Bármilyen könyvlistát gyártunk, bárhogy élvezzük az olvasmányokat, tudjuk, érezzük, tapasztaljuk, hogy melyik a legfontosabb könyv az életünkben. Nem azért kerül elő rendszersen, mert muszáj, hanem azért, mert ez az, ami életet ad!
Felmerült egy poszt egy kommentjében a téma, hogy mit jegyezzen meg a gyermek az elmesélt, felolvasott, feldolgozott bibliai történetből. Mi cél, amire törekedjünk?
- Megjegyezze a történetet?
- Megjegyezze a tanúságot?
Gyermekeimmel kapcsolatos tapasztalatomat még nem igazán tudom megosztani, hiszen időebb fiúnk még alig múlt három éves, ezért ő főleg a történetet jegyzi még meg, és sok miért? kérdéssel halmoz el minket, majd a kapott válaszokat időről-időre maga is újra elmeséli, ha az adott történet előkerül.
Saját tapasztalatot tudok csak megosztani a témában, amely befolyásolja azt, hogy mire fogok törekedni az elkövetkezendő időben!
Elsősorban arra, hogy a történetet megjegyezze, lehetőleg minél inkább az Ige szövegét használva.
Miért? Mert Jézus rendkívül gazdag, olyannyira, hogy négy egymástól eltérő evangélista kell, hogy bemutassa nekünk az életét, működését. És az Ige többi része sem szegényebb. És ami ennyire gazdag, az nem csak egy célt foglal magában, abból nem csak egyetlen tanúságot lehet levonni.
Fenntartásaim vannak azzal a módszerrel, amikor egy részt elválaszthatatlanul összekapcsolunk egy tanúsággal! Felmerül bennem, hogy ezzel bezárom Isten Szavát és süketté teszem a gyermekim arra, hogy meglássák a végtelenségét, hatalmát!
Amikor felnőttként katekézire jártam, mindig törekedtem arra, hogy mindenhez megjegyezzek valami magyarázatot, megjegyzést. És amikor meghallottam a misén, lelkigyakorlaton az adott szakaszokat, eszembe jutott ami már a fejembe volt és elégedetten dőltem hátra a birtokolt tudás biztonságában. Ez két dolgot vett el tőlem: mindazt az újdonságot, amit akkor hirdettek meg Istenről, valamit azt, hogy minden már megmagyarázott szakasz az eszemből elérkezhessen a szívemig!A Bibliaolvasásaink éppen ezért úgy néznek ki, hogy van magyarázat, beszélgetünk róla, aktualizáljuk, de szívünkba az Ige Szavait véssük, nem az emberi kommentárt.
Annyira jó ez a bejegyzés.
VálaszTörlésNálunk kezdetektől fogva nincs magyarázat, mert erről az a játék jut eszembe, amikor az első ember súg valamit a mellette lévőnek, az tovább adja amit ért addig, majd az is tovább adja a mellette lévőnek, ... amíg az utolsó emberig ér, ő pedig hangosan elismétli ami hozzá eljutott. Általában nem egyezik a kezdő mondattal.
Emiatt valamelyikünk felolvassa, majd beszélgetünk róla. Nagyon sokszor meglep Zs., hogy olyat meglát 10-en innen, ami nekem még 30-on túl is új.
Nem teljesen kapcsolódik ide.
Van egy Képes Kis Bibliánk, még az enyém volt. Nagyon szerettem azt forgatni, így nagyon örültem, amikor Zs. már tudott olvasni és neki adhattam. Ő is nagyon örült, viszont minden egyes leírás után sírt. Nagyon felzaklatta. Azóta van neki 3 újabb (1 hangos és 2 másik képes Biblia) azok nem okoznak nála ilyet.
Lehet, hogy nem voltam teljesen pontos, nem azt mondom, hogy nem kell magyarázat! Mert kell, és kell a tanulmány, tanulmányozás is, kell hozzá a háttérinformáció etc.
VálaszTörlésCsak nem ezek megtanulása a cél.
Te pontos voltál én nem voltam az. :)
VálaszTörlésÉn olyan egyházi suliba jártam ahol megmondták, hogy miről mit kell gondolni és kész!
Emlékszem elsőben az volt az első kérdés (még be sem mutatkozott a hittantanár, mi se neki), hogy ki miért jár templomban. Ült mindenki, mint a kuka, úgy meglepett minket a kérdés. Ő meg rosszallóan elárulta a "buta diákoknak",
"Mert különben megver az Isten."
Ilyen emberek adtak át magyarázatokat. Emiatt van bennem idegenkedés a magyarázatok iránt. Ami nem biztos, hogy helyes, és már túl kellett volna lépnem ezen.