2010. augusztus 18., szerda

Képes beszámoló

A János kurzus olyan jó hosszú és olyan tömény és én annyira, annyira nagyon szeretem, hogy csak elfogódottan tudok róla írni. Mert ilyenkor csuda jó látni, ahogy az Úr formál mindannyiunkat, és végig tanulni az Ő Igéjéből, hogy milyen is tanítványnak lenni, hogy se röviden, se ujjongás-mentesen se lehet róla írni. Olyan bejegyzést meg mégiscsak uncsi olvasni, amely csak juppi!, hurrá! etc felkiáltásokból áll.
Íme képekben, aláírásokkal az elmúlt egy hét Tátra téren:
Én nyertem a bicajversenyt;)Kávészünet
A zenészek zenéltekEgymást tanítjuk
De főleg Jézustól kérdezünk, és hallgatjuk a válaszát!
Kaleb pedig kitartóan alszik, épp a kunágotai plébánosnál.Erről majd a köv bejegyzésben:)

Szumma szummárum, erről volt szó egész héten:

Nem nagyobb a tanítvány mesterénél, sem a szolga uránál. Legyen elég a tanítványnak, ha olyan, mint mestere
(Mt 10,24-25b)

2 megjegyzés:

  1. Te is részt tudtál venni babástul? Hol tartjátok ezeket a kurzusokat?
    Bizti nagyon építő lehet...

    VálaszTörlés
  2. Én a szolgáló csapatban voltam, még tanítanom is sikerült, igaz olyan témát, amit már korábban is tartottam.
    Ez a kurzus éppen Szegeden volt, ha máshol lett volna mi biztosan nem vagyunk ott, mert így haza tudtunk járni. Konkrétan azon a plébánián volt, ahova mi is tartozunk, így tényleg nem volt nagy a távolság, na meg ismerős a terep, Bernát is mindig lelkesen jött.
    De az egész ország területén vannak kurzusok (Szlovákiába is, a kinti csapat nagyon jó fejekből áll!).

    És igen, bizti építő;)

    Anno Bernát három hónapos volt, mikor először mentem vele együtt, akkor résztvevőnek (Jézus a négy evangéliumban kurzusra), akkor anyukám vigyázott rá. Majd Pál kurzusra mentünk családilag, amikor hat hónapos volt. A kettő között valamikor volt, amikor először szolgáltunk úgy, hogy velünk volt.

    Jó nagyon a szegedi csapat, igazi közösség, így nem gond, hogy gyerekkel megyünk, és ez számunkra olyan hatalmas áldás!

    VálaszTörlés