Cikket olvastam

Az Interpress Magazin júliusi számában a következő cikk jelent meg:

Horváth Balázs: Gyermekeink bilincsben
Inkább helyzetjelentő, elemző, jelenlegi állapotokat ismertető cikkről van szó, mintsem megoldást aktívan kereső, vagy javasló írásról, bár tény, hogy egy angol iskolát megemlít, amely másképpen csinálja, de nem jelöli ki, mint követendő példát.
Összefoglalva: a helyzet siralmas, ötletek vannak, de csak villanásszerűek, messze a teljesség igénye nélkül.
Idézgetek:
"... Howard Gardner szerint legalább nyolcféle van belőlük (intelligenciatípus). {...} Ezzel önmagában semmi probléma, de vajon tudomásul vesszük ezt? Én nem ezt látom. Akár ebben a tárgyban tehetséges valaki, akár abban, akár mindegyikben, akár egyikben sem, mi ugyanúgy keresztül megyünk rajta az iskolának nevezett úthengerrel."
"Mert senki ne gondolja, hogy a napi 5-8 tanóra és az azt követő időben kb. ugyanennyi otthoni tanulás okozta stressz és az ezzel járó mozgáshiány a bizonyítványosztáskor nyomtalanul eltűnik."
"Ami pedig az irodalomoktatás illeti: a gyerekeknek olyan művek hadáról kell betanulniuk irodalomtudósok leírt gondolatait, amelyeket a tanterv szerint nem is kell elolvasni, mert bevallottan nincs rá idő."
"Ellenben amit a mai gyerekek megtanulnak, az az, hogy a hányavetiség és csakis a hányavetiség kifizetődő. Mert mindazt, amit ma egy erős iskola a tanulóitól elvár, mélyen és lelkiismeretesen elsajátítani nem lehet, itt csak az maradhat életben, aki felületes marad, blöfföl, hazardíroz és lehengerel."
"Fura az is, ahogy a különféle intelligenciákra tekintünk. Akinek a matematikai-logikai intelligenciája kimagasló, az az "okos" gyerek. Akinél a nyelvi intelligencia dominál, annak már csak "jó a nyelvérzéke". Akinek a testi (tánc, sport), a zenei vagy a grafikus intelligenciája fejlett, az pedig csak egyszerűen "jó egy készségtárgyból".
Ezután ír egy iskoláról, Alexander Sutherland Neill 1921 óta sikeresen működő angliai iskolája, Sumerhill. Különlegessége: nem kötelező bejárni az órára, de ha bemegy, akkor a saját képességeihez mérten fel kell készülnie, mert joga van nem járni, de a többieket nincs joga visszavetni!
"Ne felejtsük el az általános műveltséget sem. Ezt a szót véleményem szerint olyanok találták ki, akiket soha semmi nem érdekelt igazán, és e hiányt kompenzálandó összegyűjtötték maguknak az aktuálisan fontosnak tűnő tudományok listáját, majd ezt kötelezővé tették mindenki számára, aki azt kívánta, hogy leereszkedjenek hozzá. {...} Mivel a biológusok csendes emberek, az élet tudománya sosem került be ebbe a körbe, és valószínűleg nem is fog."
Ezt követi egy érdekes elemző rész arról, hogyha a gyermekek választhatnának, valószínűleg kevesebb mérnök, orvos etc lenne, mert inkább a művészetek fel irányulnának, a gazdaságilag nem preferált területei felé. Így megborulna a jól megálmodott egyensúly, hogy milyen szakmából mennyi kell. És felvetődik a kérdés, hogy jó-e egyáltalán gazdaságilag a mostani rendszer.
"Az iskolás gyerek nemcsak hogy testileg a padba van kényszerítve, ahol egy önmagában is természetellenes testhelyzetben fél napot kell töltenie, de még azt is megszabjuk, hogy mire gondolhat. Legalább tíz éven keresztül, míg csak felnőtt nem lesz. Ennél nagyobb rabságot el sem tudok képzelni."

Hálát adok az Úrnak, hogy megadta nekünk az otthonoktatás gondolatát, hogy előkészítette az életünkbe, hogy adott hozzá közösséget, hogy megadta, hogy a szüleim is támogatnak minket (szerintem ezzel dolgozott a legtöbbet;))! Szinte bele se merek gondolni, hogy mi lenne velem eme cikk elolvasása után, ha ezen lehetőséget nem adta volna meg nekünk.

És ezzel nem azt mondom, hogy csak az oo a megoldás ezen helyzetre! Mert oo-ra mindenki alkalmas, de nem mindenkinek ez az útja, amit Isten neki mutat!
Más megoldások is kellenek, mégpedig sürgősen, mert
"Azt az erőszakot pedig, amit az iskolában a rendszerbe beletöltünk, egy generációval később határozottan fogjuk visszakapni."