Régóta tananyag, hogy nem a szem lát, hanem az agy, ami folyamatosan tanul látni. Én úgy érzem, hogy most, az utóbbi pár hónapban kezdtem el megtanulni látni a rendet. Persze a pedáns rendezettséget más otthonában korábban is tökéletesen láttam, de a saját otthonommal valahogy másképpen működött a szemem.
Eddig is megvolt az a határ, amikor Zsolttal összenéztünk és közöltük, hogy rendrakás, mert nagy a rumli. Csakhogy, az utóbbi hónapokban csökkent az ingerküszöbünk, ma már töredéke rendezetlenség is elég ahhoz, hogy hatalmas rumlinak érzékeljem. És nagyon örülünk ennek a változásnak. Az agyunk végre megtanulta, hogy milyen a rendezett otthon és követeli is, szálkaként érzékeli a szétszórtságot.
És a gyerekek? Réki írása gondolkoztatott el. Korábban úgy gondoltam, hogy elég, ha folyamatosan, rendszeresen együtt pakolunk. Majd belefutottam pár írásba, hogy a gyerek nem érti a "rakj rendet" utasítást, amivel egyet is értek.
Ma úgy gondolom, hogy fiaim agyát is meg kell tanítanom, hogy lássa a rendet. És szófogadásra is kell nevelnem, hogy amikor küldöm, akkor induljon, rakja a helyére a holmikat, hogy elérjük a kívánt képet.
Pár hete kezdük és működik!Eleinte én pakoltam az átlagnál többet,
majd egyre többet bevontam, minden tárgynál mondtam, minek hol a helye, még akkor is, ha tudtam, hogy tudja,
jópár alkalom után úgy csináltuk, hogy én megnéztem a szobát, majd én máshol pakoltam, míg őt szóban utasítottam,
és elneveztük a rendetlen lakást: Rumliáda! És bizony mi nem szeretnénk Rumliádában élni, így rendeszesen meghódítjuk, hogy visszakapjuk a szép otthonunkat.
Már Kaleb is szépen pakolja a legókat a dobozba.
Megdöbbenéseim:
sok könyvsorozatunk van, és a könyvek pakolása, rendszerezése az én privilégiumon, lévén én látom át leginkább, én veszem elő a legtöbbet őket. Ezért vannak olyan könyvek, amelyek a polc megérkezése óta következetesen mindig ugyanott vannak. Bernát tegnap tökéletesen a helyére pakolta a könyveket, pedig nem volt utasítás, hogy mit hova kell tenni!
Este apával pakoltak, míg én vasaltam, megkértük Bernátot, hogy segítsen apának, mint hova kell tenni. Minden gond nélkül vette az akadályt, pakolt a ládába és az apróságokat mondta Zsoltnak, hogy hova rakja.
Legújabb project:
Járd körbe a lakást és minden gyerekjátékot, mesekönyvet vigyél a helyére. Nálunk aránylag ritkán szivárognak ki és akkor is kevés, de előfordul.
Konklúzió:
Kell a rendszeres, közös pakolás. De a folyamatot nagyban megkönnyíti, ha tudja, hogy mit hova kell tenni.
Bizony megdöbbentő, de mindennek tudják a helyét. Nálunk a játékok kategória szerint vannak dobozolva és Fanni tudja, hogy melyikben mit tartunk. A könyveknek nincs sorrendje, csak vannak, amik a nappaliba és vannak, amik a gyerekszobába "valók"- és ezt is nagyon jól tudja.
VálaszTörlésValahogy nálunk eljutottak a lányok egy olyan szintre, hogy ha túl sok játék van kipakolva, akkor kivillan a fejecskéjükben a "piros lámpa" és a nagy káosz legyőzi őket. Hiába tudják mindennek a helyét, azt is tudják mi az a rend. Ha esetleg még mindig hajlandó vagyok "együtt" pakolni velük, akkor ők kényelmesen felfekszenek az ágyukra és végignézik :) Eszük ágában sincs segíteni. Akkor se ha nem mondom, akkor se ha mondom. Ilyenkor mégis az ősi módszer a leghatásosabb: az "addig nem jössz ki a szobádból"... akkor előbb utóbb rend lesz. Tökéletes rend. Csak erre nincs mindig idő.
VálaszTörlésÉn fordítottam egyet a logikán, drága fiam, te csinálod, de ha megkérsz, itt vagyok és segítek!
VálaszTörlésEddig működik ;)
Tegnap délután megdöbbentett, pakoltunk, én átszaladtam a másik szobába, hallom magyaráz, gondolkodik hangosan, egyszer csak megszólal, most anya ne gyere, mert én nagyon szép rendet csinálok, szólok, amikor jöhetsz:)
Nem kellett kétszer mondania;)
Nálunk még nem jelez magától a piros lámpa, de mindennek megvan a maga ideje :)