Úszás

Bernátot amit lehetett vittük babaúszásra, Kalebbel se lesz másképp, főleg, hogy láthatóan ő is rajong a vízért.
Persze most a helyzet nem olyan egyszerű, mint egy kisbabával, így egy kicsit nagyobb előkészítést, szervezést igényel.
Először is Bernáttal kezdtem, ma volt az első alkalom {ami azért húzódott, mert nekem nem volt fürdőruhám}. Az öltöző kifejezettem nem tetszett neki, ötletem sincs, hogy miért, szabályos hisztit kerekített, de azért aránylag könnyen átöltöztünk, és elindultunk úszni.
A vízhez érve már nem kellett kérvényt benyújtani;)
Nagyon ügyes volt, tény, hogy soha sem félt a víztől, tény, hogy sokat foglalkoztunk vele, hogy ne is féljen, avagy később se alakuljon ki nála a félelem.
A medence széléről lazán beleugrott úgy, hogy fogtam a kezét, majd le is merültünk sokszor a víz alá. Lehetett húzni háton, hason, aláálltunk a vízsugárnak, lépcsőztünk, deszkáztunk, és kétszer kellett elindulni öltözködni, bár ha rajta múlik, szerintem most a vízben aludna és nem az ágyában.
A víz alatt sem félt, sokszor elmondtam neki, hogy a vízben kifelé fújja a levegőt.
Ezt itthon rengeteget gyakoroltuk, eleinte "mélyedést" fújtunk a vízbe, amikor fürdött, majd bugyborékolt is, majd az egész arcát beletette. Így egyáltalán nem volt ismeretlen számára az utasítás.

A vízrajongás nálunk akár családi hagyománynak is nevezhető, a fenti képen én vagyok a bal oldalon taposó kis fogváltós;)De be kell vallani, anno az edzések, az babaúszás messze nem volt olyan fárasztó, mint most a két és félévessel végigpörögni másfél órát a medencében:)
A képen még Bernát piciként, mos tis nagyon csípte a háton úszást.
Helyszín: Algyő, Borbála fürdő