2009. május 5., kedd

Nem a ruhat eszi az embert

Viszont a ruha simán fel tudja emészteni:)
Volt a Kispálnak egy száma, a következő szöveggel: "Egy jellemet formálsz a ruhádhoz éppen".
Most nem a divat hatékony jellemformálásról szeretnék értekezni, hanem arról, hogyha Zeusz, aki kitalálta Sziszüphosznak a büntetését történetesen háziasszony lett volna, akkor a büntetettnek bizony nem követ kellett volna görgetnie, hanem egy család ruhatárát igazgatnia napra nap, mert ez az igazán sziszifuszi munka.
Ne féljetek, nem a hagy nyavalyogjam ki magam bejegyzés követezik:)
A ruha mindig ott van és mindenütt, van helye a szekrényben, jobb esetben a gardróbban, az éppen nem szezonális ruháknak a dobozokban, ágyneműtartóban, helye van a szennyesnek, a száradónak és a vasalnivalónak is. Már ezt a kis felsorolást szemügyre véve is láthatjuk, hogy a ruhák bizony jó sok helyen előfordulnak az életterünkben.
Amikor itthon megállapítom, hogy rumli van, akkor tuti, hogy 90%ban ruhát találok ott, ahol nem kellene, pedig ránk még csak nem is jellemző az, hogy szanaszét hagynánk őket. Ebben még van hová fejlődnöm, mint háziasszonynak.
A következő haditervet eszeltem ki: akkor moshatom az új adagot, ha az előző ruhák már megszáradtak és minden esély megvan arra nézve, hogy még aznap kivasalom őket (nekünk nincs helyünk a vasalatlannak). A vasalt ruhát azon nyomban el kell pakolni!
A legfontosabb: folyamatosan selejtezem le a ruháinkat, már megint teli van egy nagy zsák, ami megy a karitaszba, mert nincs semmi bajuk, de már évek óta nem voltak rajtunk, vagy egyszerűen egy olyan ruhadarab, ami semmihez se megy és csak a helyet foglalja. Sokat gondolkoztam már azon, hogy vajon régen mit csináltak vasaló, mosógép hiányában, hiszen milyen melós ennyi ruhát kimosni. Utána rájöttem, hogy egyszerűen nem volt ennyi ruhájuk. Pár hete újrahajtogattam a teljes szekrényünket (mert már nemakart beférni a tiszta ruha) és ekkor döbbentem rá, hogy valójában iszonyatosan sok ruhánk van, sokkal több, mint amire feltétlenül szükségünk lenne. Felesleges ruhagyűjteményt kialakítani, mert nem rendelkezünk raktárral, mint a múzeumok.
Ez a meglevő készlet viszont egy nagyon jó alap, mert a fejembe vettem, hogy innentől kezdve tényleg csak olyan ruhadarabokat akarok megvenni, amit mi magunk nem tudunk előállítani. Ezért kell gyorsan beállítani és kitisztítani a varrógépet, hogy tanulhassak. Most van időm bíbelődni, kötögetni, horgolgatni és fejlődni, mert nem kell azonnal egy egész szekrényt megtöltenem. Ez egyszerre megnyugtat és motivál is.
A képen Bernát abban a kantáros nadrágban áll, amelyet nemrég kötöttem neki az Amelie gyerekszámából, extra környezettudatos, mert bontott fonalat használtam fel hozzá.

3 megjegyzés:

  1. A bejegyzés első sorai miatt eszembe jutott a Kispál és a Borz. Most épp a Naphoz holddal című dalt hallgatom. Éljenek a szabad asszociációk! V.

    VálaszTörlés
  2. EZ nagyon tetszik! Már én is csak harisnyát meg trikót veszek egy ideje a lányoknak.
    Én erre a "sok-felesleges-ruha" állapotra akkor jöttem rá, amikor beköltöztünk ebbe a kis házba egyszem cipőspolccal. Mindenkinek jutott egy szint. A nagyja ruhát kiselejteztem, és fura módon vígan éltünk azzal a 2-3 darabbal +1 ünneplő. Kitartást a terv megvalósításához. És néha bátorítsuk egymást, ha elgyengülnénk, vagy nem menne a varrás ;) Tényleg Összejött az a varrótanfolyam?

    VálaszTörlés
  3. Egy költözés meg felújítás mindig jót tesz a felesleges cuccok terén:)
    Nah meg a nagy igazság: Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön:) És nekem nagyon rá kellett döbbennem, hogy milyen sokáig gyűjtöttem ezeket a jó kis földi dolgokat, vérbeli fogyasztó voltam. Itt az ideje az Ige szerint élni ezen a területen is.

    VálaszTörlés