Közönségtalálkozó

Szombaton délután a Reökbe voltunk, egy rövidke közönségtalálkozón vettünk részt, a My Fair Lady apropóján. Zsolt pénteken nézi keresztfiunkkal, én pedig jövőhét vasárnap a csajokkal. Gondoltuk nem hagyjuk ki idén a Szabadtérit, jövőre úgyse fog beleférni és mostanában színházba se nagyon járunk.
A Dózsára nem vettünk még jegyet, de mondták, hogy arra biztosan lesz jegy az előadás napján is, így ráérünk, ha belefér, akkor nem hagyjuk ki.
Visszatérve a találkozóra: Tompos Kátya, Gálvölgyi János, Széles László, Novák Péter és Novák Eszter vettek részt rajta. Az lett volna még igazán pazar, ha Vencel Vera is ott lett volna, dehát nem teljesülhet az ember minden vágya, már annak is örülök, hogy láthatom játszani.
Azt leszámítva, hogy borzalmasan rossz volt a hangosítás, és hogy páran a kérdéseknél nyifogtak, hogy miért nincs ingyenes főpróba, meg hogy jaj most akkor lesz-e eső, pazar egy órás beszélgetés volt.Engem Novák Eszter vett le a lábamról, ezzel a rendezővel nagyon jó lehet együtt dolgozni, mellesleg a kis csapaton érződött, hogy pár hete már együtt próbálnak, nagyon jóízűeket elnevetgéltek.
Visszatérve a rendezőre, mindaz amit elmondott a darabról, a nézetei, az ötletei, egyszerűen jó volt hallgatni. Beszélt arról, hogy egy színésznek minden műfajban helyt kell tudnia állni, azaz ő örülne neki, ha minden színész prózai és énekes is lenne. Természetesen ismeri a My Fair Lady filmet, de nem zavarja, mert abban alapnak meg van adva egy Audrey Hepburn, neki pedig rendelkezésre áll egy Tompos Kátya (aki mellesleg nem sokat szólat meg, de ha igen, egyszerűen jó volt hallgatni, kifejezetten kellemes jelenség, filmekben láttam eddig, nagyon megkedveltem. Eliza szerepe nem tartozott a szerepálmai közé, de meglátta, hogy milyen sok van benne.). Kérdezték, hogy mennyire tartja összeegyeztethetőnek, hogy a Dóm téren, egy szakrális területen színház van és ilyen vidám, táncos darabot adnak elő. Itt kitért a misztériumjátékokra, majd elmondta, hogy őt ez a párosítás kifejezetten emlékezteti valamire: amikor az emberek még értelmes életet éltek. Varró Dániel fordítását használják mind a szövegkönyvben, mind a dalokhoz. És kitért arra is, hogy ma a magyar nyelv jogging nadrágban kár, sajnos az enyém is, az írott még nem is annyira, mint a beszéd, azóta jobban odafigyelek magamra (hajlamos vagyok szlengbe beszélni, nem szép, tudom).
És a végén megjegyezte, hogy izgulnak, de azért ő a saját szövegkönyvének a végébe beleírta, hogy taps!


Bernát is ott volt velünk, igaz főleg apával mászkált az előtérben, de az ölemben is ücsörgött. Nagyon jól viselkedett, néha halkan megjegyezte, hogy indulhatnánk, de nem kezdett el hisztizni.