Ötleteink mindig vannak, némelyiket megvalósítjuk, másokat félre rakunk, megint másokat elfelejtünk. És sokszor ötlethiányba szenvedünk, mert vagy egyáltalán nincs vagy csak kevés.
Az Ötlet(kap)tár ötlete pont ilyen helyzetek végett jött létre, fogalmazódott meg az alapgondolata.
Most ismertetném, hogy hogyan is működne mindez a gyakorlatban.
A képet háromféleképpen lehet felhasználni:
1. Amikor ötletre van szükséged.
Azaz, írsz egy bejegyzést, hogy milyen témához van szükséged ötletekre. Kirakod a képet, lelkes ötletelők pedig felfigyelnek rá. Lesznek, akik kommentbe azonnal le is írják, mások...
2. Ötletet adó ír egy bejegyzést a blogjára.
Észrevetted, hogy ötletet kér valaki, de nem kommentet, hanem inkább posztot szeretnél írni róla a blogodban. Fogod a képet, meg az ötleted, megírod a posztot, majd a linkjét bevágod a kérő poszt kommetjébe.
3. Ötleted adó korábbi posztjába.
A témában már posztoltál, újat nem írnál, akkor illeszd be a képet a korábbi posztba, és a linket tedd ki az ötletkérő poszt kommentjei közé.
Itt egy kisebb kép, ezt is fel lehet használni, ha valakinek a nagy túl nagy:
+ Híresztelni
Ha tetszik ez a kezdeményezés, de még épp nincs ötleted, vagy nincs kérés, amire reagálnál, és szeretnéd, hogy mind többen tudjanak erről, hogy ilyen van.
És hogy mire is jó mindez,
- ötletlejünk, mert az jó
- közösségi összetartozás erősítése
- segíteni, mert az egyszerűen jó
Az Ötlet(kap)tár ötlete pont ilyen helyzetek végett jött létre, fogalmazódott meg az alapgondolata.
Most ismertetném, hogy hogyan is működne mindez a gyakorlatban.
A képet háromféleképpen lehet felhasználni:
1. Amikor ötletre van szükséged.
Azaz, írsz egy bejegyzést, hogy milyen témához van szükséged ötletekre. Kirakod a képet, lelkes ötletelők pedig felfigyelnek rá. Lesznek, akik kommentbe azonnal le is írják, mások...
2. Ötletet adó ír egy bejegyzést a blogjára.
Észrevetted, hogy ötletet kér valaki, de nem kommentet, hanem inkább posztot szeretnél írni róla a blogodban. Fogod a képet, meg az ötleted, megírod a posztot, majd a linkjét bevágod a kérő poszt kommetjébe.
3. Ötleted adó korábbi posztjába.
A témában már posztoltál, újat nem írnál, akkor illeszd be a képet a korábbi posztba, és a linket tedd ki az ötletkérő poszt kommentjei közé.
Itt egy kisebb kép, ezt is fel lehet használni, ha valakinek a nagy túl nagy:
+ Híresztelni
Ha tetszik ez a kezdeményezés, de még épp nincs ötleted, vagy nincs kérés, amire reagálnál, és szeretnéd, hogy mind többen tudjanak erről, hogy ilyen van.
És hogy mire is jó mindez,
- ötletlejünk, mert az jó
- közösségi összetartozás erősítése
- segíteni, mert az egyszerűen jó
Legyetek egymásnak alárendeltjei Krisztus iránti tiszteletből.
Ef 5,21
Az ötlet nagyon jó. De, hogy mikor mit kell tennem és hova szúrjam be a mit, azt már nem értem. Talán holnap ismét nekifutok! Erika
VálaszTörlésSzertár, az lesz a legjobb, hogy valaki megcsinálja és akkor tudok létező példára utalni;) Mert akkor garantáltan világos lesz, de természetesen bírom a kritikát, hogy nem fogalmaztam elég pontosan;)
VálaszTörlésA fogalmazás jó volt, nekem technikailag vannak komoly gondjaim! Konkrétan: több játékban azért nem tudtam részt venni veletek, mert nem tudom odalinkelni vagy (odaláncolni) magamhoz a képet! De Bergamottét megnéztem és segítséget kérek tőle! Szóval gyerekcipőben van még a blogterület nálam! Ez nem a Te hibád! :o) Erika
VálaszTörlésVeszek Tőletek felzárkóztató foglalkozást!
Most tanultok olvasni? V.milyen módszer szerint tanítod? Egy bizonyos tankönyvcsaládból? Ha adsz meg paramétert, teszek fel Neked segédanyagot! Olyan értelmes, aranyos, kedves emberek vagytok, amit tudok teszek fel, ha szükségetek van rá, vigyétek, ami kell! (Ha keresel az interneten magántanulói statisztikákat országosan nagyon rosszak az eredmények: a szülői kérésre kialakított magántanulói státuszos 29%-a végzi el azt az osztályt, ahova beíratták! Ebben természetesen benne vannak az élsportolóktól kezdve a cirkuszosok gyerekeitől, a pszichés problémákkal küzdőtől az antiszociálisig. Ti a magántanulói státuszban új kategória vagytok, nem lehet összehasonlítani az elköteleződéseteket, érdekességképpen írtam ezt meg Neked! Bocsi, hogy hosszú lett...) Erika
Megbocsájtjuk a hosszú kommentet;)
VálaszTörlésÉs én szeretem is őket, meg a hosszú posztokat is, nemhiába vagyok Eszti (matrózos) rajongó;)
Technika, amiben tudunk, segítünk, írj mailt, meg skype is tudunk beszélni, kamerával is, úgy talán gyorsabban és érthetőbben tudunk segíteni.
Olvasástanulás, én nem nevezném még ennek. Volt pár betű, amit Bernát egyszerűen megtanult, mert látta, kérdezte etc. Utána ismerősök neve alapján kérte a betűket, pl amikor Tomiék hazamentek egy vacsi után, sírva kérte, hogy akkor én most mutassam meg neki a Tomi betűt. Utána mutatva a T betűt mondta, hogy ez a Tomi betű, majd kis gondolkodás után hozzátette, hogy meg a Tibi betű;) Én pedig elolvadta:)
Így tankönyvet nem használunk, és jelenleg még azokat a betűket vesszük, amelyeket ismer innen onnan. Főleg a nagybetűket ismeri, most kezdi felfedezni, hogy mindnek van kis párja is, olyan drága kis arcot vágott, amikor ez először tudatosodott benne.
Van itthon olvasókönyv természetesen, de nem aszerint haladunk. Viszont Kilikéék már használnak tankönyvet, azt, amelyik a Lexi után jön szintbe, mármint mind a kettő Nemzeti Tankönyvkiadó asszem. Mi most még bőven a Lexis könyvek szintjén vagyunk, de majd kérek infót, hogy pontosan melyik is az a könyv, mert azzal fogjuk mi is folytatni, náluk jók a tapasztalatok.
Nyugodtan adhatsz segédanyagot, szívesen olvasok okosságokat is mellé, hiszen mi magunk is állandó tanulásban vagyunk, ráadásul és nagyon szeretek tanulni.
Köszi, hogy értelmes, aranyos embereknek nevezel miket, a többiek nevében is szerintem bátran írhatom, hogy köszönjük! :)
Magántanulóság, eddig a országban azért létezett, mert voltak esetek, amikor muszáj, és nem igazán szabad választás eredménye. Persze tudom, az is döntés, hogy a gyerek élsportoló, zenezseni és kell az idő, nem fér bele az iskola, de azért ez is bizonyos kényszer. A másik meg a problémás esetek.
Viszont, amit tud segíteni az oo, az nemcsak a statisztika kozmetikázása, bár az is jó dolog, hanem abba is, hogy lehet ezt csinálni iskola nélkül, lehet könnyedén is tanulni, és azoknak is támogatást nyújtani, akik kénytelenek otthon tartani pl testi fogyatékos, vagy nagy műtét után lábadozó gyermekeket.
Nem, ez nem célja az oo-nak, de Isten ebben is olyan kegyes, járulékos adományokat is kapunk;)
Mi is a Lexi családot használtuk az olvasás tanulásánál.
VálaszTörlésA "hülye" a kevés csúnyaszó közé tartozik, amit Zs. ismer, persze nem hasznája, mert tudja, hogy azzal másokat megbántunk.
Így, amikor meglátta a Lexi könyvben a "ly"-nél, mint példát, napokig emlegette, hogy ez nem helyes. :D
Én meg persze kihasználtam az alkalmat, hogy megtanuljuk, hogy a helyes is "ly"-s. :P
Ez milyen jó ;)
VálaszTörlésÖrülök, hogy ezt leírtad Mary! nekem így már kb. érthető.
VálaszTörlésNekem lenne egy kérdésem Erikához (szertár). Szerinted jó ha megtanuljuk az ábécét még mielőtt külön- külön memorizálnánk a betűket? Vagy inkább így: mikorra tanácsos tudni a gyereknek az ábécét?
Amúgy nekem nagyon tetszik, ahogy csináljátok Mary, azt hiszem nekem is bele kéne vágnom most már komolyan egyenként venni a betűket...
Lányok! Olyan jót írtam Nektek, de valami történt az árammal - egy kis ingadozás - és minden elszállt. Holnap megfogalmazom újra! Szia Mary, szia gitmargit! Erika
VálaszTörlésgitmargitnak és marywolfnak!
VálaszTörlésÓvatosan adok tanácsot, illetve csak, ha kéritek, mert Eszter bejegyzését olvastam egy másik blogon és nagyon megértettem és átéreztem a gondoltait! Valóban elképzelhető, hogy teljesen más módszer szükségeltetik, hiszen nekem ez a hivatásom (tanár-diák) és ti édesanyák (anya-gyermek) vagytok!
Olvasás és abc: Az ábécé megtanulása 1. osztály végére tevődik, amikor a betűtanításon végig értünk (kisbetű-nagybetű). Gyakorlati haszna 2. osztályban van, amikor betűrendbe rendezünk, névsort írunk. Ha megtanuljátok, az olyan, mintha verset tanulnátok, ezért én azt mondom, akkor inkább verset tanuljatok!
Az olvasókönyv használatát én azért javasolnám nektek, mert szisztematikusan tanítja a betűket. Figyel arra, hogy egymástól távol tanítsa a keverhető hangokat, akkor ad hangdifferenciáló gyakorlatokat, amikor már biztos tudást feltételez egy-egy hangnál: p-b-d, k-g, f-v stb. Fontos, hogy tudja a gyermek hangokra bontani a szavakat: Rakj ki annyi piros korongot, ahány hangból a sár szó áll! Először együtt! Törjétek hangokra a szavakat! (Mit tanul meg? a hang, amit kimondunk, a betű, amit leírunk. ) s-á-r mindig balról jobbra rakjátok ki a korongot! Állapítsátok meg, hogy ez a szó három hangból áll. Csiribá, csiribú! Fordítsuk át kékre azt a korongot, ahol az á hangot hallom! Meg tudja határozni a hallott hang helyét!
Nagyon fontos alapozó szakasz! Lassan haladni, stabil alapokat rakni! Nekem ez a mottóm! Erika
A múltkor kicsit jobbat írtam! Bocsi :o)
Köszi Erika!
VálaszTörlésNagyon hasznos, amit írtál. Az az igazság, hogy nekem is tanítói végzettségem van, de még első osztályban nem tanítottam :) Most meg lesz egy elsős gyerkőcünk, aki remény szerint otthonoktatott lesz. Hát elég sok mindenen gondolkodom ugyebár ennek kapcsán, mert a suliban tanítani azért más. Szóval jó, hogy ezekre felhívtad a figyelmemet!
Erika, teljen egyetértek, hogy más a tanár diák, anya gyermek viszony.
VálaszTörlésAttól nem tartok, hogy ez bekavarna nálunk, én csak nagyon keveset tanítottam iskolába, ráadásul nem kicsiket.
Meg ahogy napról napra tanulunk már olyan jól kezd körvonalazódni, hogy hogyan is kell ezt nekünk.
Teljesen egyetértek a stabil alapokkal. Pont ezért csinálom azt, hogy csak olyan "hét betűje" van, amit már más kontextusban megjegyzett, rákérdezett-megtanulta etc.
És azért foglalkozom ezzel a betűkkel már, mert ha egyszer megjegyezte, akkor mind több formába találkozzon velük folyamatosan, játszva, pakolva, megtapogatva, sóba, homokba rajzolva etc, hogy mind stabilabban tanulja meg. Ezért is nem olvasunk, pedig már sok szó van, ami menne ezekből a betűkből,de majd amikor magától összebetűzi és összerakja, akkor megyünk erre a szintre.
És ahogy látom mások gyerekeit, bizony az ismert betűk alapján egyszer csak elkezdik összerakni. Gondolom ez nálunk se lesz másképp.
És ha addig vagy ötvenszer kell elővenni egy betűt, engem nem zavar, ráérek:)
nem teljesen világos ez az ötletkaptár dolog, és nem tudom hol lenne értelme feltennem azt a kérést, hogy mindenki aki otthon oktat tüntesse fel jól látható helyen, hogy melyik gyereke mikor született (abból már ki lehet számolni,hogy mikor volt akkora korú mint az enyém, tehát mely feladat kb milyen korú gyerekeknek való). Mások is kik még csak most kacérkodnak (és az egyre több ötletes bolg mniatt, egyre nagyobb bátorságot merítenek) az otthon oktatással biztosan örülnének neki...
VálaszTörlésKöszönöm
Az ötletkaptár egy segítség, elsősorban blogolóknak. Kérdésük van, a saját blogjukon feltehetik és komment formájában érkezhet a válasz, linkek etc.
VálaszTörlésÁltalában igyekszünk kitenni, hogy mi melyik feladatot mikor, a gyermek hány hónapos/éves korában csináltuk.
Deee, a gyermekek már egészen kicsi korban is jelentősen különböznek, nem sablon alapján működnek és amit megcsinál az én fiam, aki még nincs három éves, azt lehet, hogy a másik fia nem csinálja meg még három éves kora után sem, és ugyanezen igaz fordítva is.
Elég csak megnézni, hogy Kilike második fia, aki egy hónappal fiatalabb, mint Bernát, milyen pazar traktort fest, míg Bernát közelében sincs ennek a szintnek, máshol meg ő van előrébb.
Ezért én nem nagyon látom értelmét a bedátumozott, szoros kormegjelöléses feladatoknak, mert könnyen fenyeget annak a veszélye, hogy méregetés lesz belőle, amelynek a gyermek lesz az elszenvedője.
Nézni kell a feladatokat, próbálkozni, elővenni, kipróbálni, legfeljebb azon a héten még nem működik, de majd a következőnél fog. Bernáttal is volt ilyen, egyik héten elővettem, és rám se bagózott, következő héten csont nélkül ment.
Nem a blogokból és az ötletekből kell erőt meríteni, hanem az Úrból! Akkor menni fog, mert kegyelemből működik, nem ötletektől!