Egy szimpla pénteki nap, amikor elfelejtettem, hogy péntek van. Zákányszéken voltunk egész nap, mert valami újat akartam megtanulni és nem jó volt egész nap a friss levegőn lenni.
Zsolt és Bernát egész nap sétáltak, szaladtak az udvaron. Nézték a kutyát, a tyúkokat és csak ők tudják még mi mindent. Valamint traktoroztak is! Bernát olyan komolyan és megfontoltan figyelt, mintha máris meg akarná tanulni a traktorvezetés minden csínját binját.
Én ezalatt megtanultam hogyan kell csirkéből ebédet készíteni. A szakácskönyv a szokott módon kezdődött, végy egy tyúkot, meg zöldséget. Az utóbbit a szokott helyen találtam, az előbbi is a maga szokott helyén volt, csak nem egy panelban felnőtt leányka számára. Négy tyúkot vágtunk le, elismerem a nyakát nem én vágtam el, bár egy 10 éves kislányka majdnem bevállalta az egyiket, de jó nagyok voltak, így inkább ennek megtanulását máskorra halasztottuk.
Következett a leforrázás és a kopasztás. Én abban a hitben éltem, hogy ez valami rettentően büdös és undorító dolog, de nem volt olyan vészes. Jó, nem kell mélyeket szaglászni, mert tényleg van egy jellegzetes szaga, de én sokkal rosszabbra számítottam, a kopasztás pedig igazán nem olyasmi, amit ne lehetne megcsinálni.
Ezután jött csak az igazán alázatos része, ugyanis a szárny, comb levágását és a begyének a kiszedését az fentebb emlegetett 10 éves lányka tanította meg!
Akkorát ebédeltünk, hogy még most sem vagyok éhes!
Csinálni kellene egy csirkevágós tutoriált;)
Zsolt és Bernát egész nap sétáltak, szaladtak az udvaron. Nézték a kutyát, a tyúkokat és csak ők tudják még mi mindent. Valamint traktoroztak is! Bernát olyan komolyan és megfontoltan figyelt, mintha máris meg akarná tanulni a traktorvezetés minden csínját binját.
Én ezalatt megtanultam hogyan kell csirkéből ebédet készíteni. A szakácskönyv a szokott módon kezdődött, végy egy tyúkot, meg zöldséget. Az utóbbit a szokott helyen találtam, az előbbi is a maga szokott helyén volt, csak nem egy panelban felnőtt leányka számára. Négy tyúkot vágtunk le, elismerem a nyakát nem én vágtam el, bár egy 10 éves kislányka majdnem bevállalta az egyiket, de jó nagyok voltak, így inkább ennek megtanulását máskorra halasztottuk.Következett a leforrázás és a kopasztás. Én abban a hitben éltem, hogy ez valami rettentően büdös és undorító dolog, de nem volt olyan vészes. Jó, nem kell mélyeket szaglászni, mert tényleg van egy jellegzetes szaga, de én sokkal rosszabbra számítottam, a kopasztás pedig igazán nem olyasmi, amit ne lehetne megcsinálni.
Ezután jött csak az igazán alázatos része, ugyanis a szárny, comb levágását és a begyének a kiszedését az fentebb emlegetett 10 éves lányka tanította meg!
Akkorát ebédeltünk, hogy még most sem vagyok éhes!
Csinálni kellene egy csirkevágós tutoriált;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése