Kaleb

Kaleb remekül érzi magát, sokat nőtt, gyarapodott. Igazi nyugodt kisbaba, este nagyokat alszik (kétszer kel, akkor is csak eszik). Nappal csak délután van egy kis sírás vagy este fekvés előtt, de legalább elfárad (mi is a sétába, de legalább elősegíti, hogy mihamarabb a régi nadrágjaimba pompázzak).

Képzeljétek, ez még az én ruhám volt:)
Nagyon szeret nézelődni, a könyvespolc és az abc vonat a kedvence.
És még csak észre sem vettük, hogy meg leszünk örökítve!

Mindet én kaptam az Úrtól!

Bernát remek testvér, kívánni sem lehet jobbat, már nem is kell szólni neki, hogy hozza a krémet, mert szalad magától. Egy dolgot nem tűr, hogy Kaleb egyedül sírjon! Abban a pillanatban, hogy felsír, szalad hozzám és közli: Kaleb sír! Az nem zavarja, ha a kezembe folytatja, de egyedül ne sírjon, akkor fel kell venni és szeretgetni! A gyereknek teljesen igaza van!
Ma apukám, amikor a könyveket nézegették, az egyik képre rámutatva megkérdezte Bernátot, hogy miért van a kisbaba a rácsoságyba.
Válasz: Azért, hogy sírjon!
{képzelhetitek, hogy mennyit van nálunk használva a kiságy;)}