Cornelia Funke: Tintaszív
Írtam a filmről, ami a könyvből készült, ez előtt kiadták már a könyvet itthon, de Bűvölet címen. Várható még két része, de sajnos a beígért dátumra nem adták ki őket.
Mostanában előfordul vele, hogy a filmet korábban látom, mint ahogy a könyvet olvasnám, és ez nem is mindig probléma, kezdem tisztelni a forgatókönyvírókat (erről talán majd egy másik bejegyzésben).
Oda voltam a szereplőkért, élnek, hús-vér emberek, ötletes az egész történet. Ha el kellene döntenem, hogy ki a kedvencem, bizony erősen bajba lennék, Mo, a könyvgyógyász és Porkéz, a Tintaszív kikerült szereplője erős párbajt vívna ezért a címért. A magányos, gazdag könyvgyűjtő, Elinor karaktere is megmozgatta a fantáziámat. A könyvben Meggie tényleg egy kislány, és nem ifjú hölgy, mint ahogy a filmben sikerült ábrázolni, de a történetben mindkét "verzió" megállja a helyét.
Valószínűleg azért tetszenek a szereplők, mert végig könyvekkel vannak kapcsolatban, Mortimer (Mo) talán a leginkább, ismeri, szereti, olvassa őket, könyvgyógyászként pedig igazi csodák kerülnek ki a kezéből. Meggienek van egy faragott faládája, bársonnyal bélelve, amikor utaznak, ebbe tartja a könyveit - naná, hogy az én fiaimnak is lesz majd ilyen:)
Minden fejezetnek van egy mottója, sok olyan könyvből származik, amelyről még nem is hallottam, többnek még magyar fordítása sincs. magában a műben is sok sok klasszikus, ismert és kevésbé ismert könyvet említenek, jól fel tudja kelteni az érdeklődés, kizárt, hogy ezután a könyv után valaki ne akarna még valamit elolvasni.
Basta, az egyik gonosz karaktere él még nagyon a műben, ő a filmbe erősen sablonos, jelentéktelen figurává süllyedt, de a könyvben sok terep az övé.
Valójában nincs legfontosabb szereplője, mert rengeteg legfontosabb szereplője van: a könyvek. Mondatok sora szól a könyvekről általában, ráadásul sok művelődéstörténeti elemet is tartalmaz (pl charta virinea non nata).
Könyvekről ez volt a kedvencem:
"Minden könyvnek ilyen tetszetős papírral kellene kezdődnie. Lehetőleg valamilyen sötét színnel: mélyvörössel vagy éjkékkel. Amilyen illik a könyv kötéséhez. ha akkor felütöd a könyvet, olyan érzés fog el, mint a színházban. Elébb a függöny! Aztán fellebben, vagy elhúzzák - és kezdődhet az előadás."
Az írókról is egy gondolat:
"Az írókat vagy nagyon öregnek képzeljük, vagy úgy, hogy már nem élnek."
Jó kis tematikus órákat lehet erre a műre építeni;)
Itt is, egy írás.
Louisa May Alcott: Kisasszonyok
Ismét korábban láttam a filmet, kb 16 évesen először. A könyv természetesen túlszárnyalta, és én is másra figyeltem olvasás közben, más mozzanatok, mondatok ragadtak meg.
Jo karaktere nem vált olyan túlsúlyossá számomra, mint a filmben, az anyukáé viszont kiemelkedett! Sokat lehet tanulni tőle és érdemes elgondolkodni egy két tettén, mondatán.
A legjobb a semmittevős időszak, amikor a lányok semmit se akarnak csinálni, csak amihez kedvük van, szünet és előtte sokat dolgoztak, keményen, eredményesen. Édesanyjuk megengedi neki, halkan megjegyzem, tanulnak a leckéből! Finom humorral teletűzdelt rész, nagy élvezettel olvastam.
Ami a filmből kimarad: zarándokút. Naná, mindent kilúgoztak a filmből, ami keresztény, pedig a mű bővelkedik. A lányok zarándokjátékot játszanak, édesanyjuktól kapnak is egy könyvet hozzá, mindannyian saját példányt. Érdemes kijegyzetelni ezeket a részeket is, csak pár "helyszín név": Szépségek palotája, Megaláztatás völgye, Romlás városa, Égi város. Már első olvasatra is sok játéknak, foglalkozásnak, történetnek, színdarabnak, társasjátéknak képezheti az alapját és még bele se melegedtem.
Egy kulcsszó: jellem! Ebben a világban a szülőknek fontos, hogy gyermekeiknek milyen a jelleme, a lányoknak fontos, hogy milyen a jellemük. Ők maguk is sokat foglalkoznak vele, egymást is terelgetik és nem ráripakodnak egymásra, és nem sértődnek meg, amikor valaki megjegyzi, hogy mit lehetne javítani.
Jo és Mrs March között van egy nagy beszélgetés, Joe lobbanékony természete kínáltatja az apropót, vala az anyuka is ilyen természettel bírt, de hosszas munka után megváltozott, érdekes tanúságtétel és hihetetlen, hogy mekkora erővel bír.
Ami még nagyon megragadott, az a család szegénysége. Mi talán el se tudjuk ezt képzelni a mindennapokba, mert átéljük, hogy alkalomadtán, esetleg hónapokig nincs pénzünk, de Istennek Hála kevesen éljük át azt, hogy heti egyszer van kávé, mert többre nem futja, vagy amikor öltözködünk akkor kiválasztjuk, hogy melyik a kevésbé rongyos és elnyűtt ruhadarabunk. Bizony, hihetetlen, hogy mekkora jólétben élünk!
A könyv minden fejezetéről, mozzanatáról tudnék írni, ezért inkább leállok, a könyves jegyzetfüzetemben azért sok lapot szenteltem neki. És már alig várom, hogy a többi részét is olvashassam.
Jules Verne: Kétévi vakáció
Más stílus, más korosztály, mégis letehetetlen volt a számomra.
Első könyvem Vernétől A tizenöt éves kapitány volt, azóta Vernének is külön hely van a szívemben.
Igazi robinzonád, 15 iskolás fiúval, 10-15 évesek. Verne meg is írta a végén, hogy ezen műfajban ilyen társaság még nem volt, ezért írta meg.
Living book a javából, lehet belőle földrajzot, állatvilágot, növénytant tanulni, történelmi háttér is érdekes, kis iskolatörténet, na meg ugye a robinzonádok, de ez nagyon adja magát.
A fiúk azért boldogulnak, mert sok növényt, állatot ismernek, mert mindről tanultak, mert ők még tényleg az életnek tanultak, az oktatási intézményben is. Értenek a szerszámok használatához, tudnak főzni, vadászni. Igaz, kezdetben vannak nehézségek, de sokat tapasztalnak és kialakítanak egy élhető kis telepet maguknak.
Soros napi és éves rendet alakítanak ki, téli időszakban rendszeresen tanulnak (a hajón voltak könyveik), hiszen amikor megtalálják őket, akkor meg kell mutatniuk, hogy fejlődtek!
Verne remek tanár, merthogy ezen művével is tanítani akar, de nem didaktikus, nem szájbarágós. egyszerűen kijelöli a járható utat és a történetből nagyon kitűnik, hogy miért is azon érdemes járni.
Jules Verne: Észak dél ellen
Hiába, ez már csak egy ilyen időszak.
Zoltán Péternek van egy nagyon jó Verne könyve, öt éve olvastam, be fogom szerezni! Sok minden megmaradt bennem Vernéről, főleg, ami akkoriban érdekelt, pl hogyan gyűjtötte és rendezte az anyagait! Az viszont teljesen kiesett, hogy történelmi témájú regényeket is írt. A cím erősen sugallja, hogy Amerika, rabszolgaság eltörlése az apropója a műnek.
A Burbenk család és Texar harca egymással, ültetvény, rabszolgák, egy város, a gonosz, indián, minden van, ami egy izgalmas cselekménysorhoz kell.
Emellett sok sok történelmi tény az 1840-es évektől 1860-ig.
Ismét állat és növénynevek tárháza, némelyikről ír egy-egy bekezdést, másokat csak megemlít.
Amit most nagyon megszerettem Vernében az az, hogy remek hozzávalókkal dolgozik, minden van a művében: csata, dulakodás, szerelmes pár, gyerek etc. De soha semmi sem öncélú, nem mellékszálakat, epizódokat alkalmaz. Nem azért van benne szerelmes, hogy ilyen is legyen, hanem mert történetesen a család nagyfia már házasodó korban van, egyszerű tény, hogy szerelmesek és nem kiélezett fejezet.
Nincs mindenáron mély, tragikus hangulat, nincs mesterkélt feszültség. Nyugodt, izgalmas olvasás, klisék nélkül tartja fenn az érdeklődést. Persze kíváncsi leszek, hogy milyen lesz majd, amikor a fiúk olvassák, hogyan fognak majd vélekedni róla. Én nagyon élvezem ezt a kifinomult stílust.
És ami a legjobb: Verne annyira szeret mesélni, hogy az már szinte süt a lapokról. Élvezi a pontosan kimért adagolást, tudja, hogy minek hol van a helye és érződik, hogyan csillogott a szeme, amikor újabb és újabb tényeket, összefüggéseket fedeztethetett fel az olvasóval.
Folytköv egy másik bejegyzésbe.
Írtam a filmről, ami a könyvből készült, ez előtt kiadták már a könyvet itthon, de Bűvölet címen. Várható még két része, de sajnos a beígért dátumra nem adták ki őket.
Mostanában előfordul vele, hogy a filmet korábban látom, mint ahogy a könyvet olvasnám, és ez nem is mindig probléma, kezdem tisztelni a forgatókönyvírókat (erről talán majd egy másik bejegyzésben).
Oda voltam a szereplőkért, élnek, hús-vér emberek, ötletes az egész történet. Ha el kellene döntenem, hogy ki a kedvencem, bizony erősen bajba lennék, Mo, a könyvgyógyász és Porkéz, a Tintaszív kikerült szereplője erős párbajt vívna ezért a címért. A magányos, gazdag könyvgyűjtő, Elinor karaktere is megmozgatta a fantáziámat. A könyvben Meggie tényleg egy kislány, és nem ifjú hölgy, mint ahogy a filmben sikerült ábrázolni, de a történetben mindkét "verzió" megállja a helyét.
Valószínűleg azért tetszenek a szereplők, mert végig könyvekkel vannak kapcsolatban, Mortimer (Mo) talán a leginkább, ismeri, szereti, olvassa őket, könyvgyógyászként pedig igazi csodák kerülnek ki a kezéből. Meggienek van egy faragott faládája, bársonnyal bélelve, amikor utaznak, ebbe tartja a könyveit - naná, hogy az én fiaimnak is lesz majd ilyen:)
Minden fejezetnek van egy mottója, sok olyan könyvből származik, amelyről még nem is hallottam, többnek még magyar fordítása sincs. magában a műben is sok sok klasszikus, ismert és kevésbé ismert könyvet említenek, jól fel tudja kelteni az érdeklődés, kizárt, hogy ezután a könyv után valaki ne akarna még valamit elolvasni.
Basta, az egyik gonosz karaktere él még nagyon a műben, ő a filmbe erősen sablonos, jelentéktelen figurává süllyedt, de a könyvben sok terep az övé.
Valójában nincs legfontosabb szereplője, mert rengeteg legfontosabb szereplője van: a könyvek. Mondatok sora szól a könyvekről általában, ráadásul sok művelődéstörténeti elemet is tartalmaz (pl charta virinea non nata).
Könyvekről ez volt a kedvencem:
"Minden könyvnek ilyen tetszetős papírral kellene kezdődnie. Lehetőleg valamilyen sötét színnel: mélyvörössel vagy éjkékkel. Amilyen illik a könyv kötéséhez. ha akkor felütöd a könyvet, olyan érzés fog el, mint a színházban. Elébb a függöny! Aztán fellebben, vagy elhúzzák - és kezdődhet az előadás."
Az írókról is egy gondolat:
"Az írókat vagy nagyon öregnek képzeljük, vagy úgy, hogy már nem élnek."
Jó kis tematikus órákat lehet erre a műre építeni;)
Itt is, egy írás.
Louisa May Alcott: Kisasszonyok
Ismét korábban láttam a filmet, kb 16 évesen először. A könyv természetesen túlszárnyalta, és én is másra figyeltem olvasás közben, más mozzanatok, mondatok ragadtak meg.Jo karaktere nem vált olyan túlsúlyossá számomra, mint a filmben, az anyukáé viszont kiemelkedett! Sokat lehet tanulni tőle és érdemes elgondolkodni egy két tettén, mondatán.
A legjobb a semmittevős időszak, amikor a lányok semmit se akarnak csinálni, csak amihez kedvük van, szünet és előtte sokat dolgoztak, keményen, eredményesen. Édesanyjuk megengedi neki, halkan megjegyzem, tanulnak a leckéből! Finom humorral teletűzdelt rész, nagy élvezettel olvastam.
Ami a filmből kimarad: zarándokút. Naná, mindent kilúgoztak a filmből, ami keresztény, pedig a mű bővelkedik. A lányok zarándokjátékot játszanak, édesanyjuktól kapnak is egy könyvet hozzá, mindannyian saját példányt. Érdemes kijegyzetelni ezeket a részeket is, csak pár "helyszín név": Szépségek palotája, Megaláztatás völgye, Romlás városa, Égi város. Már első olvasatra is sok játéknak, foglalkozásnak, történetnek, színdarabnak, társasjátéknak képezheti az alapját és még bele se melegedtem.
Egy kulcsszó: jellem! Ebben a világban a szülőknek fontos, hogy gyermekeiknek milyen a jelleme, a lányoknak fontos, hogy milyen a jellemük. Ők maguk is sokat foglalkoznak vele, egymást is terelgetik és nem ráripakodnak egymásra, és nem sértődnek meg, amikor valaki megjegyzi, hogy mit lehetne javítani.
Jo és Mrs March között van egy nagy beszélgetés, Joe lobbanékony természete kínáltatja az apropót, vala az anyuka is ilyen természettel bírt, de hosszas munka után megváltozott, érdekes tanúságtétel és hihetetlen, hogy mekkora erővel bír.
Ami még nagyon megragadott, az a család szegénysége. Mi talán el se tudjuk ezt képzelni a mindennapokba, mert átéljük, hogy alkalomadtán, esetleg hónapokig nincs pénzünk, de Istennek Hála kevesen éljük át azt, hogy heti egyszer van kávé, mert többre nem futja, vagy amikor öltözködünk akkor kiválasztjuk, hogy melyik a kevésbé rongyos és elnyűtt ruhadarabunk. Bizony, hihetetlen, hogy mekkora jólétben élünk!
A könyv minden fejezetéről, mozzanatáról tudnék írni, ezért inkább leállok, a könyves jegyzetfüzetemben azért sok lapot szenteltem neki. És már alig várom, hogy a többi részét is olvashassam.
Jules Verne: Kétévi vakáció
Más stílus, más korosztály, mégis letehetetlen volt a számomra.
Első könyvem Vernétől A tizenöt éves kapitány volt, azóta Vernének is külön hely van a szívemben.
Igazi robinzonád, 15 iskolás fiúval, 10-15 évesek. Verne meg is írta a végén, hogy ezen műfajban ilyen társaság még nem volt, ezért írta meg.
Living book a javából, lehet belőle földrajzot, állatvilágot, növénytant tanulni, történelmi háttér is érdekes, kis iskolatörténet, na meg ugye a robinzonádok, de ez nagyon adja magát.
A fiúk azért boldogulnak, mert sok növényt, állatot ismernek, mert mindről tanultak, mert ők még tényleg az életnek tanultak, az oktatási intézményben is. Értenek a szerszámok használatához, tudnak főzni, vadászni. Igaz, kezdetben vannak nehézségek, de sokat tapasztalnak és kialakítanak egy élhető kis telepet maguknak.
Soros napi és éves rendet alakítanak ki, téli időszakban rendszeresen tanulnak (a hajón voltak könyveik), hiszen amikor megtalálják őket, akkor meg kell mutatniuk, hogy fejlődtek!
Verne remek tanár, merthogy ezen művével is tanítani akar, de nem didaktikus, nem szájbarágós. egyszerűen kijelöli a járható utat és a történetből nagyon kitűnik, hogy miért is azon érdemes járni.
Jules Verne: Észak dél ellen
Hiába, ez már csak egy ilyen időszak.
Zoltán Péternek van egy nagyon jó Verne könyve, öt éve olvastam, be fogom szerezni! Sok minden megmaradt bennem Vernéről, főleg, ami akkoriban érdekelt, pl hogyan gyűjtötte és rendezte az anyagait! Az viszont teljesen kiesett, hogy történelmi témájú regényeket is írt. A cím erősen sugallja, hogy Amerika, rabszolgaság eltörlése az apropója a műnek.
A Burbenk család és Texar harca egymással, ültetvény, rabszolgák, egy város, a gonosz, indián, minden van, ami egy izgalmas cselekménysorhoz kell.
Emellett sok sok történelmi tény az 1840-es évektől 1860-ig.
Ismét állat és növénynevek tárháza, némelyikről ír egy-egy bekezdést, másokat csak megemlít.
Amit most nagyon megszerettem Vernében az az, hogy remek hozzávalókkal dolgozik, minden van a művében: csata, dulakodás, szerelmes pár, gyerek etc. De soha semmi sem öncélú, nem mellékszálakat, epizódokat alkalmaz. Nem azért van benne szerelmes, hogy ilyen is legyen, hanem mert történetesen a család nagyfia már házasodó korban van, egyszerű tény, hogy szerelmesek és nem kiélezett fejezet.
Nincs mindenáron mély, tragikus hangulat, nincs mesterkélt feszültség. Nyugodt, izgalmas olvasás, klisék nélkül tartja fenn az érdeklődést. Persze kíváncsi leszek, hogy milyen lesz majd, amikor a fiúk olvassák, hogyan fognak majd vélekedni róla. Én nagyon élvezem ezt a kifinomult stílust.
És ami a legjobb: Verne annyira szeret mesélni, hogy az már szinte süt a lapokról. Élvezi a pontosan kimért adagolást, tudja, hogy minek hol van a helye és érződik, hogyan csillogott a szeme, amikor újabb és újabb tényeket, összefüggéseket fedeztethetett fel az olvasóval.
Folytköv egy másik bejegyzésbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése