Misi atya a mai prédikációban mondott egy gondolatot, ami nagyon tetszett, majd rádöbbentem, hogy én az elmúlt héten ezt átéltem párszor.
A bűnös út elkerülése még nem elég, ha jóval nem helyettesítjük.
Sajnos nem tudom szószerint idézni a gondolatmenetet, misén nem szoktam jegyzetelni, bár azt tapasztalom, hogy néha nem ártana. De egyenlőre csak annyira futja, hogy hazaérve levéssem, ami megmaradt és megfogott.
A szgép kikapcsolása kicsit radikálisabbra sikeredett, mint eleinte gondoltuk. Eleinte az vezérelt minket Zsolttal, hogy Bernát ne ahhoz szokjon hozzá, hogy állandóan megy és a szülei felváltva letelepednek mellé. Valamint az áramszámlákat is lejjebb szeretnénk szorítani - áá, nem, csak még ökosabbak, tudatosabbak szeretnénk lenni;)
Eleinte az tűnt fel, hogy nem is hiányzik, utána az, hogy nyugodtabb vagyok, nincsenek idétlen, olvasószámnövelő hírhajhász, sokkoló cikkek, egyáltalán nem építő kommentekkel, kevesebb a fórumokon eltöltött idő (este nézem meg azt a párat, ami érdekel, de már ez se mindennapos). Amikor napközben elolvastam valamit, Bernát mászott ide hozzám, én meg ideges lettem, hogy nem igaz, hogy még ezt se hagyja, pedig nem ő hibázott!
Van pár mese, amit nézhet, az utóbbi időben egyre többet kérte őket napközben, ez nekem nagyon nem tetszett, és ő sem ült le nézni őket, csak szerette volna, ha megy, ettől végképp kiakadtam. Mióta nincs bekapcsolva a gép, nem kér mesét! Vagy, ha mégis eszébe jut valamelyik, általában könyvről szokott a Vackor és a Kisvakond, csak annyit mondok neki, hogy nincs bekapcsolva a gép és már nem is érdekli. Én kikerekedett szemmel és leejtett állal állok az események közepén.
Ez a bűnös út elhagyása!
Zsolt mondta, hogy azért este, mikor hazaér, leülhetek a géphez, ha hiányzik, mert sok baráttal itt tudok beszélni, recepteket szerzek, tanulmányokat olvasok, informálódom, ezek azért kellenek. Az elmúlt héten minden belefért az esti egy-másfél óra netezésbe, persze hírportálokon nem olvastam híreket, de ez fel se tűnt. Mosógéphez infót pedig nem a neten találtam, hanem egy tesó adta, személyesen:)
De ez nem elég, kell a jó!
Csütörtök délután: Bernát elaludt, valahogy hirtelen semmit se kellett pakolni, mosni, bekapcsolhatnám a gépet, olvasok egy kicsit, mire felkel, kinyomom. Inkább nem, lehuppantam a kanapéra és belemerültem az első Makkebeusok könyvébe. Pazar volt, egy-egy fejezet között zsoltároztam egy kicsit és csak úsztam Isten Igéjében.
Bernát nem kéri a meséket, de kétszer annyi könyvet hord nekem "Anya, olvas" felkiálltással és anya olvas, abbahagyom a mosogatást, mert várhat, majd később elpakolom az összehajtott ruhát, mert várhat, mert a gyermek most akar olvasni. Nem türelmetlen, tud ő várni is, sőt, ahogy írtam korábban, beáll segíteni, de én nem tudok ellenállni a kérésnek: "Anya, olvas"!
A bűnös út elkerülése még nem elég, ha jóval nem helyettesítjük.
Sajnos nem tudom szószerint idézni a gondolatmenetet, misén nem szoktam jegyzetelni, bár azt tapasztalom, hogy néha nem ártana. De egyenlőre csak annyira futja, hogy hazaérve levéssem, ami megmaradt és megfogott.
A szgép kikapcsolása kicsit radikálisabbra sikeredett, mint eleinte gondoltuk. Eleinte az vezérelt minket Zsolttal, hogy Bernát ne ahhoz szokjon hozzá, hogy állandóan megy és a szülei felváltva letelepednek mellé. Valamint az áramszámlákat is lejjebb szeretnénk szorítani - áá, nem, csak még ökosabbak, tudatosabbak szeretnénk lenni;)
Eleinte az tűnt fel, hogy nem is hiányzik, utána az, hogy nyugodtabb vagyok, nincsenek idétlen, olvasószámnövelő hírhajhász, sokkoló cikkek, egyáltalán nem építő kommentekkel, kevesebb a fórumokon eltöltött idő (este nézem meg azt a párat, ami érdekel, de már ez se mindennapos). Amikor napközben elolvastam valamit, Bernát mászott ide hozzám, én meg ideges lettem, hogy nem igaz, hogy még ezt se hagyja, pedig nem ő hibázott!
Van pár mese, amit nézhet, az utóbbi időben egyre többet kérte őket napközben, ez nekem nagyon nem tetszett, és ő sem ült le nézni őket, csak szerette volna, ha megy, ettől végképp kiakadtam. Mióta nincs bekapcsolva a gép, nem kér mesét! Vagy, ha mégis eszébe jut valamelyik, általában könyvről szokott a Vackor és a Kisvakond, csak annyit mondok neki, hogy nincs bekapcsolva a gép és már nem is érdekli. Én kikerekedett szemmel és leejtett állal állok az események közepén.
Ez a bűnös út elhagyása!
Zsolt mondta, hogy azért este, mikor hazaér, leülhetek a géphez, ha hiányzik, mert sok baráttal itt tudok beszélni, recepteket szerzek, tanulmányokat olvasok, informálódom, ezek azért kellenek. Az elmúlt héten minden belefért az esti egy-másfél óra netezésbe, persze hírportálokon nem olvastam híreket, de ez fel se tűnt. Mosógéphez infót pedig nem a neten találtam, hanem egy tesó adta, személyesen:)
De ez nem elég, kell a jó!
Csütörtök délután: Bernát elaludt, valahogy hirtelen semmit se kellett pakolni, mosni, bekapcsolhatnám a gépet, olvasok egy kicsit, mire felkel, kinyomom. Inkább nem, lehuppantam a kanapéra és belemerültem az első Makkebeusok könyvébe. Pazar volt, egy-egy fejezet között zsoltároztam egy kicsit és csak úsztam Isten Igéjében.
Bernát nem kéri a meséket, de kétszer annyi könyvet hord nekem "Anya, olvas" felkiálltással és anya olvas, abbahagyom a mosogatást, mert várhat, majd később elpakolom az összehajtott ruhát, mert várhat, mert a gyermek most akar olvasni. Nem türelmetlen, tud ő várni is, sőt, ahogy írtam korábban, beáll segíteni, de én nem tudok ellenállni a kérésnek: "Anya, olvas"!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése