésÉs Katus keresett másik gyülekezetet, mert a szíve Jézusnál volt már akkor is, de aki még csak keresi Jézust, és nekiugrunk egy ilyen megjegyzéssel, akkor előfordulhat, hogy erősen lábban tiporjuk Isten tervét!
Ezzel nem azt mondom, hogy legyen zsibvásár a mise, minióvoda, etc, de mit hogy még nincs 10 emeletes templomunk;) asszem nem kéne kikergetni az embereket!
Hajna http://adrey-.blog.co.uk
VálaszTörlésMilyen remek tema! :)
Elsosorban azert,mert...: igen, igen, kellenek az ilyen bacsikak (nenikek), es nyilvan akkor, amikor mar majdnem uszunk a korulottunk levo harmoniaban. Szerintem remek eszkoze a Joistennek megmutatni szamunkra, hogy van meg hova formalodnunk (nekunk tuskeshatu-beszologatos elfogadasaban, neki meg a mi elfogadasunkban - a gogicselo gyerkocokkel).
Megjegyzem, itt (Közep-Italia)sokkal rosszabb a helyzet:
1. gyerekeket szinte sosem hoznak misere, csak amikor megkeresztelik (legkozelebb elsoaldozaskor es utoljara bermalni, ez utobbi kettot megelozi egy 1 hetes tuning, neha egybekotve a Nagycsutortoki labmosassal pl., ahol meg a 10 evesek sem tudnak viselkedni, nyilvan, mert olyan gyakran jarnak misere :P )
2. ha veletlen beteved egy kisbabas csalad, azzal altalaban setalgatnak a mellekhajoban (bazilika, igy van eleg hely :) ), a jarni tudokat viszont abszolut szabadon engedik, es ekkor kezdetet veszi a belteri jatszoter (oltarlepcson es terdeplon fol-le, versenyfutas stb.) Ez tenyleg gaz. De foleg azert, mert az emberek szivesen veszik a kicsik eloadasat es sokan remekul szorakoznak. Ez eppugy igaz minden olyan misere, amin gyerekek vannak (pl. elsoaldozas), az egesz csak amolyan bulinak tunik, ahol lehet dumalni, ragozni, napszemuvegben benn ulni az - egyebkent arnyekos - templompadokban.
En is azt vallom, hogy a gyereket be kell szoktatni a templomba, amit csak ugy lehet, ha beviszem :) (nem a lepcsorol)
Es, ha esetleg nemcsak akkor viszem be, amikor mise van :P Nalunk Dane kedvenc helye a templom (barmelyik templom), evidens, hogy jatszoterre menet es jovet is bemegyunk, es keresi a szenteltvizet, keresztet vet, sot tud mar imadkozni 2 eves kora ota (Dicsoseget leginkabb).
Utana engedem szetnezni, orgonahoz ulni, megbeszeljuk, melyik szentnek mi van a kezeben (kulcs pl).
Misen most mar elorebb ulunk, es a predikacioig szokta birni, ami itt nagyon hosszu :))), utana muszaj gyertyat szamolni, egeszen az atvaltoztatasig. Mikor karonulo volt, hatul maradtunk, mert remekul bábozott a mogottunk uloknek, akiknek ez tetszett is, am en ugy gondoltam,jobb, ha nem szoknak hozza, sem ok, sem Dane :)
Enekelni is szokott, neha temaba vagot (Regina Caeli), neha kevesbe odaillot (Mesek Matyas kiralyrol) :)
Egyedul akkor nem viszem misere, amikor orgonalok ( vasarnap del), mert mellettem akar ulni es orgonalni es mikrofonozni :)
Egyre jobban úgy látom, hogy nagyon jó, hogy poszt lett ebből a kis eseményből!
VálaszTörlésNekem nagyon jó fokmérő volt, mert régen egy ilyen megjegyzésre minimum ordításban török ki, és tuti hatalmas botrány kerekedett volna, amelyet az én viselkedésem táplált volna. Most látom, hogy milyen hatalmas az Úr dicsősége, még engem is képes megváltoztatni! :)
Nem mondom, hogy nem mindig minden beszólást, megjegyzést, kritkák, bármilyen építő is jól fogok fogadni innentől kezdve, de reményem az Úrban nyugszik, ha ezt kimunkálta, bármire képes!
Hajna, minden szavaddal egyetértek:)
Dane nem semmi kisfiú lehet, nade ilyen szülőkkel, nem csodálom, hogy ennyire szereti azt a helyet, ahol ünnepelünk minden szentmisén és hogy imádkozik ügyesen. Alig várom, hogy egyszer összeeresszük a fiainkat:)
Amikor a fiúk picik voltak, jó hosszú ideig minden egyes alkalommal megzavarták az istentiszteletet. Oldottuk jobbra-balra, de a végén mégiscsak arra kellett rájönni, hogy nem csak a gyereknek kell hozzászoknia, mit csinálhat az istentiszteleten, hanem a gyülekezetnek is hozzá kell szoknia, hogy vannak pici babák, és meg kell tanulni imádkozni az anyukákért, mert azoknak ilyenkor rém nehéz!
VálaszTörlésMost, hogy már nagyfiúk :) négyévesek, elvárjuk, hogy mukkanás nélkül nyugodtan üljenek, és a prédikációból amennyit csak lehet meg kell jegyezni. ...és közben vannak újabb hangicsálók, akik énekelnek, sírnak, mondják, de Isten segítségével szintén bele fognak tanulni a tiszteletteljes csendbe.
Örüljünk, hogy vannak!
pepita
Pepita, olyan jól írsz, és annyi szívvel, tapasztalattal, hogy az én szívem ilyenkor bizony sajog egy Pepita blogért:)
VálaszTörlésMi is igyekszünk az elhangzottakra emlékezni. Olvasmányok listája nálunk ugye kötött, így könnyű előre készülni és utána is elolvasni, kikeresni. Nálunk az atya nem semmi műveltséggel rendelkezik, és rengeteg jó mondata, gondolata van, így én legszívesebben jegyzetelnék, nade polip még nem vagyok. Olyat azért szoktam csinálni, hogy hazaérek és gyorsan leírom a megmaradt gondolatokat, ezt már Misi atya idejében is elkezdtem, így van már egy két remek vázlatom, amelyeket szerintem itthon is fel tudok majd használni a gyerekekkel, mert nagyon jó tematikák vannak benne!