Messze vagyunk még attól a kortól, hogy Bernátnak zsebpénzt keljen adni, de egy másik blogon épp arról írt egy bejegyzést egy anyuka, hogy miért is ad a 2,5 éves fiának. Eszembe jutott, hogy olvastam egy cikket a témáról a Family újság bemutatozó számában, és sok gondolata megfogott. Most előszedtem és felmerült benne, hogy össze kellene szedni a gondolataimat és még most leírni, hogy később át tudjam alakítani:)
A cikket író édesanya leírja, hogy náluk 9 éves kortól nem heti, hanem havi zsebpénz van és innentől kezdve van olyan szükséglet, amit nekik kell állni. Minden évben egyszer leülnek és megbeszélik, hogy mennyi lesz az adott évben a havi összeg és mi lesz az, amit nekik kell finanszírozni. Például eleinte nekik kell megvenniük a ruhákat, de a cipőt, kabátot a szülők állják, majd a következő évben már csak a cipő felét (a zsebpénz persze arányos a terhekhez). Így nevelik rá gyermekeiket, hogy a kapott pénz bizony nem csak oda megy el, amit kitalálnak neki, hanem van, amit muszáj megvenni, mert létfontosságú. Természetesen bizonyos kor után nem nő az összeg, hanem ki kell egészíteniük diákmunkával, gyerekvigyázással.
Akkor most csemegézek és átalakítok:
Még nem tudom, hogy hány éves kortól fogok először zsebpénz adni Bernátnak. Először szerintem népművészeti vásáron fogunk gyakorolni, ahová úgy fogunk kimenni, hogy kap valamennyi pénz és azt vesz rajta, amit akar. Előre fogjuk tanítgatni, hogy eleinte nézze végig mi van, mi tetszik neki és ami a legtutibb, azt vegye meg. Amikor már élesbe vásárol, akkor pedig nem fogjuk kommentálni a döntését, persze, ha ügyes, akkor megdicsérjük, de leblamáni nem fogjuk(ez is benne volt a cikkbe).
Akkortól fog kapni zsebpénz, amikor valamit már rá tudok bízni, hogy azt biza ő magának fogja megvenni, amíg ilyen nincs, addig csak alkalmi marad. Én is heti rendszerbe gondolkodom első körben, mert az se nem túl nagy se nem túl kis idő.
Előre nincs elvem arra nézve, hogy mikor mi legyen az, amit magának finanszíroz, mert ez nagyban függ attól, hogy éppen merre hogyan fogunk élni. Viszont fontosnak érzem, hogy ilyen kérdéseket végiggondoljunk.
A cikket író édesanya leírja, hogy náluk 9 éves kortól nem heti, hanem havi zsebpénz van és innentől kezdve van olyan szükséglet, amit nekik kell állni. Minden évben egyszer leülnek és megbeszélik, hogy mennyi lesz az adott évben a havi összeg és mi lesz az, amit nekik kell finanszírozni. Például eleinte nekik kell megvenniük a ruhákat, de a cipőt, kabátot a szülők állják, majd a következő évben már csak a cipő felét (a zsebpénz persze arányos a terhekhez). Így nevelik rá gyermekeiket, hogy a kapott pénz bizony nem csak oda megy el, amit kitalálnak neki, hanem van, amit muszáj megvenni, mert létfontosságú. Természetesen bizonyos kor után nem nő az összeg, hanem ki kell egészíteniük diákmunkával, gyerekvigyázással.
Akkor most csemegézek és átalakítok:
Még nem tudom, hogy hány éves kortól fogok először zsebpénz adni Bernátnak. Először szerintem népművészeti vásáron fogunk gyakorolni, ahová úgy fogunk kimenni, hogy kap valamennyi pénz és azt vesz rajta, amit akar. Előre fogjuk tanítgatni, hogy eleinte nézze végig mi van, mi tetszik neki és ami a legtutibb, azt vegye meg. Amikor már élesbe vásárol, akkor pedig nem fogjuk kommentálni a döntését, persze, ha ügyes, akkor megdicsérjük, de leblamáni nem fogjuk(ez is benne volt a cikkbe).
Akkortól fog kapni zsebpénz, amikor valamit már rá tudok bízni, hogy azt biza ő magának fogja megvenni, amíg ilyen nincs, addig csak alkalmi marad. Én is heti rendszerbe gondolkodom első körben, mert az se nem túl nagy se nem túl kis idő.
Előre nincs elvem arra nézve, hogy mikor mi legyen az, amit magának finanszíroz, mert ez nagyban függ attól, hogy éppen merre hogyan fogunk élni. Viszont fontosnak érzem, hogy ilyen kérdéseket végiggondoljunk.
Réka: vegyünk traktort.
VálaszTörlésÉn: nincs annyi pénzünk.
Réka: De van! - és előhozza az 1 Ft-os gyűjteményt.
Tanulság: lehet, hogy tényleg zsebbénzt kell adni neki, hogy megtanulja a pénz értékét. De én ezzel mindenképp megvárnám, míg a számokat megismeri (nem a műveleteket, pusztán azt, hogy melyik kisebb, melyik nagyobb)
Egyetértek!
VálaszTörlésMajd várom a tapasztalataidat, hogy te milyen készségek megléténél látod bevezethetőnek, hiszen nálatok már több a mintavételi anyag és többen is vannak.
Valójában ilyen közös gondolkozásnak szántam ezt a posztot, hiszen ahogy leírtam, előlegezett elvek+ötletek megvannak, aztán majd látjuk, hogy hogyan alakul.
Bennem jelenleg az van zsebpénz kapcsán, hogy már maga a zsebpénz arra szoktatja a gyereket, hogy különösebb erőfeszítés nélkül hozzájusson valamihez, amit aztán magára fordíthat. Én ezt nem tartom helyesnek.
VálaszTörlésEgyetértek azzal, hogy amíg nem tud számolni, addig nem kell neki pénzt adni, mert nem tudja kellően értékelni. De beszélgetni már ekkor is lehet arról, hogy hogyan kerül a pénz a családba (valakinek a munkájával) és hogy miért nem azt veszünk a pénzünkből, amit akarunk (mert ugye vannak szükséges dolgok, és vannak vágyaink, igényeink- a kettő korántsem ugyanaz).
Én egyelőre úgy gondolom, hogy bizonyos különmunkák bevállalásával juthatna pénzhez a csemete. Akkor megtapasztalja a befektetett munka és a kapott pénzösszeg arányát. Ez szerintem hasznos lecke lesz.
Én a gyerkőc számolni tudó korszaka előtt csak arra szeretnék pénzt adni neki, hogy a gyülibe adakozzon (nem látványosan, mindenki szeme láttára, hanem a nyilvánosságot elkerülve.).:)