Barátkozunk a színekkel, a lilát ismerte fel először, azóta már több színt tud, bár kicsit rapszodikusan, mert néha megmondja, néha nem. Kiválogatni azonban tökéletesen tudja őket. Mi általában nem házat, hanem garázsokat építünk, mindig hozza az aktuálisan preferált kisautót és annak kell építeni. Mondtam, hogy rendben, építünk sárga garázsokat, válogassa ki a kockákat, majd az állatoknak is kellett karám (ezzel máris bővült az épületetek fajtája, bár a kivitelezés eléggé hasonlít). Ehhez kékeket kértem, és minden gond nélkül előttem virítottak a kék kockák. Piros és zöld nem került sorra, mert elmerültünk a játékban, a traktor hozta vitte az új állatokat és a rendőrautókat.
Ildi: Dávid (minthogy Isten Igéjében sokkal több férfi szaladgál, mint nő, főleg megnevezve, így néha kénytelenek vagyunk férfi szerepeket is eljátszani) Bubu: a már kimúlt Góliát Zsolt: Sámson (amikor már vak, az edény meg a malom, amin őröl, hiába, házi körülmények között szereztük be az eszközöket) És akkor két nyertesünk van, mert ugye sem Kilike, sem Git nem találta el a megoldást, de próbálkoztak és abszolute indokolható a megoldásuk!
Kili, neked személyesen szállítom a poszter, Git, Te majd postán kapod, amint mennek vissza a tutijó kismamaruháid!
Tegnap benn jártam a szülészeten, találkoztam a szülésznőmmel, jót beszélgettünk. Ez természetesen nem egy kötelező találkozás volt, inkább csak amolyan traccsparti a szülés előtt. Bernátnál is őt választottam és ezt továbbra is nagyon jó döntésnek tartom. Hazasétálás naplementében, a szegedi belvárosba pedig egyszerűen csodálatos volt. Kellemes meleg, valahogy mindennek kicsit pirosas az árnyalata, nyugodt, sétálgató, ücsörgő, és főleg nevető, mosolygó emberek, az egyik téren fiatal srác énekel kegyetlen jó hangon valami nagyon jó számot. És eszembe jutott, amit Darvasi mondott: hogy a szegedi nők a legszebbek a világon, de csak Szegeden. Hát én most így éreztem magam, minden olyan volt, mint egy ékszerdoboz, szépnek, vonzónak, nyugodtnak éreztem magam és tudtam, hogy ez az egész egy igazi ajándék volt Istentől a számomra.
Az egyik volt teós évfolyamtársam tette közzé a következőt: sírós lélekmelegítő! Egy nap megkérdi apját a fia: Apu, részt vennél velem a maratonon?; Az apa szívbeteg, de mégis igennel válaszol.... és így közösen elhatározták, hogy beneveznek a maratonra... Nem sokkal később kérdi a fia az apját:Apu, mit gondolsz jelentkezhetünk az Ironman-ra? Az apa igennel felelt.."igen ,......de ez a legnehezebb triatlon a világon, melyet évente Hawaion rendeznek, ahol a versenyzőknek 3,86 km-t kell úszni, 180,2 km-t kerékpározni, 43,19 km-t futni a szigeten keresztül..; Apa és fia egy testté váltak, hogy részt vehessenek ... most pedig nézd meg a filmet...
Szombaton délután a Reökbe voltunk, egy rövidke közönségtalálkozón vettünk részt, a My Fair Lady apropóján. Zsolt pénteken nézi keresztfiunkkal, én pedig jövőhét vasárnap a csajokkal. Gondoltuk nem hagyjuk ki idén a Szabadtérit, jövőre úgyse fog beleférni és mostanában színházba se nagyon járunk. A Dózsára nem vettünk még jegyet, de mondták, hogy arra biztosan lesz jegy az előadás napján is, így ráérünk, ha belefér, akkor nem hagyjuk ki. Visszatérve a találkozóra: Tompos Kátya, Gálvölgyi János, Széles László, Novák Péter és Novák Eszter vettek részt rajta. Az lett volna még igazán pazar, ha Vencel Vera is ott lett volna, dehát nem teljesülhet az ember minden vágya, már annak is örülök, hogy láthatom játszani. Azt leszámítva, hogy borzalmasan rossz volt a hangosítás, és hogy páran a kérdéseknél nyifogtak, hogy miért nincs ingyenes főpróba, meg hogy jaj most akkor lesz-e eső, pazar egy órás beszélgetés volt.Engem Novák Eszter vett le a lábamról, ezzel a rendezővel nagyon jó lehet együtt dolgozni, mellesleg a kis csapaton érződött, hogy pár hete már együtt próbálnak, nagyon jóízűeket elnevetgéltek. Visszatérve a rendezőre, mindaz amit elmondott a darabról, a nézetei, az ötletei, egyszerűen jó volt hallgatni. Beszélt arról, hogy egy színésznek minden műfajban helyt kell tudnia állni, azaz ő örülne neki, ha minden színész prózai és énekes is lenne. Természetesen ismeri a My Fair Lady filmet, de nem zavarja, mert abban alapnak meg van adva egy Audrey Hepburn, neki pedig rendelkezésre áll egy Tompos Kátya (aki mellesleg nem sokat szólat meg, de ha igen, egyszerűen jó volt hallgatni, kifejezetten kellemes jelenség, filmekben láttam eddig, nagyon megkedveltem. Eliza szerepe nem tartozott a szerepálmai közé, de meglátta, hogy milyen sok van benne.). Kérdezték, hogy mennyire tartja összeegyeztethetőnek, hogy a Dóm téren, egy szakrális területen színház van és ilyen vidám, táncos darabot adnak elő. Itt kitért a misztériumjátékokra, majd elmondta, hogy őt ez a párosítás kifejezetten emlékezteti valamire: amikor az emberek még értelmes életet éltek. Varró Dániel fordítását használják mind a szövegkönyvben, mind a dalokhoz. És kitért arra is, hogy ma a magyar nyelv jogging nadrágban kár, sajnos az enyém is, az írott még nem is annyira, mint a beszéd, azóta jobban odafigyelek magamra (hajlamos vagyok szlengbe beszélni, nem szép, tudom). És a végén megjegyezte, hogy izgulnak, de azért ő a saját szövegkönyvének a végébe beleírta, hogy taps!
Bernát is ott volt velünk, igaz főleg apával mászkált az előtérben, de az ölemben is ücsörgött. Nagyon jól viselkedett, néha halkan megjegyezte, hogy indulhatnánk, de nem kezdett el hisztizni.
Múlt héten beszabadultam a szegedi művészellátóba. Kilike korábban kifejtette, hogy azért szereti ezt a boltot, mert nem néznek ferde szemmel az ember lányára azért, mert jó minőségű alapanyagokat akar venni a kis gyerek első próbálkozásaihoz is. Ezt a tapasztalatot megerősíthetem, most is nagyon segítőkészek voltak, kértem, amiről tudta, hogy szeretném, majd az eladótól javaslatot, hátha van valami jó ötlete, volt és tényleg jók. Úgyhogy beszereztünk pár alapanyagot és most már nem az én régi, elvont színű vízfestékemmel és szőrhullatós ecseteimmel alkotunk.Beszerzendő listán volt a rajztábla, mindig elmozdult, önálló életre kélt a papír és láttam, hogy zavarja Bernátot, jó döntés volt beruházni rá (keményen 340 forint volt).
Temperából főszíneket és fehéret vettünk, azóta lelkesen lehet kavargatni a színeket, így a legtöbb kép alsó rétege három színű, majd megjelenik a zöld, rakódik a lila és néhol barnába is átmegy. Ma leesett az állam, Bernát határozottan belenyomta az ecsetet a sárgába és közölte, hogy akkor most napocskát fest, majdnem rendes kört csinált a papírra, sajnos csak telefon volt nálam fotózni és mire odaértem, akkor kékkel már felhők is voltak. (este Zsolttal leszedetem róla a képet) Olyan ötödik alkalommal festünk, de az első és a mostani, nevezzük így szintje összehasonlíthatatlan, ha én fejlődnék így, pár hónap múlva illusztrátor lenne belőlem. (Alkotgatok mellette, amikor tudok, de inkább nem hozom nyilvánosságra, mindenki jobban jár.) Beszereztem pár szenet is, hatalmas sikert aratott, jó tulajdonsága, hogy nagyon intenzíven fog, amint papírt ér. Bernát láthatóan élvezte, hogy kicsi mozdulattal is látványos az eredmény. Szenes rajzolásnál hallottam tőle először, hogy mondja, hogy mit rajzol (ez a fejem, a fülem etc, persze a rajzon "csak" egymás mellé húzogatta a vonalakat, csinálta maszatokat).
(a traktort én követtem el, pár percre rá már annyi szén volt rajta, hogy nyoma már csak itt maradt meg)
Fogalmam sincs, hogy hogyan kell rajzolni tanítani, hogy mik a fejlődési pontok, mikor mit érdemes tanítani, de azt látom, hogy jelenleg eme tudásra nincs is szükségem. Egyszerűen élvezi, hogy nyomot hagy a papíron és fejlődik szépen magától. Ülni mellette és nézni, hogy mit csinál, mondhatni gyönyörködni benne az utóbbi hetek egyik kiemelkedő eseményeinek egyike.
Láthatóan bal kézzel alkot többet, de ha épp a jobb kezébe adom az ecsetet, akkor azt is használja.
Az utóbbi időben a kötés, horgolás téma háttérbe szorult, pedig a napjaimba megjelenik.
Rikkel-féle festett gyapjúból csináltam egy mellényt, a mintát egy régi kötőskönyvből vettem. Kifejezetten szerettem ezt a darabot kötni, utána még hetekig benne volt a minta a fejembe. Még maradt a fonálból, egyenlőre ihletet várok hozzá.Három sál is elkészült az utóbbi időben, kettőt nem tudok megmutatni, mert azonnal elvitték, amint elkészült, az egyik már Brightonban állomásozik. Azért kezdtem el kötni őket, hogy fogyjanak a fonalak a fiókokból, ezek sajnos nem remek gyapjú fonalak voltak. A harmadik sálnál nem is volt meg, hogy kinek készül, csak nekiugrottam és úgy voltam vele, hogy hátha valakinek megtetszik, még a felénél sem tartottam, amikor már volt rá jelentkező, így születésnapi ajándék lett. Kép csak innen van, a gépen nem találom.
Horgoltam is egyet a múlt héten, már korábban is szemezgettem az amigurumik között, de most elkészítettem az elsőt, erről a blogról, és ahogy elnéztem, még sok ingyenes minta van fenn. Természetesen már megvannak a kedvencek, amelyek idővel el fognak készülni.
(A Capa könyvet Zsolt kapta, de muszáj volt elkezdeni olvasni, eddig még nem bántam meg.)
Ahogy mostanában bolyongtam a kötős blogok, fonalakat áruló webshopok között, olyan örömmel látom, hogy néhány lelkes blogger köré kisebb csoportok gyűlnek, akik szeretnek kötni és a kommentekből látszódik, hogy hónapról hónapra egyre többen állnak neki vagy egyre többet kötnek. Erika, Jucuu, Gabella, Ahamam (bocsánat, ha valakit lehagytam) lelkesen tanít, válaszol a kérdésekre, fonalazik, mintát magyaráz, sőt még utazik is egy-egy kötőstalálkozóra. Jótékony célú kötések, horgolások készülni. Örömmel figyelem a Barka fonalbolt alakulását, ahol a fenti nevekből is megfordulnak, ki kötősulival, ki saját tervezéssel. És a lelkes olvasók gyűlnek és kötnek, egyre többen és egyre többen. Buta gondolat, de úgy érzem, hogy ettől valahogy napfényesebb a világ. (A Barkásoknál nagyon tetszik, ahogy beindították a vállalkozást, látszik, hogy nem csak az alapokkal vannak tisztába, érdeklődve figyelem, hogy mit fognak még belőle kihozni, ahogy látom lehet tőlük tanulni.) Tegnap az jutott az eszembe, hogy milyen remek drog, meg abortusz etc prevenciós program lenne fiatal lányoknak, ha ilyen fonalakkal, ilyen szinten meg lennének tanítva kötni, horgolni. És nem sínylődnének oly sokan unatkozva, kallódva, hanem alkotnának, élveznék a színeket, a mintákat, készítenének valamit, ami szemet gyönyörködtet maguknak és ajándékba. Oly sokrétű hozadéka lenne a hasznos időtöltéstől, a stílus kialakításától, a (mondhatni) kétkezi munka megbecsülésétől át számos területre (és ne felejtsük, hogy egy-egy pazarabb minta feldolgozása nem semmi agymunka tud lenni;) na meg az ezredjére visszabontás türelemre, kitartásra gyakorolt hatása;)). És hogy nekem ma semmi se legyen elég, annyira csípnék valami keresztény kötős-horgolós csapatot itt Szegeden, ahol össze lehet jönni, Isten Igéjével, imában és alkotni az Ő dicsőségére, fiatalok és idősek közösen. Régi technikákat tanulni, modern darabokat alkotni. Most pedig visszaszambázok a kötésemhez, mert le vagyok maradva!
