2010. december 13., hétfő

Hétindító olvasnivaló

Szeretnék a figyelmetekbe ajánlani egy emberkét, akit én még az egyetemről ismertek. Mikor először jártam hozzá szemináriumra, nem egyszer elrúgta nálam azt a bizonyos pöttyöst, de mégis vettem fel nála még tárgyat {és nem azért, mert másnál már nem lehetett}. Ismét jól terelgetett az Úr, mert egy értékes ismeretséggel ajándékozott meg: Nóbik Attiláról van szó, itt a honlapja.

És hogy miért is került éppen most elő, mert egy érdekes cikket tett fel, amelyet csak átfutni volt időm, a videókra sem jutott még időm. Pár mondat azért már megragadta a figyelmem.

A gyermekek szeretnek tanulni.

18 megjegyzés:

  1. Köszönöm, Mary, egyelőre én is csak átfutottam.

    VálaszTörlés
  2. Szintén csak átfutottam. Engem a nálam okosabbaktól azért érdekelne, hogy mi lenne a megoldás? - a videókat nem néztem még meg, ha megadja a választ a kérdésemre elnézést. A véleményem vegyes... Erika

    VálaszTörlés
  3. Nagyon érdekes, Mary! A cikket, amit belinkeltél, gyorsan befaltam az előbb.:)

    A további linkek megnyitva várják a bekebelezésüket, ami ma este jó reménység szerint meg is fog történni. Éppen ez a téma érdekel éppen most, és ezen gondolkozom napok óta, szóval a posztod nagyon jól jött. Bizonyosan nem véletlen. És köszönöm.:)

    Az iskola megreformálása szerintem utópia, épp az azt irányító hatalom érdekei miatt. Épp ennek a Hatalomnak a befolyása érhető tetten abban a folyamatosan megújuló próbálkozásban, igényben, hogy megreformálják az oktatási intézmények düledező épületét. Pedig ez egy nyilvánvalóan reménytelen szélmalomharc...

    Ha nem lennének komoly érdekek az iskola fenntartása mögött, már régen rá kellett volna jöjjenek, hogy ez alapjaiban működésképtelen, s így el kellett volna vessék, és hazaküldeni a gyerekeket. Hiszen az idők kezdetétől a tanítványi rendszer működött és virágzott, és ez a forma tud csak gondolkodó embereket nevelni. Persze nem azt mondom, hogy senki sem lett gondolkodó ember az iskolában, de azt mondom, hogy ők az iskola ellenében lettek azok, nem a suli miatt.

    Tanítványok képzése nem lehetséges valós életközösség nélkül és tömegesen.

    VálaszTörlés
  4. Eszti, amikor elolvastam, pont Te jutottál az eszembe:)

    Igen, a tanítványi rendszer nekem is nagy kedvencem, és kifejezetten működőképesnek találom, talán egyetlen megoldásnak a jelenlegi problémák megoldására.

    Erika, jó kérdés, hogy ki tud ebben a kérdéseben okos lenni, és hogy mit tud kezdeni az okosságával.

    VálaszTörlés
  5. Még mindig nem láttam a videót, de motoszkál az agyam rajta. Tehát: nagyon egyet értek azzal, hogy a gyerekek igenis szeretnek tanulni, csak meg kell tanulni a jót, jól tálalni és ha lehet nem kiirtani a felfedezés és a kíváncsiság izgalmát egyetlen gyerekből sem. Igenis lehet nagyon változatos órákat tartani, lehet differenciálni, sok játékot belevinni, az életkori sajátosságokat figyelembe venni. Nem tudom milyen a jó iskola, mert a cikkből az derült ki számomra, hogy ilyen nincs. Vagy ha rosszul értelmeztem, semmi paramétert nem olvastam arról, hogy milyen is legyen. Hogyan realizálódjon, hogy ne függjön a hatalomtól? Hiszen Eötvös József óta a közoktatás közpénzen, a köz javára szolgáltatott működni. Mert nyilván - ezzel egyet értek - hogy az állami finanszírozás, állami érdeket feltételez. Legyen nálunk is magánoktatás? Vajon hányan gondolnák, hogy vastag pénztárcáért mérik a piacon a tudást? - lásd felsőoktatás önköltséges szakjai. Úgy kell oda a hallgató, mint egy falat kenyér. Ja, hogy nem százas és öt perc múlva már tanár is. Kit zavar ez manapság? - Hát például engem! Olyan a tanárjelöltek összetétele jelenleg, hogy átlag 25 vizsgatanításból talán kettő jöhetne hozzánk, de ők is csak próbaidőre. És esküszöm, nem szoktam szemétkedni! Jobb iskola, többe kerüljön, legyen elit képzés? Milyen alapon oldjuk meg a szelektálást? Vagy legyen mindenki otthon oktató? - azért azt megnézném, mire mennénk 10-15 év múlva. Remélem nem sértek meg senkit vele, de én nem ilyen mikrotársadalmi környezetű iskolákban dolgoztam, mint amilyenek Ti vagytok. Olyan mélységeket láttam már eddig, hogy kasba kell szállni, hogy odáig lemenj! Annyira összetett és sok sebből vérző dolognak látom, hogy szinte reménytelen. Számomra mindig az a szakmailag hiteles ember, aki nem száll ki a mindennapok gyakorlatából. A többi csak elmélet... Márpedig az embert a tettei minősítik! Erika

    VálaszTörlés
  6. Mary, sikerült a végére érnem. Köszönöm, hogy feltetted.

    VálaszTörlés
  7. Erika, az otthonoktatás múltja régebbre nyúlik vissza, mint az iskoláé, és bebizonyította, hogy működőképes. Nem azért szorult vissza, mert nem működik. Régen viszont nem volt a szó mai értelmében használt iskola. És amióta van, csak a baj van vele. Persze, vannak benne pozitív dolgok, de a gyerekek tanulási kedvének megőrzésében abszolút sikertelen. Ez sajnos összefügg az állami érdekekkel.

    Nem vitatkozni szeretnék, de szerintem az iskolának is volt jó pár éve, hogy bebizonyítsa, mire képes, meg az otthonoktatásnak is. És a suli ma több sebből vérzik, mint valaha, míg az otthonoktatás ma is ugyanolyan működőképes, mint régen.

    Az állami érdek alapvetően megakadályozza a teljes megreformálást és hatékonnyá tételt. Maguk a rendszer működtetői akadályozzák a megújítására tett kísérleteket. Szomorú, de így van.

    Hogy mi a megoldás? Ez attól függ, hogy kit milyen érdekek és célok vezérelnek. Szerintem a gyerekek oktatásának felelősségét nem szabadna elvenni a szülőktől. Nekik kell dönteniük, de nehéz jól dönteni, amikor csak egyféle lehetőséget harsognak az ember arcába. Statisztikák kellenek, tények és minden oktatási lehetőség objektív és részletes megismerésére kapott lehetőség. És a oktatásért felelős vezetőknek bízni kellene abban, hogy ha engedik felelősséggel dönteni a szülőket a tények és nem más gondolatok alapján, akkor boldogulni fognak a feladattal.

    Ha a szülők belegondolnának a Mary által belinkelt cikk adataiba, ha megértenénk, hogy az iskola nagy eséllyel el fogja venni a gyerekük tanulási kedvét, és a szülővel való kapcsolata is csorbát fog szenvedni, akkor lehet, hogy elgondolkoznának más megoldáson. De sajnos a legtöbben nem tudnak más megoldásról.

    VálaszTörlés
  8. Szerintem alternatívaként ott van az otthonoktatás és a ti példátok is azt mutatja, hogy ez egy járható út. Tudom, hogy az otthon oktatás sokkal régebbi, mint az iskolarendszer! Azt is, hogy az iskola a múltban a gazdagok kiváltsága volt. Én úgy látom, hogy korábban az volt a baj, hogy nem fért hozzá mindenki az oktatáshoz, most meg az a baj, hogy van. Tegyük fel kivonul az állam és felajánlja reformáld meg! Te mit csinálnál? Szűnjenek meg az intézményes keretek? Rendben. Legyen így! Igazad van az iskolának volt pár éve, hogy bizonyítson! De annak a korszaknak is, amikor nem volt iskola! Szerinted hány százalék maradt analfabéta? Olyan szempontból nem értem sem a cikket, sem téged, hogy megadták neked is és minden otthon oktatónak, hogy felelősségteljesen döntsön. Választhattál Te is és bárki más is. Biztosítja a törvény azt, hogy élj vele, tanítsd otthon a gyerekedet! Ez nem jelenti azt, hogy mindenhol és mindenkinek rossz az iskola! Ugyanúgy, ahogy nem minden gyereknek lenne jó otthon tanulni, sokszor még élni sem... Persze ez lenne az ideális! Én úgy érzem elfogultság nélkül több helyen elmondtam, hogy az oktatásban nagyon komoly hiányosságok, hibák, kihívások vannak. Az otthonoktatás úgy van beállítva, mintha az kizárólag jó lehet... azért ez vicc! E.

    VálaszTörlés
  9. Szerintem nincs úgy beállítva az oo, mint egyetlen út, legalábbis én soha sem tettem.

    Mert az otthonoktatás mindenkinek jó, de nem mindenkinek az útja!

    Nem minden helyen, nem minden élethelyzetben, nem minden családi leosztásban működik!
    Van, akiknek ez a legjobb, van akiknek nem, ez is egy megoldási lehetőség, nem több, van akiknek ez az egyetlen járható út.

    Az iskolára szükség van! És igen, van nagyon nagyon sok gyerek, akiknek az egyetlen esélye az iskola!
    Ideális állapotok soha sem lesznek ideális állapotok, sem az oktatásban, sem minden egyes családban, esélytelen.
    Szerintem a cikk sem azt mondja, hogy úgy ahogy van el kell törölni az iskolarendszert, de hogy baj van vele, az tény, hogy nincs sok ötlet, az is tény.


    És hogy megmaradjunk a hétindító olvasnivalónál és ne heti vitaindítás legyen, én felhívnám a figyelmem az elvégzett vizsgálatokra, amelyekből szerintem mi is nagyon sokat profitálhatunk.

    ÉÉÉÉÉÉÉs, ha ezen vizsgálatokat, kutatásokat komolyan vesszük és építünk rájuk, akkor észrevehetjük, hogy ez a típusú oktatás iskolai keretek között is megvalósítható, ráadásul ha ez működne, akkor azon gyerekek, akiknek csak az iskola az egyetlen lehetőségük, tényleg megkapnák azt a lehetőséget!

    Eszti sokat ír a tanítványi rendszerről, amely véleményem szerint az ideális oktatási forma, egy személy körül 10-12 tanítvány, akik mindent meg tudnak tanulni. És innentől kedve ez működhet családi keretek között, vagy hivatásos tanárokkal, iskolai keretek között. A lényeg, hogy nem tananyag biflázásával töltik a napot;)

    VálaszTörlés
  10. Bocsánat! Én mindig elfelejtem odaírni, hogy Esztinek válaszoltam! Túlzottan elfogultnak tartom... az éremnek mindig két oldala van (sőt néha több is!) Gondoljátok el! Amikor világra jönnek a gyerekeink, már nem egyenlő eséllyel érkeztek meg... van édesanya, aki a pocakját simogatta, úgy várta, a legszebb zenéket hallgatta, mert hitte, hogy a gyermek is hallja, beszélt hozzá! ... és van aki átkozta a percet, amikor megfogant! Mire hat évesek lesznek a gyerekek, óriási a különbség közöttük... én minden órán minimum három felé differenciálok... és néha kevés. Hogyne lenne a tanítványi rendszer ideális! Sok pedagógus álma lenne... Van erre bármi esély? Amióta tanítok csak az a törekvés, hogy minél több gyerek járjon egy osztályba! Olvastam egy tanulmányt pár éve, kifolytak a könnyeim, amikor elolvastam hány légköbmétert kell felfűteni egy gyerekre és az milyen deficites... A mai gyerekek minimum 70 százalékának egyetlen esélye az iskola: látva a családi kultúrkörnyezetet, a szülők életvitelét, anyagi helyzetét (évek óta figyelem kik nem esznek rendszeresen, van-e téli kabátjuk, csizmájuk, a turkálóban bukok a gyerekkesztyűkre stb. stb. )
    Köszönöm a bölcsességedet és a moderálást! :o) Erika

    VálaszTörlés
  11. Erika, megbocsájtok.

    Eszter szerintem nem elfogult, hanem kicsit sarkos, de nálam belefér {szivecske}, mert ő a mi nagy "elméleti" gondolkodónk, aki remekül fogalmaz és sokszor tud végigvinni olyan gondolati meneteket, amelyek darabjaiban bennem is megvannak, de én nem tudom olyan jól adagolva, pontosan fogalmazva leírni.
    Viszont, az éremnek két oldala van, az, hogy ő ennyire nagyon jó, pontos oo-ban, elfogultnak mutatja!

    Legalábbis én így tapasztalom, de én meg vele vagyok elfogult, szóval lehet, hogy nem látom jól.

    Az továbbra is tény, hogy Isten a szülőknek adta a gyermekeket és tenni kell azért, hogy a szülők mind többet tanítsák a gyermekeiket, mind többet legyenek velük, és ezek a kérdések messzire vezetnek, pl újra felfedeztetni az édesanyákkal, hogy ők bizony tudják tanítani a gyermekeiket.

    És továbbra is, valamit változtatni kell az oktatáson, mert kell és kész.
    Amugy szerintem rengeteg probléma megoldódna, ha az egyetemek tanárképző szakain jól megemelnék a ponthatárokat, pár év alatt érezhető hatása lenne.


    és, amikor én azt látom, hogy sok probléma van körülöttem, hogy ilyen meg olyan a világ, hogy jaj mennyi minden van és mi mennyire keveset tehetünk, akkor bizony csak egy megoldás marad, amit meg tudok tenni: hirdetni Jézust! hirdetni az Örömhírt!
    Mert tényleg csak Ő tudja megoldani ezeket a nagy kérdéseket. Ő tudja a szülők szívét olyanná formálni, hogy a gyermek csak jó helyen legyen náluk, Ő tudja csak megakadályozni, hogy kiégjenek a pedagógusok, Ő tudja egyedül a hatalmi túlkapásokat megakadályozni és sorolhatnám áramszünetig tovább.

    VálaszTörlés
  12. Erika, szerintem a tanítványi rendszert nem fogják soha bevinni a suliba, mert ahhoz előbb a pedagógusképző intézményeket kellene megreformálni, utána meg magát az iskolai rendszert. Szerintem olyan erős a lobbi, annak érdekében, hogy így maradjon minden, ahogyan most van, hogy az osztálylétszám nem fog lejjebb menni és a tanításról sem fog áttolódni a hangsúly a tanulásra (pedig enélkül a tanár nem lehet hatékony tanár). A hangsúly sosem fog áttolódni a felnőttel való szeretetkapcsolatra és maximálisan befogadó csoportlégkör kialakítására, mert erre sem idő, sem energia nincs (sok pedagógus próbálja, de a szabott keretek között gyakran kevésnek bizonyul a próbálkozás). Ezek nélkül messze viszont nem olyan hatékony a tanulás- sőt, lehet, hogy abszolút hatástalan is.

    Nem mondom, hogy minden megoldódna, ha egyszerre bezárna minden suli. Biztosan van sok gyerek, akinek éppen adott pillanatban rossz lenne az otthonoktatás. Ez nyilván nem megoldás így.

    De a kérdés az, hogy vajon a megfelelő dolgokra fordítják-e az energiát az illetékesek, amikor az oktatási intézmények megreformálását tűzik ki céljuknak. Szerintem nem.

    A cikk egyik előadásában egyértelműen elhangzott, hogy ha megvan az érdeklődés, akkor a tanulás spontán létrejön. Ha így van, akkor az érdeklődés fenntartására kellene erőfeszítéseket tenni. De erre nincsen esély, mert ahogyan a cikkíró mondta, szinte bizonyos, hogy a gyerek a suliból kikerülve utálni fog mindent, ami 'tanulásszagú'.

    Tehát bármit teszünk is a suliban, ha az érdeklődést nem sikerül megőrizni, akkor a tanulás nem fog történni az iskola falai között. S ez rendszerint így van. Amiatt kell otthon teljesen elölről kezdeni a tanulást, mert az esetek nagy részében az iskolai 'tanulás' nem tanulás volt, csak fejből kinézés. A szomorú az, hogy mind a tanár, mind a tanuló elhiszi, hogy tanulás történt, pedig nem, mert ha tanulás történt volna, akkor a gyerek képes lenne alkalmazni a megtanultakat, de még visszaidézni sem képes, nemhogy alkalmazni.

    Hiába van bevonva a gyerek az iskolai tevékenységekbe, ha őt egyáltalán nem érdekli a tananyag. Hiába próbáljuk az érdeklődését felkelteni, amikor ott van az a megrengethetetlen közmegegyezés a gyerekek között, hogy a tanártól tanulni nem sikk, csak egymástól, és hogy a suli unalmas. Ezen nem tudják átverekedni magukat, mert az a gyerek, aki megpróbálja, ki lesz közösítve a gyerekcsoportból, merthogy ő a stréber. (az egymástól tanulást lehetne a tanulás malmára fordítani, de ennek a kivitelezéséhez sok pedagógusnak nincsenek hatékony eszközei)

    VálaszTörlés
  13. Nem értek egyet azzal, hogy sok kisgyereknek a suli az egyetlen esélye. Mert a suli sohasem fogja megváltoztatni a családjukat, pedig a problémák onnan erednek. Ezért nem látok akkor fantáziát az iskolában. Ha bárkin segíteni akarunk, akkor nem az a legfontosabb feladat, hogy az iskolai rendszert toldozgatjuk-foldozgatjuk. Hiszen ezek a gyerekek, akikről beszélünk, nem az iskolában élnek, hanem a családjukban! Ezért az igazi segítség a családok megreformálása lenne, ha már segíteni akarunk, nem az iskola megjobbítása. Ezen gyerekek szüleibe kellene valami módon felelősségérzetet csepegtetni az utódaik iránt. Mert ha ezek a szülők felvállalnák a gyerekeiket, akkor akármennyire szegények is, az otthonoktatás működne náluk, de még a suli is. Ekkor viszont megint csak nem lehetne azt mondani, hogy az iskola az egyetlen esély, hiszen akkor megint a család az. Így is, úgy is, a családon múlik minden, az iskolán nagyon kevés. Aki ugyanis hátrányos helyzetű, az lehet, hogy a suliban olyan pozitív tanulási környezetbe kerül, ami segítheti őt, de aztán visszamegy ugyanabba a káros miliőbe, ahonnan jött. Rendszerint csak nagy nehézségek árán tud abból a közegből kitörni, ha egyáltalán ki akar. Az is tagadhatatlan, hogy aki hátrányos helyzetű, az előbb-utóbb találkozik a szegénységéből adódó hátrányos helyzetével az iskolai gyerekcsoporton belül:gúny tárgya lehet, és ez sokkal többet árt neki, mint amennyit az előbb említett pozitív tanulási környezet használni tud.

    Meg kellene tehát tanítani a szülőket, hogy hogyan tudnak szárnyakat adni a gyerekeiknek. A szárnyak adása, és a repülésre tanítás elsősorban és leginkább a szülők feladata és kiváltsága, nem a pedagógusoké! Ha a családok nem funkcionálnak megfelelően, az iskola sem tud elég mély nyomot hagyni egy gyerek életében. Ha a család működik, akkor meg nincsen szükség iskolára. Szerintem ilyen egyszerű a képlet.

    És hogyan lehet segíteni a családokon? Mi nem tudnunk, de Krisztusban van megoldás az ő életükre is. Isten tud egyedül segíteni nekik! És így már egy hatalmas missziós feladat elérni a nehéz sorsú családokat az evangéliummal. Hiszen Isten képes átformálni őket is, és ha átformálódnak, akkor a gyerekeik számára van esély egy jobb jövőre!

    Egy rendszer megreformálása hosszú évekbe telik. És addigra egy generáció pazarlódik el. Azt hiszem nem az otthonoktatást kell hirdetni, hanem Krisztust. És ha Ő átformál, akkor könnyen lehet, hogy az otthonoktatás is adni fogja magát, mint az ideális lehetőség.:)

    Én csak azt szerettem volna érzékeltetni, hogy a sok energiát, amit beleölnek abba, hogy megreformálják azt, amit a vezetők igazából nem is akarnak megreformálni, lehetne emberekre, egyénekre, családokra fordítani. Nem a gyerekét elhanyagoló szülő ellenében kellene egy jobb alternatívát képviselnie az iskolának. Hanem elérni azokat, akik nem jó helyzetben vannak. De a cikkben lévő egyik videóban tényként mondták el, hogy a pedagógusok nem a legrosszabb helyzetben lévő gyerekek felé törekszenek, és nem a legrászorultabbak oktatását tűzik ki célul, hanem minél jobb helyekre szeretnének menni tanítani. Így volt megfogalmazva: "A jó tanárok nem akarnak azokra a helyekre elmenni, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk." Ez is egy olyan gondolat, amin el kell gondolkozzunk.

    Elnézést, hogy hosszú lettem.... már megint.:)

    Mary, jól moderálsz, és én is köszönöm.

    VálaszTörlés
  14. Esztinek:
    "A hangsúly sosem fog áttolódni a felnőttel való szeretetkapcsolatra és maximálisan befogadó csoportlégkör kialakítására, mert erre sem idő, sem energia nincs "
    - maximális az egyetértés közöttünk. Azzal még kiegészíteném, hogy amelyik tanár nem fedezi fel, hogy szeretetkapcsolat nélkül lehetetlen tanításról beszélni, az egy pancser. Tudom, hogy van ilyen, nem imitt-amott, hanem hemzseg a pályán... nem éri fel szívvel és ésszel. Szomorúan írom neked, hogy nagyon sok szülő és gyermek között nincs szeretetkapcsolat - e nélkül pedig nincs család.
    Egyet értek Veled abban is, hogy komolyan gondolkodó szakembernek végig kell gondolnia, mi a fontos a tanulás vagy a tanítás. Azért a kettő járhat kézen fogva. A cél, hogy a gyerek tanuljon... lehet, hogy arra célzol, mindig csak annyit, amennyit ő akar, amennyit érez, hogy fel akar venni? Ez attól is függ ki milyen környezetből jön. Van, aki hat év hátránnyal érkezik az iskolába (+9 hónap) és van aki a korosztályát megelőzi évekkel gondolkodásban, ábrázolásban, zenében, sportban, kreativitásban stb.
    "Ha így van, akkor az érdeklődés fenntartására kellene erőfeszítéseket tenni." Igazad van. Nézd én sem szerettem mindent, de azért tanítottak olyan felkészült szakemberek, hogy megtaláljam az én utamat, kikristályosodjon, hogy melyik tantárgyakból kell és érdemes emeltebb szinten fejleszteni engem. Szerintem a Te gyereked sem fog mindent szeretni otthon, a 6-10 éves korosztályt ne hasonlítsd a 10-14 évessel. Akkora változásokat fogsz tapasztalni a saját gyerekeden, hogy szerintem erre térjünk vissza majd. Vagy mindig csak azt csináljuk amihez kedvünk van, amihez felragyog az arcunk? Nekem például tegnap kemencét kormolni semmi kedvem nem volt. - azért elkészült.
    "Hiába van bevonva a gyerek az iskolai tevékenységekbe, ha őt egyáltalán nem érdekli a tananyag. " - így igaz. De otthon a Te fiadat mindig, minden érdekli? Nem kell őt stimulálnod? Kíváncsi vagyok, hogy hányan ugranának ki a padból, hogy megtanulják hogyan toldalékoljuk a főneveket - bár szerintem rossz példa, mert az enyémek tegnap éppen kiugráltak.

    VálaszTörlés
  15. Folytatás Esztinek:
    "Ezért az igazi segítség a családok megreformálása lenne, ha már segíteni akarunk, nem az iskola megjobbítása."
    Pontosan így van. Tehát nem is az oktatás reformálásáról kellene beszélnünk, hanem a család feladatáról, funkciójáról. Véleményem szerint ezt a munkát kívülről soha senki más nem képes elvégezni, csak Isten. Ezért legfeljebb imádkozni tudunk, hogy szívben forduljanak jobbra a dolgok! - erre nem orvoslás a oktatáspolitika, a családterápia, a szociálpolitika.
    "Aki ugyanis hátrányos helyzetű, az lehet, hogy a suliban olyan pozitív tanulási környezetbe kerül, ami segítheti őt, de aztán visszamegy ugyanabba a káros miliőbe, ahonnan jött. " - így igaz, ebben az esetben én csak kompenzálni tudok. De mi lenne vele, ha reggeltől estig abban a környezetben élne, senkitől nem kapna olyan impulzusokat, amely valaha kibillentheti őt.
    "hátrányos helyzetű, az előbb-utóbb találkozik a szegénységéből adódó hátrányos helyzetével az iskolai gyerekcsoporton belül:gúny tárgya lehet, és ez sokkal többet árt neki, mint amennyit az előbb említett pozitív tanulási környezet használni tud." - igen ez megtörténhet, megbeszéltük már, hogy törvény szerint én is tudom, hogy anyagi helyzet alapján "számolják ki" ki a HH., ezt mindketten tudjuk, hogy hülyeség, mert sokféle szempont szerint lehet valaki HH. Lehet egy gazdag gyerek is annyira hátrányos helyzetű, hogy külön bejegyzést érdemelne...
    "A szárnyak adása, és a repülésre tanítás elsősorban és leginkább a szülők feladata és kiváltsága, nem a pedagógusoké! Ha a családok nem funkcionálnak megfelelően, az iskola sem tud elég mély nyomot hagyni egy gyerek életében. Ha a család működik, akkor meg nincsen szükség iskolára. Szerintem ilyen egyszerű a képlet." - azért én próbálkoznék a repülésre tanítással :o) Írtam már neked: azért a jelenlegi társadalomkép nem azt mutatja, hogy jól állnánk családügyileg. Én a szívemben érzem, hogy amit írsz, mind igaz, de legalább akkora utópia számomra, mint az amit Te az ideális iskoláról gondolsz. (Illetve szerinted ilyen nincs! ) Teljesen elméleti síkon mozogsz és nem is teszed mellé a valóságot. Én sem a legrosszabb helyzetben lévő gyerekek felé törekszem, hanem "hozott anyagból dolgozom", mint a szabó. Nem válogatok, nem szelektálok. Az én felfogásom szerint nekem az a dolgom, hogy amelyik gyereket a jó Isten az utamba sodorta és rám bízta, az nem véletlen! Nekem abból a helyzetből kell a legjobbat kihoznom, a legtöbbet adnom. Én nem elit iskolában tanítok. Egy egyszerű, falusi, egyházi iskolában. Nem akarnak oda menni ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk? Soha nem véletlenül vagyunk ott, ahol vagyunk. Akárhova én sem mennék el tanítani! Csak lehet, hogy nagyon meglepődnél mi szerint választanék... Azért elég sok gyomrost kap Tőled az iskola is és a pedagógusok is (gondolom a szülők is, ha látod, hogy a családoknál vannak a bajok). Nagyon válogatnám a pedagógusokat és nagyon megbecsülném. Ma aki teljes intenzitással, felkészülten és örömmel dolgozik a pályán pontosan annyit keres, mint aki ártalmas a gyerekekre. Annyira komplex. Azt gondolom, hogy nem is érdemes terhelni magam ezzel, mert ez nem az én dolgom. Világmegváltásra nem tettem esküt! ...., de arra, hogy legjobb tudásom szerint, legnagyobb szívvel, legjobb szándékkal, arra igen. Egyet értek Maryvel: aki úgy gondolja, hogy útja az otthon oktatás, az azt választhatja. Senki nincs ma törvényileg bekényszerítve az oktatási rendszerbe! Nem lehet, hogy sok szülő szerint mi vagyunk a kényelmesebb megoldás és nem tudnak vagy nem is akarnak foglalkozni a gyerekeikkel? Erika

    VálaszTörlés
  16. Annyira szeretem, amikor két értelmes ember ilyen pazar párbeszédet folytat és nem sajnálja rendesen elolvasni a másik sorait, megérteni, tényleg megérteni, hogy a másik mit akar, az egységet keresi.
    Eszti, Erika, én nagyon örülök nektek. És nem kell mellétek nagy moderátotorság, szóval nem én vagyok jó, hanem Ő, aki formálja a gondolatainkat.

    Erika, világmegváltásra nem is kell eskü, mert a világot Jézus MÁR megváltotta;) Senki sem fizet tovább olyan adósságot, amelyet már törlesztett!

    És igen, sok ujjkopásnak is egy a vége: Krisztus kell hirdetni, nincs mese;) És amit Bernát mondana: "na, hallelúja"

    VálaszTörlés
  17. Köszönöm Eszter, köszönöm Mary! Erika

    VálaszTörlés
  18. Köszönöm én is nektek!:) Eszti

    VálaszTörlés