Bocsánat Mikszáth!

Ha megkérdezik, hogy Jókait vagy Mikszáthot szeretem-e jobban, egyértelműen Jókai a válasz. Minden az Aranyemberrel kezdődött, meg a Bálványos vár lett a nagy kedvenc.

De be kell vallanom, hogy a kezdeti Mikszáth hideglelés a gimnázium után elkezdett elmúlni, pontosabban akkor sem értem, hogy mit nem kedveltem benne, hiszen a Beszterce ostroma határozottan tetszett. (A Szent Péter esernyőjével viszont nem tudtam mit kezdeni, majd újraolvasom;)).
Filmen láttam A fekete város és a Különös házasságot, beleszerettem mind a kettőbe, és az agyam tudta, hogy mind a kettő Mikszáth regény, ha tesztbe kellett leírni, ha hirtelen válaszolni kellett a kérdésre, hogy ki írta, soha sem rontom el, deeee a szívemben ez biza rákerült a Jókai polcra, fogalmam sincs, hogy miért, pedig még a stílusuk sem egyforma, rengeteg különbséget lehet tenni közöttük. Hiába, a szubjektív csoportosítással nem nagyon lehet mit kezdeni.A régi Mikszáth novellák okozta hideglelés múlóvá kezd válni, sőőőt. A héten elolvastam A lohinai fű című novelláskötetet, és könnyeztem, nevettem, újra meg újra elolvastam sorokat, pár nappal később is visszatértem kedvenc bekezdésekhez.
Tehát, bocsánat Mikszáth, hogy eddig érdemtelenül nem szerettelek és még a regényeidet is sikerült más tolla művévé tennem!

Tombolás

Kisbaba jól van, egyre érezhetőbben mocorog. Hányinger nincs, néha kis szédülés és álmosság, de töredéke a pár héttel ezelőttinek. Ami pedig külön öröm, még nincs semmi gyomorégés.

Bernátnak mostanában két kedvenc mondata van:

- Ez micsoda?
- Tombolás!

A miért korszakot nálunk megelőzi az ez micsoda, hát ez meg micsoda korszak. Olyan tárgyakra is rákérdez, aminek tudja a nevét, akkor azt várja, hogy meséljünk még valamit róla, ilyenkor elmondjuk, hogy mire lehet használni vagy milyen a színe, miből készült. Éppen mi jut az eszünkbe. A probléma csak akkor van, amikor felmutat a konyhapolc tetejére és nem igazán lehet eldönteni, hogy a huszonnyolc tárgy közül éppen mit választott ki. Ilyenkor tanuljuk a mellett, alatt, fölött fogalmakat;)
Tombolás: amikor nagyon elkezd szaladgálni, ágyon ugrálni, párnát pakolni, akkor szoktam neki mondani, hogy ne tombolj. Ezt átalakította magának, mégpedig a következőre, játszik, könyvet lapozgat nyugodtan, majd egyszertcsak felugrik, felkiált tombolás és elszalad, vagy felugrik a kanapéra, felmászik a székre.

Apa mostanában videót vág, pontosabb nyár óta ezzel foglalkozik, majdnem minden este és a múlt héten már sikerült áttörést eléri egy régóta nyüstölt anyaggal. Valahogy egyik program sem volt jó, valami biztosan nem működött vagy az egész rossz volt. De most már minden alakul, és jó sok új információval gazdagodtunk a sok sok kutatás révén.

Én mostanában nem kreatívkodok, viszont rengeteget olvasok, főleg, amikor nem alszom el idő előtt.
A Tintaszívvel már pár hete végzetem és azóta várja, hogy írjak már róla valamit. Orosz Dénes Polygamija is a kezembe került és nekem nagyon tetszett.
A múlt hét sikerkönyve, amelyet ki is jegyzeteltem az Otthonoktatás, egy helyes döntés című Christoper Klicka könyv volt. Kölcsönkért példányom van, de biztos, hogy be fogom szerezni, főleg azért, hogy sokaknak kölcsönadhassam.

Ma délután pedig befejeztem Fekete István Derengő hajnal című regényét. Sajnos még nem sok könyvet olvastam az írótól, de pótolni fogom ezt a hiányosságom.
Mátyás madár, a könyv egyik kulcsszereplője

Felénél tartok Bruce Yocum A próféta könyvének, hiába fogadom meg, hogy egyszerre csak egy könyvet olvasok, nekem nem megy.

Oo-s könyvből leginkább a tematikus oktatás keltette fel az érdeklődésem, biztos, hogy fogok róla írni később bővebben. Elöljáróban csak annyit, hogy ennél az oktatási formánál az anyagokat egy-egy fogalom, témakör köré csoportosítjuk és megnézzük, hogy melyik hagyományos tantárgy mit mond róla, mit lehet belőle tanulni. Azaz nem külön külön tanul a diák tantárgyakat. Elsőre ezt a könyvet találtam a témában. Most a letölthető oldalakat olvasgatom, sajnos én nem haladok vele olyan gyorsan, mint szeretném, viszont minden gond nélkül értem, hogy mit olvasok és már ezzel is meg vagyok elégedve. Hogy a könyvet később beszerzem-e, még nem tudom, lehet, hogy majd pár hónap múlva összehozunk néhányan egy nagyobb külföldi rendelést, akkor viszont, biztos, hogy nem csak egy könyvet fogok választani.

Erre pedig nem rég lettem figyelmes, hiába, a jó dolgokat mindenhol fel lehet fedezni, egy oo-s anyagokat tartalmazó oldalon is meg lehet találni flylady-t, a For home résznél keressétek és szörnyülködjetek, hogy az eredeti oldal milyen rendezetlen Via fordításához képest.

Otthonoktatás elmélet és gyakorlat

Annak ellenére, hogy elég sok elméleti anyagot olvasok az otthonoktatásról, hogy Zsolttal folyamatosan beszélünk a témáról, általában napi szinten, hiszen megihletnek minket a tapasztalatok, az olvasottak, mégsem írok elméleti bejegyzéseket róla. Az indok nagyon egyszerű, miért írjam meg azt, amit mások már tökéletesen megtettek, a végén még a google hátrasorol, mert egyezik a tartalom;) A Zimonyi klán, a Matrózképző oldalán rengeteg gondolatot, összefoglalót, fogalomtisztázásokat lehet olvasni, hogy egyszerűen feleslegesnek érzem, hogy újból megszövegezzem ezeket a tényeket, gondolatokat.
Amiről én hosszútávon szeretnék írni, azok a gyakorlati tapasztalatok, a saját tapasztalataink, amelyeket napról napra átélünk. Renden még nem vagyunk hivatalosak, hiszen még a gyerek nem igazán érte el az iskolás kort, hogy a papírunk legyen róla. És ez bizony sokak szemében szükséges, hogy tényleg az oo-s családok közé sorolják az embert, ismerőseink között is többen vannak, akik csak legyintenek, hogy sok idő van még addig, úgyis meggondoljátok magatokat, hááát ;)

Tegnap előtt egy egész napot eltöltöttük egy szintén nem hivatalos oo családdal. Négy gyerek a nagy gyerekszobában, két egyfolytában beszélgető anyuka a konyhában. Enni és inni kijöttek a másfél méter alattiak is, amúgy alig lehetett őket hallani. A hangjuk alapján azonban tökéletesen lehet tudni, hogy mi is folyik a szobában. Volt szaladgálás, csikizés, kacagás, sértődés, harag, duzzogás, kibékülés, külön játék, sátorozás, ágyon ugrálás.
Sok vád ér minket, hogy a gyerek majd nem szocializálódik, hogy nem vívja majd meg a saját harcait, ha nem engedjük közösségbe. Mi az anyukával csak hallgattuk őket, hogy éppen hogyan szocializálódik ez a kis korintegrált csoport és hogyan oldják meg a konfliktusaikat (mert mi konfliktus, ha nem az, hogy a vendég gyerek letöri a traktor kéményét, még akkor is, ha nem szándékosan), és megoldották, persze jöttek hozzánk is, de mi csak terelgettünk, főleg őket vissza a szobába.
Csodálatos nap és rengeteg élménnyel gazdagodtunk és továbbra is azt mondom, hogy a gyermekeink nevelésében a legjobb út, amit Isten kijelölt a számunkra, az az otthonoktatás.

Fiam, tartsd hát meg apádnak parancsát, ne vedd semmibe anyád tanítását! Egyszer s mindenkorra kösd a szívedre, és akaszd a nyakadba. Vezessen jártadban-keltedben, amikor alszol, virrasszon fölötted, ha meg fölébredsz, beszélgessen veled.
(Péld 6, 20-22)

Három éve már

Nem hiányzik a net és kaptam egy jó könyvet mellékhatása, hogy tegnap nem írtam meg ezt a bejegyzést.
Január 20n azaz tegnap volt a harmadik polgári évfordulónk. Nem ezt tartjuk házassági évfordulónak, de azért ezt is "megünnepeljük" és minden évben örülünk annak, hogy javítjuk a válási statisztikákat;) Napedig, volt olyan rokonunk, aki még előtte este is felhívott minket, hogy mondjuk le, mert ezt így nem lehet csinálni.
Négy fősre terveztük eredetileg, szóval ahhoz képest elég sokan lettünk, pedig az anyakönyvvezető még ezt a létszámot is megmosolyogta, és szegénykém nem tudott napirendre térni afelett, hogy még gyűrűnk se volt. Valaki mérte az időt, már nem emlékszem pontosan, de kb 6 perc volt a nagy esemény.
Tegnap az egyik tanúnkkal és barátnőjével ünnepeltünk, a másiknak sajna vizsgára kellett tanulnia, na de majd jövőre.

Multitude Monday

Hálát adok a Mennyei Atyának,

34. mert elveszi, amire nincs szükségünk
35. mert elveszi, amihez túlzottan ragaszkodunk
36. mert megmutatja, hogy mi mindenre vagyunk képesek
37. a remek regényekért
38. a közösségért
39. a papírért
40. a közösen elköltött vacsorákért
41. az ágyba hozott melegszendvicsért
42. mindenért, aminek semmi íze, mégis táplál
43. az ultrahang készülékért
44. a megújuló munkakedvért
45. a meglátogatható barátokért
46. a kölcsönkapott tárgyakért, könyvekért
47. hogy mindig van mit továbbajándékozni
48. hogy mindenre van öko megoldás, legfeljebb lusták vagyunk hozzá
49. a jó fodrászokért, akik jobban tudják, hogy mit akarunk, mit mi magunk
50. a barakcbefőttért
51. a citromsavért, ami eltüntette az ezer éves vízkövet is
52. a mondókákért
53. hogy egy gyerek mindig csak okosodik
54. hogy a hit hallásból van
55. az elvihető kávéért

Ami kevés, az nem elég

Misi atya a mai prédikációban mondott egy gondolatot, ami nagyon tetszett, majd rádöbbentem, hogy én az elmúlt héten ezt átéltem párszor.
A bűnös út elkerülése még nem elég, ha jóval nem helyettesítjük.
Sajnos nem tudom szószerint idézni a gondolatmenetet, misén nem szoktam jegyzetelni, bár azt tapasztalom, hogy néha nem ártana. De egyenlőre csak annyira futja, hogy hazaérve levéssem, ami megmaradt és megfogott.
A szgép kikapcsolása kicsit radikálisabbra sikeredett, mint eleinte gondoltuk. Eleinte az vezérelt minket Zsolttal, hogy Bernát ne ahhoz szokjon hozzá, hogy állandóan megy és a szülei felváltva letelepednek mellé. Valamint az áramszámlákat is lejjebb szeretnénk szorítani - áá, nem, csak még ökosabbak, tudatosabbak szeretnénk lenni;)
Eleinte az tűnt fel, hogy nem is hiányzik, utána az, hogy nyugodtabb vagyok, nincsenek idétlen, olvasószámnövelő hírhajhász, sokkoló cikkek, egyáltalán nem építő kommentekkel, kevesebb a fórumokon eltöltött idő (este nézem meg azt a párat, ami érdekel, de már ez se mindennapos). Amikor napközben elolvastam valamit, Bernát mászott ide hozzám, én meg ideges lettem, hogy nem igaz, hogy még ezt se hagyja, pedig nem ő hibázott!
Van pár mese, amit nézhet, az utóbbi időben egyre többet kérte őket napközben, ez nekem nagyon nem tetszett, és ő sem ült le nézni őket, csak szerette volna, ha megy, ettől végképp kiakadtam. Mióta nincs bekapcsolva a gép, nem kér mesét! Vagy, ha mégis eszébe jut valamelyik, általában könyvről szokott a Vackor és a Kisvakond, csak annyit mondok neki, hogy nincs bekapcsolva a gép és már nem is érdekli. Én kikerekedett szemmel és leejtett állal állok az események közepén.
Ez a bűnös út elhagyása!
Zsolt mondta, hogy azért este, mikor hazaér, leülhetek a géphez, ha hiányzik, mert sok baráttal itt tudok beszélni, recepteket szerzek, tanulmányokat olvasok, informálódom, ezek azért kellenek. Az elmúlt héten minden belefért az esti egy-másfél óra netezésbe, persze hírportálokon nem olvastam híreket, de ez fel se tűnt. Mosógéphez infót pedig nem a neten találtam, hanem egy tesó adta, személyesen:)
De ez nem elég, kell a jó!
Csütörtök délután: Bernát elaludt, valahogy hirtelen semmit se kellett pakolni, mosni, bekapcsolhatnám a gépet, olvasok egy kicsit, mire felkel, kinyomom. Inkább nem, lehuppantam a kanapéra és belemerültem az első Makkebeusok könyvébe. Pazar volt, egy-egy fejezet között zsoltároztam egy kicsit és csak úsztam Isten Igéjében.
Bernát nem kéri a meséket, de kétszer annyi könyvet hord nekem "Anya, olvas" felkiálltással és anya olvas, abbahagyom a mosogatást, mert várhat, majd később elpakolom az összehajtott ruhát, mert várhat, mert a gyermek most akar olvasni. Nem türelmetlen, tud ő várni is, sőt, ahogy írtam korábban, beáll segíteni, de én nem tudok ellenállni a kérésnek: "Anya, olvas"!

Annyi minden

Múlt héten voltam 12 hetes vizsgálaton, ahol kiderült, hogy a baba 13 hetes és már több, mint 6 centi. A hányás maradéktalanul elmúlt, a szédülések viszont kitartónak bizonyulnak és elég sokszor vagyok álmos/kimerült, de haladunk előre:)
Émelyegni ugyan nem émelygek, de bizonyos ételeknek még a gondolatától is rosszul vagyok. Alapjáraton nem vagyok egy válogatós ember, és mindenfajta ételt megeszek, még az extra penészes sajtokért és a pacalért is rajongok. Most azonban még a nagy kedvenc tenger gyümölcsei pizzával is ki lehetne kergetni a világból. Egyik nap azt szeretem, ami nagyon csípős és akkor alig érzem a paprika csípősségét, másnap már egy falatot se tudok belőle enni, mert valami natúr, ízetlen farostlemezre vágyom. Következetesen nem kívánok semmilyen húst és tejterméket. Biztosan van ennek valami okos magyarázata, de én örülök, hogy van más, amit lehet enni.
Bernát élvezi, hogy egyre többet mozdulunk ki, persze hétközben tombol az apahiány. Olvasunk, építőkockázunk, dalolunk, tanulunk rendet rakni. Döbbenet, de tud néha határozott segítség lenni. Múltkor a kanapéra rápakolta a játékokat, mondtam neki, hogy elrakom az ágyneműt, addig ő szedje le a játékokat, hogy vissza tudjuk tolni a kanapét, mire megfordultam, mindent elrakott és várta, hogy akkor toljuk már. Joghurtkészítésnél mind a hét üvegre rápakolta a tetejét, rácsavarnom még nekem kell (és nekem se mindig sikerül). És ez csak két dolog abból a rengetegből, amit megcsinál. Azt vettem észre, hogy én magam is élvezem a házimunkát, egy gyerek pedig általában izgalmasnak találja, amíg mi felnőttek el nem vesszük a kedvét tőle.
A legújabb mániám a por kipenderítése a lakásból, tudom, hogy lehetetlen végleg megszabadulni tőle, de azért vannak fokozatok. Egyenlőre keresem azokat a gócokat, ahol sok összegyűlik, vagy ahol morzsa, kosz keletkezik és esélyes, hogy széthordjuk a lakásba. Jelentős javulást értem el már azzal is, hogy állandóan és nem csak naponta kétszer felsöprök a konyhába.
Nektek milyen tapasztalataitok vannak a témában? Vagy ebbe bele kell törődni és törölni, porszívózni, felmosni kell töretlenül?

Annyira öko

A mosógépünk feladta a harcot, mármint ő mos "rendesen", csak éppen hagy némi kivetnivalót maga után.

Az elmúlt pár hónapban véleményem szerint drasztikus változás állt be a mosás minőségében.
Pár tömítés megadta magát.
Egyre gyakoribb jelenség, hogy eltáncol a helyéről.
Éééééés, ami kiverte nálam a biztosítékot, penészedik. Tudom, izé, meg ecet, de ez a mosógép három éve nem látott se mosószert, se öblítőt, mert a mosószóda és az ecet mind a kettőt száműzte még a házunk tájáról is. A legnagyobb probléma az, hogy a ruháknak is rendesen penész szaga lett, grrrrr. Gyanúm van arra is, hogy az öblítős résszel is vannak problémák, de ezt nem tudom bizonyítani.
Pár napja úgy döntöttünk, hogy befejezzük a használatát. Persze azonnal új gépet állítani a fürdőszobába nem a legkönnyebbe menet, naná, nem fogom az első boltba megvenni, inkább körülnézek egy kicsit. Most várunk pár napot, lesz autó, lesz időnk és megyünk mosógépet vadászni.
Addig marad a kézzel mosás, mint Pozsonyban hét hónapig, bár ott csak magamra kellett mosnom, hármunkra azért már egy kicsit problémásabb, de annyira élvezem, hogy izomláz van a kezembe:) Amúgy is nézegettem, hogy a felkarom valami furcsa formát öltött és már elő is készítettem a könnyebb súlyzóimat, mert ez így nem nézhet ki, a végén még gyöngusz leszek, hát hogy emelek majd két gyereket egyszerre?
Azért voltak olyan elvetemült gondolataim is, hogy próbára teszem magam és megkérem Zsoltot, hogy leghamarabb csak egy hónap múlva vegyünk másik gépet, vajon bírnám-e, milyen az, amikor nem lehet csak úgy beledobálni a cuccot egy gépbe, amely dolgozik helyettünk, zabálva az áramot és még szemetet is termelünk a dobozával. Kemény lehet mosógép nélkül élni, azt hiszem ez az a terület, ahol a legzöldebb ökősók is inkább csak látogatók.

Lautrec - Mosónő

Olyan családról már hallottam, akiknek nincs hűtőjük, de mosógépmentes övezetről még nem. Amíg viszont nem tudom elérni, hogy soha egy pet palack se kerüljön a lakásunkba, amíg nem tudok komposztálni (na azt már nem itt), és még sok egyéb, addig nem nyargalok be én sem a harc core részlegre.

Nem vagyok rosszul péntek

Flájlédi pénteken az autóját és a táskáját rendezi, de minthogy ez nálunk nem szerepel a listán, én pénteken szépítkezek és a fényképeinkkel foglalkozok. Hajatmostam, beáztattam és jól lereszelgettem a lábam, körmöztem, kiszedtem a szemöldököm, a fiúk pedig játszottak, mesekönyveztek, amíg én elszórakoztattam magam.
Fényképekhez nem nagyon jutottam oda, mert napközben sok sok dolgunk volt (rendelünk ágyat;) egy hónap múlva mutatom), egyenlőre válogatom nyomtatnivalókat, és ilyenkor szoktam még csinosítgatni a fényképalbumot is, nyomdázok bele, színes lapokkal díszítem, szöveget írok, mindig csak egy kicsit. Tény, hogy jópár hónappal le vagyunk maradva, de azért mégsem évekkel. A baba születése előtt szeretném behozni ezt a hiányt is.
Tegnap szelektáltam, tudtam én, hogy van még mit kidobálni a ruháink közül, de nem hittem, hogy két sporttáska lesz az eredmény. Tény, hogy olyan könyörtelen voltam, mint még soha. És a két táskába nem számolom azt a jó nagy készletet, amit odaajándékozok tesónak, barátnőnek, valamint azt a sok sok ruhadarabot, amiből majd más fogok varrni.
Most két két méteres polcon elfér kettőnk ruhája, valamint az akasztós, minden áttekinthető és innen lehet igazi ruhatárat gyártani. Nekem most nem kell, majd jövő szeptemberre, addig pedig gyűjtöm a jó ötleteket, anyagokat.
A nagy sétától izomlázam lett, látszik, hogy eltunyultam az elmúlt két hónapba, holnap megint kirucccanunk, nehogymár minden izom elpusztuljon.
Kiderült, hogy nem vagyok netfüggő, bár ezt eddig is gyanítottam. Az utóbbi hónapokban már reggel be volt kapcsolva a gép (apa), vagy ki se lett este nyomva. Most viszont szigorítottam és kikapcsolom, valamint reggel nem nyomjuk be. A héten háromszor is volt olyan nap, hogy délután négy után kapcsoltuk be először, dolgozni is kell, és este nyolc után én már sokszor képtelen vagyok, nah meg azután se szeretek, amikor már apa hazaért. Ma korábban be kellett, ellenőrzés, hogy mindent sikerült jól megcsinálni, de így is már délután volt, így többet olvasgattam bele fórumba.
Viszont egyáltalán nem hiányzik, ha nincs bekapcsolva, egészen konkrétan fel se tűnt a héten, hogy valaminek hiányoznia kellene. Így nem fogok olyan fogadalmat tenni, hogy nem kevesebb számítógép, majd amikor remeg a kezem és szipogva távolodok a bekapcsolni gombtól, elkezdek aggódni.

Három hónapig Ige

Tavaly három hónapig nem olvastam könyvet! Sajnos azt nem mondhatom, hogy Isten Igéjén kívül semmi mást nem olvastam, mert cikkeket, rövid írásokat, fórumokat igen, de könyvet nem vettem a kezembe, csak és kizárólag a Szentírásomat.
Komoly elvonási tüneteim voltak, hiányoztak a történetek, a fordulatok, a könyv mögötti eltűnés. Szeretek olvasni, belefeledkezni, ceruzával huzigálni. A hiányt kezdetben duzzogással oldottam fel, azaz nem olvastam ugyan könyvet, de a Bibliát sem, vagyis elolvastam napi pár igehelyet, mert ugye a lelkiismeret, de nem faltam a felszabadult időmben, nem olvastam többet, mint általában.
Utána szépen lassan kezdtem megenyhülni, hogy ezek a kemény szívek milyen lassan oldódnak;) És elkezdtem olvasni, egyik könyvet a másik után. És történetek bontakoztak ki, emberi sorsok, amelyek megmutatták, hogy Isten mindenhol ott van, mindegyik embertől tanultam valamit. Lehet az Úr ellen harcolni, de vívhatjuk azt a harcot is, amelyet Ő mutat nekünk. Találtam frappáns mondatokat, olyanokat, amelyek megnevettetnek, bármikor az eszembe jutnak, sőőőt, két kurzusnyi embert is megmosolyogtattam némelyikkel és csillogó szemmel kérdezték, hogy jaj, mondjam meg az igehelyet.
Csodálatos eredményekkel zárult ez a három hónap. Sok gyümölcsöt termett, mert Isten Igéje soha sem marad hatás nélkül. Megtanultam, hogy hogyan kell és hogyan nem kell hozzáállni az ilyen időszakokhoz. Látom, hogy Isten Igéjét legjobban maga a Szentírás magyarázza, és elsősorban nem okos könyveket kell mellé bújni és nagy elmék magyarázatait biflázni, hanem hallgatni az Igét!
És hogy mi van még hátra, hajaj, hát sok sok hallgatás - és majd mesélek újra;)

Más tolla az enyém is

Más tollával ékeskedem, és Csipianyu egyik képét használom illusztrációnak, főleg, mert a nagy közös takaróról egyenlőre még csak ő tud képeket készíteni. És én is részese voltam ennek a remek megmozdulásnak, remélem máskor is lesz hasonló. Ehhez csak két négyzetet készítettem, de azóta a babatakarónkat ugyanezzel a mintával kezdtem el készíteni és egész jól halad. Majd idővel megmutatom, amikor már lehet ámulni mennyiségig jutottam.

Akkor folytassuk a hagyományokat-játszok

Hopuka - január 10.

2010 Élesben

Az első munkanap az évben, amikor már senkivel se koccintunk, már nem jön több sms, email. Apa korán indult dolgozni, mi pedig belevettük magunkat a háztartásba. Szépen indítottunk az 1. zónával (előszoba), mostunk, valamit megpróbáljuk magunkat átrágni az ünnepek alatt felhalmozott vasalnivalón.
Még nem találtam meg az igehelyet, amelyet mottónak szánok az évre, vagyis van egy amelyik nem hagy nyugodni, és biztosan az is lesz, majd elmesélem.
Írni kellene már legalább három könyvről, elkezdtem összeállítani egy képet a tavalyi munkásságomról (olyan sok nem volt, hogy napokig kelljen csinálni, de mindent a maga tempójába). Valamint elkezdtem ötletelgetni, hogy miket szeretnék idén megvalósítani. Kiolvasandó könyvlistát nem írok magamnak, mert menet közben mindig annyi jó adódik, és sajnálnám, amit félre kellene tenni és azt is, amelyik felkeltette az érdeklődésem és nem olvashatnám el azonnal.
Amit biztosan el fogok készíteni:
- gyerekszobába magasságmérő
- Bernát gyerekágya mögé falvédő
- horgolt babatakaró (már 5 négyzet kész van)
- kötött sapi, kiscipő, rugi (szóval válogatás a Drops-ról, a java nem vészes, gyorsan meglesznek)
- Zsoltnak gyapjúpulcsi (bár ezt valószínűleg csak jövő télen fogja tudni használni, még jó, hogy minden évben van hideg)

Körülbelül ennyi, mert természetesen ezer más apróság is eszembe jutott már, sőőőt, azt is kitaláltam, hogy mit fogunk adni jövőre a nagyszülőknek a szokásos naptár mellé. Még jó, hogy ezt idén nem találtam ki, mert tuti nekiestem volna. Magamnak is kinéztem egy képet, amit szeretnék elkészíteni, legszívesebben annak is nekiugranék már most, de nincs hozzá alapanyagom. Kicsit talán most örülök is neki:)

Nagy terveim és fogadalmaim nincsenek, nem is szoktak lenni. Korábban az igazi évkezdést számomra mindig a szeptember jelentette, az év végét pedig június vége. Most már a szeptember egy nem olyan fontos, január egy pedig még nem fontos. Egyszer talán egyik sem lesz az:)