- szervezők profizmusa, nem csak az előmunkálatokba, de a helyszínen történő kooridnálással, kiemelkedő volt (mindkét leányzó többemberes munkát végzett, kimerültek voltak, de ez mégsem látszódott rajtuk, jókedvűen, nyugodt kiegyensúlyozottsággal és egetrengető humorral terelgettek minket)
- helyszín: hiába, Pannonhalma;)
- résztvevők: oly sok ember, akit nagyon szeretek, akikkel öröm volt tanulni és kikapcsolódni
- szakmai rész: a színházas műhely teljesen kikészített, rengeteg időnket, energiának elemésztette, rezegtek a lelkek, de tapasztaltabbak, ésszerűbbek lettünk a végére és az Úr minden pillanatban formált minket
- programok: hogy én mennyit nevettem;) kreatív, ötletes, kiegyensúlyozott
Nem a kép miatt nevet mindenki, tényleg ennyire vicces volt!
Tehát, csütörtökön futottunk be Pannonhalmára, előtt autókázunk, valamit pihentünk az ikeába, mert finomat lehet ebédelni és pár dolgot még be kellett szerezni.
Este Bandi Bál volt, tanultunk táncolni, ettünk fincsi batyusat és elkezdődött a vasárnapig tartó traccsparti, mert néhány emberrel bizony mindig ott lehetett folytatni a beszélgetést, ahol pár órára, napja, hónapja, éve abbahagytuk.
Péntek: A színházas műhely kicsit keményebbre sikerült, mint a többi és mint ahogy vártuk, mert nem csak délelőtt tartott, mint a többi, hanem délután is összegyűltünk. Bernát a gyerekvigyázókkal volt, Zsolt pedig a tanító 1-ben.
Nagyon tetszett, hogy mindenki dolgozott, résztvett, beleállt a játékba, senkit se kellett noszogatni, nem kellett pattogni, hogy tartani kell a tempót etc. Szeretek így műhelyezni!
A fényképész és a tűzoltó, két gyermekkel felszerelve palacsintát süt.
Kicsit harcias, de ő legjobb partner a színpadon;)!
A legszebb és a legerősebb szkanderos!
Misére a kápolnában gyűltünk össze, kicsit kicsinek bizonyult, oly sokan voltunk:)
Este: éjszakai túra, csak hat kilométert mentünk, de olyan hatalmas ajándék volt, hogy ott lehettem! A fiúkat bevállalta Zsolt, és nem volt semmi gond!
Szombat: Műhely folytatódott, két csapatra osztottak minket és színdarabot csináltunk, nem semmi munka kezdődött, néha olyan érzésem volt, mintha őröltek volna, délután sikeresen el is sírtam egyszer magam, hogy most képtelen vagyok mégegyszer eljátszani, mert már fáj. Deeee, a remek mentoraink még ezzel is képesek voltak mit kezdeni és pár perc múlva én mondtam, hogy akkor csináljuk megint, mert menni fog és tényleg ment!
Utána jött a színészműhely csúcspontja, legalábbis én annak éltem meg: a játék neve: Stop! Kétszemélyes jelenet, stop! szóval meg kell állítani és helyet kell cserélni az egyik szereplővel és egy egészen más jelentet kezdeményezni abból a képből, beállásból, ahol a megállítást megtörtént.
Én nem hittem, hogy ennyi vicces szituáció létezik! A héten kipróbáltuk ezt a játékot a szegedi teamel, és itt is nagy sikert aratott! Pedig csak unatkoztunk és kezdeni akartunk valamit, remélem az Úr ad még nekünk ilyen unalmat:)
És eset jött, ami még nem volt! Kinyitott a Bandi Bár és kareoki verseny vette kezdetét. És nem hasonlított nyilvános kivégzése, sőőőt, általában együtt énekeltünk, márha a röhögéstől bírtunk. Még zsűri is volt, akik értékelése szintén maradandó nyomokat hagyott maga után.
Vasárnap: műhelybemutatók, mi a színdarabbal .
Majd az igazgató beszélt;)
Mise a kápolnában, csodálatos volt!
Tanúság: Jézus kezében minden Band-Ász!
El se tudjátok hinni, hogy mennyire hiányzik nekem azóta is az ott összegyűlt csapat. Csak Pál mondatával tudom kifejezni, amit pont ma olvastam:
Mert Isten a tanúm, mennyire vágyódom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetében!
- helyszín: hiába, Pannonhalma;)
- résztvevők: oly sok ember, akit nagyon szeretek, akikkel öröm volt tanulni és kikapcsolódni
- szakmai rész: a színházas műhely teljesen kikészített, rengeteg időnket, energiának elemésztette, rezegtek a lelkek, de tapasztaltabbak, ésszerűbbek lettünk a végére és az Úr minden pillanatban formált minket
- programok: hogy én mennyit nevettem;) kreatív, ötletes, kiegyensúlyozott
Nem a kép miatt nevet mindenki, tényleg ennyire vicces volt!Este Bandi Bál volt, tanultunk táncolni, ettünk fincsi batyusat és elkezdődött a vasárnapig tartó traccsparti, mert néhány emberrel bizony mindig ott lehetett folytatni a beszélgetést, ahol pár órára, napja, hónapja, éve abbahagytuk.
Péntek: A színházas műhely kicsit keményebbre sikerült, mint a többi és mint ahogy vártuk, mert nem csak délelőtt tartott, mint a többi, hanem délután is összegyűltünk. Bernát a gyerekvigyázókkal volt, Zsolt pedig a tanító 1-ben.
Hiába, a katica itt is érdekes.
A mi műhelyünknél nem ültünk a babérjainkon, első pillanattól kezdve tevékenyen résztvettünk. Két rátermett színészlányka terelgetett minket, akiket mostanában az mozgat, hogy a színházat, a színdarabokat hogyan lehet az evangelizációban használni, mert hogy lehet, ahhoz nem fér kétség!
Ezen a napon gyakorlatoztunk, bejártuk a terepet, nyitott szemmel, csukott szemmel, két mondatot ismételtünk, végig kaptunk instrukciókat, amelyekkel engem lenyűgöztek, mert egyetlen utasítással képesek voltak úgy irányítani, hogy az adott "színészpalánta" látványos fejlődésnek indult, hogy a "színpadi" ténfergés egyszemélyes színdarabbá változott.
És ami még megdöbbentett az az volt, hogy nem azok voltunk a csoportban, akik a Szentandrisos darabokban brillírozni szoktunk, többen voltak olyanok, akik egyáltalán nem szeretnek kiállni, ilyesmikben résztvenni. Őket figyelni az egész hétvégén hatalmas ajándék volt!Nagyon tetszett, hogy mindenki dolgozott, résztvett, beleállt a játékba, senkit se kellett noszogatni, nem kellett pattogni, hogy tartani kell a tempót etc. Szeretek így műhelyezni!
A délután kicsit lazább volt, műhelyeztünk egy kicsit, majd versenyek következtek, palacsintasütés, szumósok és a lányok szkanderversenye!
A képen két igazgató is látható;)
A képen két igazgató is látható;)
A fényképész és a tűzoltó, két gyermekkel felszerelve palacsintát süt.
Kicsit harcias, de ő legjobb partner a színpadon;)!
A legszebb és a legerősebb szkanderos!Este: éjszakai túra, csak hat kilométert mentünk, de olyan hatalmas ajándék volt, hogy ott lehettem! A fiúkat bevállalta Zsolt, és nem volt semmi gond!
Szombat: Műhely folytatódott, két csapatra osztottak minket és színdarabot csináltunk, nem semmi munka kezdődött, néha olyan érzésem volt, mintha őröltek volna, délután sikeresen el is sírtam egyszer magam, hogy most képtelen vagyok mégegyszer eljátszani, mert már fáj. Deeee, a remek mentoraink még ezzel is képesek voltak mit kezdeni és pár perc múlva én mondtam, hogy akkor csináljuk megint, mert menni fog és tényleg ment!
Utána jött a színészműhely csúcspontja, legalábbis én annak éltem meg: a játék neve: Stop! Kétszemélyes jelenet, stop! szóval meg kell állítani és helyet kell cserélni az egyik szereplővel és egy egészen más jelentet kezdeményezni abból a képből, beállásból, ahol a megállítást megtörtént.
Én nem hittem, hogy ennyi vicces szituáció létezik! A héten kipróbáltuk ezt a játékot a szegedi teamel, és itt is nagy sikert aratott! Pedig csak unatkoztunk és kezdeni akartunk valamit, remélem az Úr ad még nekünk ilyen unalmat:)
Délután csapatversenyek voltak, őszinte leszek, én nem szeretem az ilyen versenyeket, mert tapasztalatom szerint csak arra jók, hogy a csapatok között feszültségek legyenek {igen, itt is volt rá próbálkozás, de minthogy senki sem akart veszekedni, így nem lett gond és legalább lehetett gyakorolni a megbocsájtást}. A feladatok viccesek voltak és ötletesek, némelyiket jobban is át lehetett volna gondolni.
Nekifeküdtünk a feladatnak.
Szentmise a bazilikában volt, annyira nagyon szép, de ezt már máskor is megállapítottuk! És a zenész csoport kapott az úrtól egy új dalt, azt énekeltünk, rengetegszer és biztos vagyok benne, hogy fogjuk is még egy párszor.
Nekifeküdtünk a feladatnak.És eset jött, ami még nem volt! Kinyitott a Bandi Bár és kareoki verseny vette kezdetét. És nem hasonlított nyilvános kivégzése, sőőőt, általában együtt énekeltünk, márha a röhögéstől bírtunk. Még zsűri is volt, akik értékelése szintén maradandó nyomokat hagyott maga után.
Vasárnap: műhelybemutatók, mi a színdarabbal .
Majd az igazgató beszélt;)
Mise a kápolnában, csodálatos volt!
Tanúság: Jézus kezében minden Band-Ász!
El se tudjátok hinni, hogy mennyire hiányzik nekem azóta is az ott összegyűlt csapat. Csak Pál mondatával tudom kifejezni, amit pont ma olvastam:
Mert Isten a tanúm, mennyire vágyódom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetében!
Fil 1, 8
Azért azt a színdarabot megnéztem volna! Szupi lehetett az egész, így teljesen más, hogy leírtad, vagyis jobban el tudom képzelni az egészet,mint amikor csak meséltél :)
VálaszTörlésAmikor ott voltam, még annyira kavargott bennem minden, annyira sok élmény, hatás ért, hogy ezért is vártam ennyit a leírással. De ez már csak ilyen, az igazi élmények hosszú ideig kitartanak.
VálaszTörlésSzió
VálaszTörlésMegtaláltalak! :)
Örülök, hogy személyesen is találkoztunk!
Szijjjaaaa, de jó, hogy idetaláltál.
VálaszTörlésA személyes találkozás nekem is nagy élmény volt!
Annyira durva, hogy hányszor néztem már a blogod és egyszerűen nem kapcsoltam össze veled, pláne nem Pannonhalmán, ennyit arról, hogy a férfiak gondolkodnak fiókos rendszerbe;)
VálaszTörlésAzóta a gyerekes blogot bezártam ha érdekel küldök meghívót. drescher_marcsi@fremmail.hu
VálaszTörlésTegnap olvasgattalak hosszasabban is!
Én is tök másmilyennek képzeltelek. Ugyanis akkor még csak egy másik fotós blogot láttam és ott nem volt rólad nagyméretű kép. Képzeletemben barnahajú nőszemély voltál.
VálaszTörlésCsak annyira emlékeztem, hogy Szeged és Farkas és, hogy mostanában szültél.
Gellértnél rákérdeztem és mondta, hogy igen-igen te lészen az! :)
Bennem meg fel se merült, hogy ott lehetsz.
VálaszTörlésIgazából annyira kitöltötte a fejem és a szívem az, hogy sok, sajnos ritkán látott emberrel találkozhatom, hogy eleinte képtelen voltam olyanokra figyelni, akiket nem ismertem. Persze gyorsan bemelegszik az ember és akkor már megy az ismerkedés is, de annyira lehet örülni az évek óta tartó bandázásnak.
Írok mailt a meghívóért, köszike, megtisztelsz!