2010. augusztus 3., kedd

A kegyelem árad és árad és árad

Július 26. 7:30
Megérkezünk a szülészetre, vizsgálatra, merthogy már a túlhordásnál tartottunk. A szülésznővel napok óta folyamatos kapcsolatba voltunk (lévén napok óta már négy centire nyitva volt a méhszáj). Várt minket a kórház ajtajában, hogy találkozhasson Bernáttal, aki szintén nála született.
Gyors búcsúzkodás, Bernát reggel óta hangoztatta, hogy lángost szeretne enni, így alig várta, hogy elinduljanak;)
A szülésznővel mi belefeledkeztünk a szokásos nagy beszélgetéseinkbe, közben átöltöztem. Kiderült, hogy már az orvosom is benn van.
Kegyelmek: Bernát vidám, szülésznőm fogad, nem kell felvételi részlegre mennem, doki ott van, szülészet szinte üres. Apa vigyáz Bernátra, nekem ez a legmegnyugtatóbb és vélem, hogy nekik is ez a legjobb.
7:40
Vizsgálat, naná, hogy még jobban nyitva vagyok. Döntés: nem kell ide semmi terheléses ctg és társai, itt most burokrepesztés és be fog indulni. A burokrepesztés egy érdekes érzés, ami egyáltalán nem hasonlít a fájdalomhoz. Magzatvíz tiszta.
Kegyelmek: naná, hogy az eleve jó kezdet, nyitva, tiszta etc és az, hogy nem kell vizsgálatokkal idétlenkedni, hogy tuti kimerüljek, mire a szülésre kerül a sor.
7:45
Az első fájás.
Azért hármat négyet megvártam, mire felzargattam Ildikót, hogy küldheti a sok sok háttérimás sms-t, úgy azért mégiscsak jobb szülni.
Fájások négy percesek, a folyosón vagyunk, sétálok, beszélgetünk, doki írógéppel tölti a lapokat (pazarul gépel, viccelődünk: ha nem jön be neki ez az orvososdi, valamiből meg kell élni.)
Két szoba sarkára látok rá a falnál, amit támasztok, egy fiatal orvos és az enyém gépel, sebesség, gyakorlat közötti különbség szemmel látható (pazar kép volt, azóta is sajnálom, hogy nem volt nálam a telefonom, hogy lekamerázzam), szülésznőnek is szólok, hogy ezt teszi 30 év tapasztalat. Kegyelmek: remek hangulat, mindenki jókedvű, fájások rendszeresek, sűrűsödnek, egyre intenzívebbek és még mindig tudok mosolyogni.
8:30
Szerintem tízre meglesz, válasz: kilencre!
8:40
Mostmár belibegek a szülőszobára, merthogy talán ott kényelmesebb lenne, jól felpócoljuk a nagypárnát, kényelmesen elhelyezkedek. Csodás hűvös levegő, ablak tárva nyitva, csudi jó volt. Itt már csak fájások között tudtam mosolyogni:)
Kegyelmek: továbbra is nyugalom, semmi zargatás, úgy ülök, ahogy akarok, doki bemosakodott, hogy véletlenül se kelljen rá várni, minden, mindenki előkészülve.
8:50
Én tolok;) Ekkor a szülésznő megmutatja, hogy miért is ő az egyik legjobb, és elkezdi adni az utasításokat: most belélegez, benntart, orron, szájon, kifúj, egybe, erősen, ilyen olyan ritmusba. (Közbe ezerrel jár a keze a cuccos asztalon, hogy minden ki legyen pakolva.) Amint azt csinálom, amit mond, negyedére! csökken azonnal a fájdalom, hihetetlen!
Nekem az a kényelmes, ha a kézi kapaszkodóra felpakolom a lábaimat és kicsit megemelem a csípőmet, ha fel kellene állnom, vagy guggolni, bármi, tuti kiakadnék, de így, megemelve nagyon kényelmes és érezhetően hatásos. Ablakot becsukjuk, mert nekem is kezdett már fázni a lábam, meg hát a baba nem biztos, hogy díjazná az időt, amit mi pazarnak találtunk.
Ami fáj, az döbbenetesen tud fájni, még légzéscsökkentve is;) Közeledik az end zone, oldalra fordulok, bab érezhetően csúszik lefelé, "ten yard, ten yard" kb ennyire futja a biztatás:)
9:00
Tolások. Halad ez:) Érzem, hogy a baba feje már egész kinn van, persze tolás után visszacsúszik, hát mi a kiszúrás, ha nem ez, hangot is adtam eme véleményemnek. És persze engem ilyenek nagyon tudnak motiválni, erőt gyűjtök, és mint a gőzmozdony, ahogy mondani szokás, eredmény is megvan, mostmár egyértelműen nem csúszott vissza.
Innentől kezdve szó szerint kijátszottuk a gyereket, nem volt több nagy tolás, hanem most kicsit, most dőljek hátrébb, most jó előre, mint az előbb (ja, mert úgy esett jól, hogy amennyire csak tudtam előre dőltem, kényelmes és hatásos, legalábbis nekem:).
Előre dőlve láttam, hogy már kinn is a feje.
Én: -Nem sír!
Doki (mosolyogva): mert még nem született meg!
9:15 Mire kimondta, megszületett!
Kegyelmek tönkelege: mindenki nyugodt, mindenki érti a dolgát, pontosan tudják, hogy hogyan kell hozzám szólni, erőm teljébe vagyok, baba is érezhetően segít, semmi vágás, semmi csillapítás, semmi bónuszfájáskeltő, és még az is nagyon jó volt, hogy szembe volt velem az óra, mert engem biza motivált:)
És még ezer, meg ezer áldás, amelyről talán soha sem szerzek tudomást, de elég is, ha az Úr tudja! Már ennyivel is simán lehet hirdetni az Ő dicsőségét!

2 megjegyzés:

  1. Gratulálok a picurhoz! Nagy öröm volt olvasni soraid. Valóban minden kegyelem! :-)

    VálaszTörlés
  2. :)))
    Erre nem is lehet mit írni! Csodálatos!

    VálaszTörlés