2009. október 6., kedd

Dokumentáció az otthonoktatásban

Istennek hála hazánkban nem vagyunk szoros dokumentációra kötelezve, viszont számunkra nagy segítséget nyújthat, ha leírjuk éppen hol tart a gyermek, mit szeretnénk megvalósítani etc. Amolyan haladási naplóra gondolok.
Hónapokkal ezelőtt elindult egy oldal, amely sajnálatosan decemberben be fogja zárni kaput, csak miattunk akkor, hogy maradjon időnk minden fontos információt, anyagot lementeni róla. Kamilla az alapozás részben nagyon fontos területet emelt ki, amely szerintem sokunknak nem erőssége: a dokumentálás, jegyzetelés, írogatás.
Ebben a bejegyzésben arra tér ki, hogy milyen fontos számunkra leírni, hogy miért is választottuk ezt az utat, és higgyük el, hogy szükségünk lesz erre a "fogalmazásra". Ahogy látom, az is jó, ha többször elővesszük a témát, mindig más és más oldalról megerősödve, ezt láthatjuk a Matrózképző és a Fiúk a hajóban bejegyzései között is.
Én néha nagyon írógatós vagyok, máskor meg hónapokig semmi, a naplómat február óta most vettem először a kezembe. Mentségemre váljék, legalább blogolok, de mindannyian tudjuk, hogy a kettő mennyire nem ugyanaz.
Délelőtt, amikor Bernát hintázott, énekeltem neki és a fejemben próbáltam összeszedni a repertoárunkat. Minden héten igyekszek legalább egy új dalocskát, mondókát, verset beilleszteni, de jó lenne végre ezt nyomonkövetni. Még nem találtam meg a számunkra legmegfelelőbb formát, ezért a naplómba a következő pontokat töltöttem ki:
ének, vers, mondóka
Majd leírtam, csoportosítva, hogy milyen szavakat, mondatokat mond: testrészek, étel, állat, közlekedés, igék, ruha, nevek (olyan személyek, akiket fényképről, élőben a nevén szólít, anélkül, hogy mi előtte megneveznénk az illetőt). Még azokat is feltüntettem, amikre könyvben rámutat, amikor mondjuk a szót, de nem mondja.
Majd a végén a majd' mindennap olvasott könyvek listája.
Amikor megszámoltam a szavakat, egy pillanatra megfagytam, majd újraszámoltam, biztos velem van a baj, 100 fölött van az aktív szókincse! Tény, hogy akármerre járunk, mindenhol megjegyez valamit és amikor Böngészünk, meg tud lepni olyannal, hogy rámutat a gólyára, és mondja, hogy gólya, pedig én nem tanítottam neki (apa a ludas sokszor:)). A passzív szókincsbe már bele se merek gondolni, mert simán megmutatja a gyíkot, a szöcskét, szarvasbogarat, de ezeket még nem mondja. És ahogy most írkálok, még mindig jutnak eszembe szavak, amiket mondani szokott, a hangyát pl nem írtam le.
Most úgy tervezem, hogy egy hónap múlva fogom megismételni ezt a típusú dokumentációt és ebbe a rendszerbe leírom az újdonságokat, általam behozott énekek, új könyvek, amiket megszeretett és kér, új versek, amelyeket mondogatok neki. Decemberben pedig a karácsonyos dalok, versek időszaka jön.
Mit kell tudnia a gyereknek bizonyos korban típusú mércékben szerepelnek olyan mutatók, amelyek elárulják, hogy mennyi verset kell ismerni bizonyos korban, mennyit kell a gyereknek tudni fejből és hasonlóan így dallal, mesével és még egy csomó más mércét is használnak. Számunkra ezek nem azért kellene, hogy hasonlítgassuk, méregessük a gyereket, hanem arra, hogy lássuk az ő haladásának a sebességét, az általa preferált könyvek kirajzolják az érdeklődésének az útvonalát. Az új szavak is megmutatják, hogy mik azok, amelyek a legjobban érdeklik.
Nekem, aki nagyon szeretek írni, jegyzetelni, a rendszeres dokumentációval bizony komoly gondjaim vannak! De most még nem oktatunk élesben, még nincs félévenkénti számonkérés. Ez most az én tanulmányainak, felkészülésemnek az időszaka.

1 megjegyzés:

  1. Én is nemrég szántam el magam arra, hogy rendszerezettebben dokumentáljak. Hát, nem megy könnyen, pedig tényleg fontos. Meg majd össze is dughatnánk a fejünket:)

    VálaszTörlés