Annak ellenére, hogy elég sok elméleti anyagot olvasok az otthonoktatásról, hogy Zsolttal folyamatosan beszélünk a témáról, általában napi szinten, hiszen megihletnek minket a tapasztalatok, az olvasottak, mégsem írok elméleti bejegyzéseket róla. Az indok nagyon egyszerű, miért írjam meg azt, amit mások már tökéletesen megtettek, a végén még a google hátrasorol, mert egyezik a tartalom;) A Zimonyi klán, a Matrózképző oldalán rengeteg gondolatot, összefoglalót, fogalomtisztázásokat lehet olvasni, hogy egyszerűen feleslegesnek érzem, hogy újból megszövegezzem ezeket a tényeket, gondolatokat.
Amiről én hosszútávon szeretnék írni, azok a gyakorlati tapasztalatok, a saját tapasztalataink, amelyeket napról napra átélünk. Renden még nem vagyunk hivatalosak, hiszen még a gyerek nem igazán érte el az iskolás kort, hogy a papírunk legyen róla. És ez bizony sokak szemében szükséges, hogy tényleg az oo-s családok közé sorolják az embert, ismerőseink között is többen vannak, akik csak legyintenek, hogy sok idő van még addig, úgyis meggondoljátok magatokat, hááát ;)
Tegnap előtt egy egész napot eltöltöttük egy szintén nem hivatalos oo családdal. Négy gyerek a nagy gyerekszobában, két egyfolytában beszélgető anyuka a konyhában. Enni és inni kijöttek a másfél méter alattiak is, amúgy alig lehetett őket hallani. A hangjuk alapján azonban tökéletesen lehet tudni, hogy mi is folyik a szobában. Volt szaladgálás, csikizés, kacagás, sértődés, harag, duzzogás, kibékülés, külön játék, sátorozás, ágyon ugrálás.
Sok vád ér minket, hogy a gyerek majd nem szocializálódik, hogy nem vívja majd meg a saját harcait, ha nem engedjük közösségbe. Mi az anyukával csak hallgattuk őket, hogy éppen hogyan szocializálódik ez a kis korintegrált csoport és hogyan oldják meg a konfliktusaikat (mert mi konfliktus, ha nem az, hogy a vendég gyerek letöri a traktor kéményét, még akkor is, ha nem szándékosan), és megoldották, persze jöttek hozzánk is, de mi csak terelgettünk, főleg őket vissza a szobába.
Csodálatos nap és rengeteg élménnyel gazdagodtunk és továbbra is azt mondom, hogy a gyermekeink nevelésében a legjobb út, amit Isten kijelölt a számunkra, az az otthonoktatás.
Fiam, tartsd hát meg apádnak parancsát, ne vedd semmibe anyád tanítását! Egyszer s mindenkorra kösd a szívedre, és akaszd a nyakadba. Vezessen jártadban-keltedben, amikor alszol, virrasszon fölötted, ha meg fölébredsz, beszélgessen veled.
(Péld 6, 20-22)
Amiről én hosszútávon szeretnék írni, azok a gyakorlati tapasztalatok, a saját tapasztalataink, amelyeket napról napra átélünk. Renden még nem vagyunk hivatalosak, hiszen még a gyerek nem igazán érte el az iskolás kort, hogy a papírunk legyen róla. És ez bizony sokak szemében szükséges, hogy tényleg az oo-s családok közé sorolják az embert, ismerőseink között is többen vannak, akik csak legyintenek, hogy sok idő van még addig, úgyis meggondoljátok magatokat, hááát ;)
Tegnap előtt egy egész napot eltöltöttük egy szintén nem hivatalos oo családdal. Négy gyerek a nagy gyerekszobában, két egyfolytában beszélgető anyuka a konyhában. Enni és inni kijöttek a másfél méter alattiak is, amúgy alig lehetett őket hallani. A hangjuk alapján azonban tökéletesen lehet tudni, hogy mi is folyik a szobában. Volt szaladgálás, csikizés, kacagás, sértődés, harag, duzzogás, kibékülés, külön játék, sátorozás, ágyon ugrálás.
Sok vád ér minket, hogy a gyerek majd nem szocializálódik, hogy nem vívja majd meg a saját harcait, ha nem engedjük közösségbe. Mi az anyukával csak hallgattuk őket, hogy éppen hogyan szocializálódik ez a kis korintegrált csoport és hogyan oldják meg a konfliktusaikat (mert mi konfliktus, ha nem az, hogy a vendég gyerek letöri a traktor kéményét, még akkor is, ha nem szándékosan), és megoldották, persze jöttek hozzánk is, de mi csak terelgettünk, főleg őket vissza a szobába.
Csodálatos nap és rengeteg élménnyel gazdagodtunk és továbbra is azt mondom, hogy a gyermekeink nevelésében a legjobb út, amit Isten kijelölt a számunkra, az az otthonoktatás.
Fiam, tartsd hát meg apádnak parancsát, ne vedd semmibe anyád tanítását! Egyszer s mindenkorra kösd a szívedre, és akaszd a nyakadba. Vezessen jártadban-keltedben, amikor alszol, virrasszon fölötted, ha meg fölébredsz, beszélgessen veled.
(Péld 6, 20-22)
Jó volt! Köszii!
VálaszTörlésHajniM