Gryllus koncert

Bernát első "zárt terű" koncertje is megvolt szombat délelőtt.
A második sorba vettem jegyet, hogy legyen előtte azért valami, de közel legyünk. A logika bevált;)
Gryllus dalokat már elég régóta hallgatunk, ezért sokat felismert és nagyon tetszett neki. Az is szereti, ha valaki gitározik, csellót pedig most látott először, és mindhogy az egyik kedvenc dala is ezen szólalt meg, úgy gondolom nem okozott ez a hangszer sem csalódást.
Az egész koncert jól volt felépítve, jó volt a helyszín, voltak ismerősök, és sok sok éneklő gyerek és szülő:)
Bernát hol az ölembe ült, hol két szék között kukucskált, kiflit evett, tisztába is tettem menet közbe. Eleinte csak figyelte, ahogy tapsolnak, meg ő is nekiállt tapsolni a végén lelkesen integetett. Az egyik dalnál meg a lábon állva ugrált és tapsolt, még Gryllus is megmosolyogta.
Jövőre is megyünk!
A következő próbálkozás a bábszínház lesz, ki is nézem egy előadást, ami nem hosszú, szépek a bábok. Legfeljebb a felénél kijövünk, na bum.

Halász Judit koncert várható májusba, igen ám, de két előadás lett meghirdetve és már elfogytak a jegyek! De Judit jó fej és bevállalt egy harmadikat is! Erre már foglaltattam jegyet, de még nem tudják nyomtatni őket, így a helyet nem sikerült biztosítani, csak a jegy tényét. Így húsvét utáni első munkanap nyitásra rohanunk az egyik anyukával karöltve, hogy közelre kapjunk a csemetéknek helyet! Azért a jegyvásárlás helyszíne előtt nem fogunk sátrat verni, így is alakul a koncert feeling!

Állattenyésztési napok

A programajánlóba illik, de számomra ez különösen kedves csavarognivaló, ezért megérdemli a kiemelést.
Állattenyésztési napok, Hódmezővásárhely
2010. április 23-25.
Mi feltehetőleg szombaton fogunk kimenni. És kékfestő anyagot fogok venni;)
1994-ben rendezték meg először és szerintem mi már akkor is voltunk kinn, húgom révén, mint "szakmabeliek". Most a nagyon erősen érdeklődő kategóriába tartozunk.
Bernát már tavaly is nagyon élvezte, szerintem idén minden várakozást felül fog múlni a lelkesedése.
Valaki esetleg jön még arra?

Annnyira tavasz + újabb motiváció

Ha valaki kreatív válságba kerül, csak blogoljon róla, hogy nem kreatívkodik és máris megoldódik.
A múltkori bejegyzésben írtam arról, hogy könnyű a szakdolgozatra koncentrálni, ha épp nincs kedvem semmi kreatívhoz. Azóta elkészült a mellényem fele:) A képen bal oldalt látható fonálból. Majd készítek róla képet, már amúgy is elő kellene venni a fényképezőgépet, nem tudom, hogy miért hanyagolom ennyire. Majd apától kérek magamnak egy kis gépet, amit zsebbe tudok hordani mindenfelé, mert az ő gépét nem merem sehova se vinni és itthon is olyan macerás használni, főleg ha fotóztak vele, na akkor aztán mindenféle érdekesség át van állítva rajta. És mire visszanyomkodom, Bernát már egészen mást csinál.
Visszatérve a mellényhez, négyes tűvel kötöm a fenti szépséges fonálból és eszméletlenül tetszik. Őszre lesz, bár még most is simán bele fogok férni. De három inget ősszel tervezek hozzá varrni és varratni, majd viszem a művem anyagot venni, hogy biztosan passzoljon és majd az ing, mellény kompozíciókhoz fogok nadráganyagot választani. És annyira trendi leszek....;)
Egy kardigánt is tervezek belőle kötni, mert ez a fonál valami csuda jó, alig fogy és hihetetlen puha lett a kész mű, teljesen fel vagyok pörögve miatta, na jó, a napsütés is segít.
Mindemellett rájöttem, hogy nem is vészes ráhajtás, lekötöm, áthúzom etc mintát kötni, döbbenet, hogy mennyire mutatja magát, a végén még felbátorodom és kötök egy kendőt is, fonál lesz rá, és így már olyan szettem lesz, hogy rossz lesz nézni:).

A jóidő eredménye, hogy legalább két órát játszóterezünk csak délelőtt, van, hogy hármat, a padon pedig remekül lehet kötögetni, ami közbe figyelhetem a gyereket, aki elmélyülten felássa az egész homokozót. Olvasni úgysem tudok mellette, hiszen nem lehet felnézni két szó között, nade a kötést kifejezetten mostanra találták ki nekem.

Szakdolgozat haladozgat, nem mondom, hogy lelkes vagyok miatta, egyszerűen nem érdekel, de azért a napi egy óra megvan, mégha nehéz is magam ideparancsolni és hatékonyan eltölteni, és általában kicsit többet is foglalkozok vele. Volt néhány nap, amikor csaltam, hiszen a nagy csavargások miatt én is elfáradtam egy kicsit.

Hétvégén lamináltunk, a változatosság kedvéért, de már nincs több szobánk:) A küszöbök hiányoznak, mert nem volt megfelelő szín. Kicsit rendezkedtünk is, de erről van fotósorozat, amiből szerintem április végére csinálok összeállítást, amikorra ha minden jól megy megvarrom a falvédőt, a gyerekszoba képei kikerülnek a hálószobából, megjön az új lámpa és beszerzünk egy adag rongyszőnyeget is.

Kenyérsütésben is újítottunk, pár hónapja versenyzünk a saját áramszámlánkkal, hogy hónapról hónapra csökkentsük, ezért kiiktattam a kenyérsütőgépet, na meg jó az a kenyér, ami abba sült, mégiscsak házi, de nem találtam az igazinak. Elkezdtem a sütőbe sütni a kenyeret, a tegnapi már egészen jó lett, nagyon csinos kenyér formája volt, ropogós vastag lett a héja, még a sót nem tudom eltalálni, általában sótlan lesz. Csináltam már zsemlét is, tegnap este pedig brióst, ami nem lett valami fényes, de legalább tudom, hogy hol a hiba és majd amikor huszadjára csinálom, már olyan lesz, mint a profiké, addig is töretlenül próbálkozom, mert láthatóan megéri.

Végre végre zöldségek, spenótfüggőségben szenvedek, minden nap hozunk zöldségnénitől, kezdtem a sima spenóttal, mint főzelék, ma csak rádobtam a fokhagymás, megpirított csirkehusira, de jön majd még a sokfajta rakott is. Csodálatos íze van és állandóan kívánom. Ennél jobban már csak a spárgát, ja és az epret, amit már két éve nem ettem, na de majd most betartalékolok;)

Körülbelül ezek vannak most velem, de jó lenne, ha Bernátot és a picit se hagynám ki a beszámolóból.
Bernát énekli az Egyszer volt, hol nem volt, és kell neki Lencsilányt rajzolni, meg a házukat és kisbabát. Ő pedig traktort rajzol, mostmár határozottan választja a zsírkrétát, erős vonalakat húz vele, mind a két kezével, egyiket se preferálja. Venni fogok neki jobb minőségű eszközöket, mert ezek még a mi gyerekkori, iskolai maradékjaink és némelyik rajzeszköz elég gyatra. Az Iciri picirit is tudja már kívülről, bár ezt magától még nem kezdte el mondani, de ha levegőt veszünk közbe, azonnal mondja a következő sort. Gryllus koncertre készülve sok dalt hallgatunk tőle is, a Somvirág és a Hegedül a kisegér a sláger. Megtanulta, hogy "aha" helyett azt mondja, hogy igen, köszönet érte Hanikának. Hoz olyan mesekönyvet is, amelyben nincs kép, és figyeli.
Az én nagy örömöm: elalváskor van fejből mesélés! Annyira jó és én annyira béna vagyok;) Még jó, hogy csak Bernát hallja, bár Zsolt megjegyezte, hogy valami nagyon jókat mesélhetek neki, hiszen ha abbahagyom, hangosan tiltakozik, hogy még a kiskutyát, meg a kistigrist, tehát szerinte annyira nem lehet rossz.
És van még nagy öröm, pl reggel már nem vagyok olyan kómás, mint eddig és fel tudok kelni időben és tudunk együtt, nyugodtan reggelizni, amikor van idő beszélgetni is és ez annyira jó. És végre van terítő is az asztalon, a műanyagot én nem szeretem, ezért az soha sem volt, az anyag meg nem került elő, de éljen a laminálás, és a cuccmozgatás, van szép terítő is, majd varrok még, hogy legyen tartalék és csere, mert most nagyon gyorsan kell száradnia.

Pocakba baba rallizik, táncol, úszkál, és még ki tudja milyen extrém sportokat űz, mert már most hullámzik néha a hasam, mi lesz még itt később:) Vizsgálatok most nem voltak, de nagyon jól érzem magam, csak nincs semmi probléma. Egyetlen dolgot kívánok eszeveszetten, a kólát citromlével felöntve! Ez valami őrület, próbálom elkerülni, de néha azért iszom egy kicsit. Gyomorégés nem vészes, főleg mióta ennyire megugrott a zöldség fogyasztásom, sőt azóta szinte teljesen el is tűnt. Ami még nagyon jól esne sokszor, az ebédhez pár korty vörösbor.

Nem veszek én el

Nem kell örülni, nem vesztem el!
Tény, hogy sokkal kevesebbet ülök kép előtt, mint az elmúlt sok sok hónapban. A fórumabbahagyás döbbenetes áldásokkal, jár, főleg, hogy esténként nem gubbasztok itt, hanem az ágyban olvasok. A napi két-három óra olvasás is kezdi meghozni gyümölcseit, bár sok új problémát vet fel: állandóan új könyveket kell szerzeni! Még jó, hogy Szeged könyvtárkínálata szinte kifogyhatatlan, és kaptam is, rendeltünk is új könyveket, talán még nem kell aggódni!
Elkezdem újra komolyabban naplót vezetni, ami máris megoldott egy általam átláthatatlan problémát. És hogy jobban rendszerezem a napi tennivalóimat, minthogy naplózva végiggondolom, sokkal lazább az élet.
Egy héti Emmausz kurzusra készültünk, keményen és szegedi team ima is volt, ezért majd minden esténket házon kívül töltöttük. Izgi hét volt, komoly tanulással, felkészüléssel, de nagyon megérte. Az Úr cselekedett, először bennünk, hogy alkalmasak legyünk, majd elintézte, hogy legyen elég résztvevő így nem maradt el a kurzus, mert már sajnos erre is volt példa. Összehozta, hogy pont olyan emberek jöjjenek, akiknek tényleg szól ez a hétvége és megdöbbentő nyugodtságban, imádságban, vidáman telt a hétvége. Természetesen jól elfáradtunk.

És igen, szokás szerint elment a maradék eszem is. Az egyik könyvtáros évfolyamtársnőm szólt, hogy idén egy másik társunkkal együtt leadják a szakdogát és elmennek államvizsgázni. Hát ha már ők is mennek, nekem se kellene kimaradni a buliból. Február utolsó munkanapjáig húztam a jelentkezési lap leadását, mondván hátha közbejön valami, de sikeresen leadtam, sőt egy másik barátnőmmel álltam sorba, külön jó élmény volt.
Március elsejével pedig elővettem az akkor 23 oldalas szakdolgozatom, ami a mai napon már 33 oldal. A napi foglalkozzunk a szakdogával penzum egy órahossza, mégpedig Bernát alvásidejében, hogy ne a család terhére írkáljam és inkább fel se tűnjön senkinek, hogy anya újabb szórakozást talált ki. Ehhez képest végképp jónak mondható a haladás.
Tegnap este azt is hozzátettem, hogy ha ezen a héten meglesz 35 oldal, akkor nem csak április elsejével kezdem el a magyarosat is befejezni, ami már megvan 40 oldal, de illene egy kicsit gatyába rázni.
Azt nem mondom, hogy majd kiderült, hogy mire lesz elég a lelkesedés, mert egyáltalán nem vagyok lelkes, nagyon jó, hogy az Úr adta ezt a napi egy órás ötletet, mert nem tudom, hogy enélkül hogyan nyitnám fel minden nap a gépet. Ami még döbbenetes az az, hogy minden akadályozó tényezőt, időrabló elfoglaltságot elvett tőlem az elmúlt hónapokban, most nincs kedvem kreatívkodni, még hímezni sem, nincs kedvem neten böngészni, és valahogy még a takarítás is úgy halad, hogy délutánra már alig van dolgom (csak jönne már a jó idő, hogy ne kelljen itthon kuksolni, vagyis hogy ne csak fél óra legyen a séta).

Hát ez van most velem/velünk képek nélkül. És lassan veszem majd a fáradtságot és megint nekiállok rendszeresen fényképezni.

Pocak jól van, már kevesebb van hátra, mint előttem. Ahogy az Úr megmondta az elején, kisfiú, bár az emberek akkor is az ultrahangnak hiszen, előtte nem vették komolyan, mikor mondtam, hogy fiú. Talán én se voltam elég határozott a kijelentés közben, jó lenne nekem is jobban hinni az Úr Szavának!
Szóval a fiú sokat mocorog, szinte állandóan, tanítás közben volt, hogy teljesen kizökkentett, mert a mondat közepén kezdett el randalírozni, én meg hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok:)
Bernát kopog neki és mondja, hogy kukucs. Valamint denevér hangon visít neki, soha sem szokott így vinnyogni, biztos emlékszik rá, hogy a magas hangokat bent jobban lehet hallani;)

Február könyvekben

Kepes András: Matt a férfiaknak
Írni szeretnék róla bejegyzést, szégyellem is magam, hogy még elmaradt. Ami a legjobban tetszett, hogy igazi betekintés volt a sakk, sakkozók világába. Valamelyik nap belekukkantottam egy netes sakkos újságba, megnéztem, hogy éppen kik állnak a világranglista élés, és ismerősek voltak a nevek, tudtam hozzájuk képet kötni, történetet. Kivettem a könyvtárból egy gyerekeknek szóló sakk könyvet, amiből tanulni lehet (a felnőtteknek íródottakat sajnos nem igazán értem, méééég;)), sok fényképpel volt illusztrálva, és olyan jó volt, hogy sokszor még a képaláírást sem kellett elolvasnom, mert pontosan tudtam, hogy kiről van szó, esetleg még az eseményt is felismertem.
Igen, Polgár Juditról és életéről is sikerült sok mindent megtudni, de ezek az információk a következő könyvnél lettek igazán érdekesek és értékesek.
Polgár László: Nevelhetsz zsenit
Ezt a könyvet sem bírtam letenni. Osztom több ember, közöttük a Polgár család nőtagjainak véleményét, hogy náluk egyedül az apuka, azaz Polgár László a zseni. A döbbenet kerülgetett, amikor tényleg felfogtam, hogy a kísérletet, ahogy ő nevezi, már a lányok születése előtt felvázolta, hogy pedagógiai műveket, önéletrajzok, életrajzokat olvasva ő mindent már előre kidolgozta (nem a sakkra, azt a legidősebb lány vette elő három éves kora után és ekkor dőlt el, hogy ebbe az irányba fognak haladni).
Igen, ez a könyv is vár egy posztra, de hogy őszinte legyek, nem a könyvet szeretném bemutatni, hanem inkább azokról a gondolatokról írni, amelyek megfogalmazódtak bennem, ötletek, megerősítés, remek gondolatok. A könyvet, a Kepessel együtt pedig egyszerűen el kell olvasni, nincs mese, nem érdemes kihagyni! Olyan szeletét mutatja meg a világnak, amely elérhető, olyan emberekről ír, akikben nincs semmi különleges, mégis valami nagyot tudtak alkotni. Betekintést lehet nyerni egy család életébe, egy sportágba, jókat nevetni, mert nagyon nem kerülik el a humort.
Hermina Frankova: Ki tud franciául?
14 éves voltam, amikor a kisteleki könyvtárba ráakadtam, nem biztos, de szerintem ez volt az első pöttyös könyv, amit elolvastam. Anyum mindig áradozott a pöttyös, csíkos könyvekről és szerintem ezért kölcsönöztem ki. 1945-ben játszódik, Lengyelországba. Paul, a francia fiú megszökök a veszteglő transzportból. A focimeccsre edző fiúk fedezik fel, és Vandulkát kérik meg tolmácsolni.
Hajniék polcán láttam meg és sikerült a netről megszereznem. A helyzet az, hogy ugyanolyan lelkesedéssel olvastam, pedig már több mint tíz év eltelt:)
Christine Ponsard: Hit a családban
Az ötvenedik oldal körül letettem volna, ha nem jósszívvel kölcsönadott könyvről lett volna szó. Bár lehet, hogy ez okozta a lerakási ötletet is, hiszen így nem volt lehetőségem a legjobb mondatokat aláhúzgálni. Pedig azok akadtak bőven! A szöveg azonban egyhangú, egysíkú, nincs semmi se kihangsúlyozva, sem tipográfiailag kiemelve.
Viszont ez nagyon jó is tud lenni, mert ez a, véleményem szerint, kézikönyv véleményem szerint sokat tud adni. Érdemes egyszer végigolvasni, aláhúzgálni, megismerni, hogy mi mindenről ír, majd amikor az élet az adott területre sodor minket, elővenni és olvasgatni. Élettapasztalaton és Isten Igéjének folyamatos vezetésén alapuló megállapításokat lehet benne olvasni.
Egyáltalán ne az én stílusom, nem tartozik azon könyvek közé, amiket ajánlani szoktam, most viszont mégis ezt teszem, mert nagyon megérintett sok sok gondolata, amiket egy számla borítékjára írtam fel magamnak és nem tudok belőle idézni, mert a könyvvel együtt visszaadtam:)
Louisa May Alcott: A nyolc unokatestvér
Pénteki könyvtárlátogatásunk eredménye. Egyszerűen azért vettem ki, hogy olvassak egy kedves történetet, amely olyan korba, helyre visz el ahol biztosan jól érezném magam, ismerve ezen "lányregényeket".
Kedves olvasó, ismételten tessék megkövetni magát: merthogy otthonoktatási jótanácsok fejezettel is találkoztam benne!
A család, az igazi nagycsalád, amikor nem azért nagy a család, mert sok sok gyerek van egy apától anyától, hanem azért, mert a történet a Nagynénik dombján játszódik, akikhez hazakerül az elárvult Rose, akinek gyámapja, az egyik nagybácsi is erre a dombra költözik és van hét fiú unokatestvére. És mindenki annyira másmilyen és máshogy látja a világot és másképpen nevelne, de ahelyett, hogy egy családi viszályt szemlélhettem volna végig, egy olyan társaságról olvashattam, akik mélységesen szeretik és tisztelik egymást, ahol elmondhatják a másiknak a véleményüket, és nem eredményeznek sértődést, ahol tudják, hogy a kislányért ki tartozik felelősséggel és nem kezdi el mindenki nevelgetni a maga kedve szerint, nem uszítják egymás ellen, durvábban fogalmazva, nem használják a gyermeket a kisded, egymás ellen irányuló játékaikhoz. Egy igazi nagycsalád, amely akar és tud is szeretetben, tiszteletben együtt élni.

Bernát:
Marék Veronika: Öcsi és bátyó
19 nyúlfarknyi történet, remek illusztrációval. Hatalmas sikert aratott, Bernát fejből idézgeti a kedvenc részeit, főleg vacsora közben, és jókat kacag hozzá.
Marék Veronika: Boribon és a 7 lufi: Boribonból ez a legújabb, már csak egy kötet hiányzik, a többi is sláger, majdnem minden nap hozza valamelyiket, pontosabban minden nap hoz minimum egyet.
Mozart ( kis képeskönyv, sajnos nem írtam fel a kiadását, könyvtári): Majd meg kell néznem, hogy pontosan ki adta ki és hogy van-e más zeneszerzőről is, mert nagyon jó living book, Bernát kifejezetten szerette nézegetni, nem felolvastam neki a szöveget, hanem meséltem a képekhez, amik festmények voltak. Hallottam valamelyik este, ahogy Zsoltnak magyarázta a képeket.
Az Éj királynőjének híres áriáját kifejezetten szereti, ezt a verziót.

Pénteken hoztuk ki:
Marék Veronika: Coffi, Pocak, Paprika

Pihi-hi-hi-hi hétvége

Amikor vasárnap beírtam a naptáramba, hogy ez a hétvége: pihi hétvége, még meg is jegyeztem Zsoltnak, hogy biztosan kialakul valami érdekes.

Kialakult!
Kedd: apum is ráér, mi is szerettük volna megcsinálni, hát akkor hétvégén tegyük le a laminál padlót.
Parafát szerettünk volna, de az a szín, ami megy a bútorhoz és az a vastagság, amit mi elfogadhatónak tartunk egy ilyen panelbe aránytalanul drága lett volna, hiába egy olyan lakásra, ahol nem tervezek megöregedni, bizony nem szeretnénk ennyit költeni.
Így maradt az olcsóbb, bár nem annyira környezettudatos és (véleményünk szerint) otthonos választás, a laminál padló.
A fiúk kiválasztották, én rábólintottam (bár ismerve az ízlésüket, látatlanba is rábólintottam volna, de azért természetesen elmentem megnézni). Kalandos vásárlás következett, mert az adott bolt épp költözött, így éppenhogy sikerült mindent elintézni, futottunk is pár fölös kört, de legalább így izgalmas volt.
Szombat délután nekiugrottunk, én annyi mindent elpakoltam előtte, amennyit csak tudtam, és mindent áthordtunk a kisszobába és a közlekedőbe. Felszedtük a régi szőnyegpadlókat, mind a két réteget, hááát, nem is tudom mit mondjak a koszmennyiségről, de el tudjátok képzelni.
Szegény porszívónk is megadta magát, még amikor a lakást vettük, akkor szereztük be apummal, ez volt a legolcsóbb, de a felújításra jó lesz, azóta szegény három felújítást is kiszolgált, most megy autóttisztítani a család másik ágához.
Több kilónyi! port sikerült ajtón kívülre juttatni, Bernát természetesen élvezte a koszrohangálást. Majd aludt egy hatalmasat és mire felkelt, már két sor le volt rakva.
Ma mindent befejeztünk, visszapakoltunk, és portalanítottunk.
Szeretem az ilyen felújításokat, mert amikor kipakolunk, akkor is lehet rendezgetni, amikor visszapakolunk, akkor is. Eredmény: a szekrényekben több polc üres maradt. Pedig alig kellett valamit kilomtalanítani, az eddigi radikális szelektálásoknak köszönhetően.
Éééés, ami a legjobb: két kisszoba még hátra van:)
Kérdés: kézzel készített fehér rongyszőnyegeket merre érdemes keresni?

Hiába, minden végetér egyszer

http://loloke.hu/