Kepes András: Matt a férfiaknak
Írni szeretnék róla bejegyzést, szégyellem is magam, hogy még elmaradt. Ami a legjobban tetszett, hogy igazi betekintés volt a sakk, sakkozók világába. Valamelyik nap belekukkantottam egy netes sakkos újságba, megnéztem, hogy éppen kik állnak a világranglista élés, és ismerősek voltak a nevek, tudtam hozzájuk képet kötni, történetet. Kivettem a könyvtárból egy gyerekeknek szóló sakk könyvet, amiből tanulni lehet (a felnőtteknek íródottakat sajnos nem igazán értem, méééég;)), sok fényképpel volt illusztrálva, és olyan jó volt, hogy sokszor még a képaláírást sem kellett elolvasnom, mert pontosan tudtam, hogy kiről van szó, esetleg még az eseményt is felismertem.
Igen, Polgár Juditról és életéről is sikerült sok mindent megtudni, de ezek az információk a következő könyvnél lettek igazán érdekesek és értékesek.
Polgár László: Nevelhetsz zsenit
Ezt a könyvet sem bírtam letenni. Osztom több ember, közöttük a Polgár család nőtagjainak véleményét, hogy náluk egyedül az apuka, azaz Polgár László a zseni. A döbbenet kerülgetett, amikor tényleg felfogtam, hogy a kísérletet, ahogy ő nevezi, már a lányok születése előtt felvázolta, hogy pedagógiai műveket, önéletrajzok, életrajzokat olvasva ő mindent már előre kidolgozta (nem a sakkra, azt a legidősebb lány vette elő három éves kora után és ekkor dőlt el, hogy ebbe az irányba fognak haladni).
Igen, ez a könyv is vár egy posztra, de hogy őszinte legyek, nem a könyvet szeretném bemutatni, hanem inkább azokról a gondolatokról írni, amelyek megfogalmazódtak bennem, ötletek, megerősítés, remek gondolatok. A könyvet, a Kepessel együtt pedig egyszerűen el kell olvasni, nincs mese, nem érdemes kihagyni! Olyan szeletét mutatja meg a világnak, amely elérhető, olyan emberekről ír, akikben nincs semmi különleges, mégis valami nagyot tudtak alkotni. Betekintést lehet nyerni egy család életébe, egy sportágba, jókat nevetni, mert nagyon nem kerülik el a humort.
Hermina Frankova: Ki tud franciául?
14 éves voltam, amikor a kisteleki könyvtárba ráakadtam, nem biztos, de szerintem ez volt az első pöttyös könyv, amit elolvastam. Anyum mindig áradozott a pöttyös, csíkos könyvekről és szerintem ezért kölcsönöztem ki. 1945-ben játszódik, Lengyelországba. Paul, a francia fiú megszökök a veszteglő transzportból. A focimeccsre edző fiúk fedezik fel, és Vandulkát kérik meg tolmácsolni.
Hajniék polcán láttam meg és sikerült a netről megszereznem. A helyzet az, hogy ugyanolyan lelkesedéssel olvastam, pedig már több mint tíz év eltelt:)
Christine Ponsard: Hit a családban
Az ötvenedik oldal körül letettem volna, ha nem jósszívvel kölcsönadott könyvről lett volna szó. Bár lehet, hogy ez okozta a lerakási ötletet is, hiszen így nem volt lehetőségem a legjobb mondatokat aláhúzgálni. Pedig azok akadtak bőven! A szöveg azonban egyhangú, egysíkú, nincs semmi se kihangsúlyozva, sem tipográfiailag kiemelve.
Viszont ez nagyon jó is tud lenni, mert ez a, véleményem szerint, kézikönyv véleményem szerint sokat tud adni. Érdemes egyszer végigolvasni, aláhúzgálni, megismerni, hogy mi mindenről ír, majd amikor az élet az adott területre sodor minket, elővenni és olvasgatni. Élettapasztalaton és Isten Igéjének folyamatos vezetésén alapuló megállapításokat lehet benne olvasni.
Egyáltalán ne az én stílusom, nem tartozik azon könyvek közé, amiket ajánlani szoktam, most viszont mégis ezt teszem, mert nagyon megérintett sok sok gondolata, amiket egy számla borítékjára írtam fel magamnak és nem tudok belőle idézni, mert a könyvvel együtt visszaadtam:)
Louisa May Alcott: A nyolc unokatestvér
Pénteki könyvtárlátogatásunk eredménye. Egyszerűen azért vettem ki, hogy olvassak egy kedves történetet, amely olyan korba, helyre visz el ahol biztosan jól érezném magam, ismerve ezen "lányregényeket".
Kedves olvasó, ismételten tessék megkövetni magát: merthogy otthonoktatási jótanácsok fejezettel is találkoztam benne!
A család, az igazi nagycsalád, amikor nem azért nagy a család, mert sok sok gyerek van egy apától anyától, hanem azért, mert a történet a Nagynénik dombján játszódik, akikhez hazakerül az elárvult Rose, akinek gyámapja, az egyik nagybácsi is erre a dombra költözik és van hét fiú unokatestvére. És mindenki annyira másmilyen és máshogy látja a világot és másképpen nevelne, de ahelyett, hogy egy családi viszályt szemlélhettem volna végig, egy olyan társaságról olvashattam, akik mélységesen szeretik és tisztelik egymást, ahol elmondhatják a másiknak a véleményüket, és nem eredményeznek sértődést, ahol tudják, hogy a kislányért ki tartozik felelősséggel és nem kezdi el mindenki nevelgetni a maga kedve szerint, nem uszítják egymás ellen, durvábban fogalmazva, nem használják a gyermeket a kisded, egymás ellen irányuló játékaikhoz. Egy igazi nagycsalád, amely akar és tud is szeretetben, tiszteletben együtt élni.
Bernát:
Marék Veronika: Öcsi és bátyó
19 nyúlfarknyi történet, remek illusztrációval. Hatalmas sikert aratott, Bernát fejből idézgeti a kedvenc részeit, főleg vacsora közben, és jókat kacag hozzá.
Marék Veronika: Boribon és a 7 lufi: Boribonból ez a legújabb, már csak egy kötet hiányzik, a többi is sláger, majdnem minden nap hozza valamelyiket, pontosabban minden nap hoz minimum egyet.
Mozart ( kis képeskönyv, sajnos nem írtam fel a kiadását, könyvtári): Majd meg kell néznem, hogy pontosan ki adta ki és hogy van-e más zeneszerzőről is, mert nagyon jó living book, Bernát kifejezetten szerette nézegetni, nem felolvastam neki a szöveget, hanem meséltem a képekhez, amik festmények voltak. Hallottam valamelyik este, ahogy Zsoltnak magyarázta a képeket.
Az Éj királynőjének híres áriáját kifejezetten szereti, ezt a verziót.
Pénteken hoztuk ki:
Marék Veronika: Coffi, Pocak, Paprika
Írni szeretnék róla bejegyzést, szégyellem is magam, hogy még elmaradt. Ami a legjobban tetszett, hogy igazi betekintés volt a sakk, sakkozók világába. Valamelyik nap belekukkantottam egy netes sakkos újságba, megnéztem, hogy éppen kik állnak a világranglista élés, és ismerősek voltak a nevek, tudtam hozzájuk képet kötni, történetet. Kivettem a könyvtárból egy gyerekeknek szóló sakk könyvet, amiből tanulni lehet (a felnőtteknek íródottakat sajnos nem igazán értem, méééég;)), sok fényképpel volt illusztrálva, és olyan jó volt, hogy sokszor még a képaláírást sem kellett elolvasnom, mert pontosan tudtam, hogy kiről van szó, esetleg még az eseményt is felismertem.
Igen, Polgár Juditról és életéről is sikerült sok mindent megtudni, de ezek az információk a következő könyvnél lettek igazán érdekesek és értékesek.
Polgár László: Nevelhetsz zsenit
Ezt a könyvet sem bírtam letenni. Osztom több ember, közöttük a Polgár család nőtagjainak véleményét, hogy náluk egyedül az apuka, azaz Polgár László a zseni. A döbbenet kerülgetett, amikor tényleg felfogtam, hogy a kísérletet, ahogy ő nevezi, már a lányok születése előtt felvázolta, hogy pedagógiai műveket, önéletrajzok, életrajzokat olvasva ő mindent már előre kidolgozta (nem a sakkra, azt a legidősebb lány vette elő három éves kora után és ekkor dőlt el, hogy ebbe az irányba fognak haladni).
Igen, ez a könyv is vár egy posztra, de hogy őszinte legyek, nem a könyvet szeretném bemutatni, hanem inkább azokról a gondolatokról írni, amelyek megfogalmazódtak bennem, ötletek, megerősítés, remek gondolatok. A könyvet, a Kepessel együtt pedig egyszerűen el kell olvasni, nincs mese, nem érdemes kihagyni! Olyan szeletét mutatja meg a világnak, amely elérhető, olyan emberekről ír, akikben nincs semmi különleges, mégis valami nagyot tudtak alkotni. Betekintést lehet nyerni egy család életébe, egy sportágba, jókat nevetni, mert nagyon nem kerülik el a humort.
Hermina Frankova: Ki tud franciául?
14 éves voltam, amikor a kisteleki könyvtárba ráakadtam, nem biztos, de szerintem ez volt az első pöttyös könyv, amit elolvastam. Anyum mindig áradozott a pöttyös, csíkos könyvekről és szerintem ezért kölcsönöztem ki. 1945-ben játszódik, Lengyelországba. Paul, a francia fiú megszökök a veszteglő transzportból. A focimeccsre edző fiúk fedezik fel, és Vandulkát kérik meg tolmácsolni.
Hajniék polcán láttam meg és sikerült a netről megszereznem. A helyzet az, hogy ugyanolyan lelkesedéssel olvastam, pedig már több mint tíz év eltelt:)
Christine Ponsard: Hit a családban
Az ötvenedik oldal körül letettem volna, ha nem jósszívvel kölcsönadott könyvről lett volna szó. Bár lehet, hogy ez okozta a lerakási ötletet is, hiszen így nem volt lehetőségem a legjobb mondatokat aláhúzgálni. Pedig azok akadtak bőven! A szöveg azonban egyhangú, egysíkú, nincs semmi se kihangsúlyozva, sem tipográfiailag kiemelve.
Viszont ez nagyon jó is tud lenni, mert ez a, véleményem szerint, kézikönyv véleményem szerint sokat tud adni. Érdemes egyszer végigolvasni, aláhúzgálni, megismerni, hogy mi mindenről ír, majd amikor az élet az adott területre sodor minket, elővenni és olvasgatni. Élettapasztalaton és Isten Igéjének folyamatos vezetésén alapuló megállapításokat lehet benne olvasni.
Egyáltalán ne az én stílusom, nem tartozik azon könyvek közé, amiket ajánlani szoktam, most viszont mégis ezt teszem, mert nagyon megérintett sok sok gondolata, amiket egy számla borítékjára írtam fel magamnak és nem tudok belőle idézni, mert a könyvvel együtt visszaadtam:)
Louisa May Alcott: A nyolc unokatestvér
Pénteki könyvtárlátogatásunk eredménye. Egyszerűen azért vettem ki, hogy olvassak egy kedves történetet, amely olyan korba, helyre visz el ahol biztosan jól érezném magam, ismerve ezen "lányregényeket".
Kedves olvasó, ismételten tessék megkövetni magát: merthogy otthonoktatási jótanácsok fejezettel is találkoztam benne!
A család, az igazi nagycsalád, amikor nem azért nagy a család, mert sok sok gyerek van egy apától anyától, hanem azért, mert a történet a Nagynénik dombján játszódik, akikhez hazakerül az elárvult Rose, akinek gyámapja, az egyik nagybácsi is erre a dombra költözik és van hét fiú unokatestvére. És mindenki annyira másmilyen és máshogy látja a világot és másképpen nevelne, de ahelyett, hogy egy családi viszályt szemlélhettem volna végig, egy olyan társaságról olvashattam, akik mélységesen szeretik és tisztelik egymást, ahol elmondhatják a másiknak a véleményüket, és nem eredményeznek sértődést, ahol tudják, hogy a kislányért ki tartozik felelősséggel és nem kezdi el mindenki nevelgetni a maga kedve szerint, nem uszítják egymás ellen, durvábban fogalmazva, nem használják a gyermeket a kisded, egymás ellen irányuló játékaikhoz. Egy igazi nagycsalád, amely akar és tud is szeretetben, tiszteletben együtt élni.
Bernát:
Marék Veronika: Öcsi és bátyó
19 nyúlfarknyi történet, remek illusztrációval. Hatalmas sikert aratott, Bernát fejből idézgeti a kedvenc részeit, főleg vacsora közben, és jókat kacag hozzá.
Marék Veronika: Boribon és a 7 lufi: Boribonból ez a legújabb, már csak egy kötet hiányzik, a többi is sláger, majdnem minden nap hozza valamelyiket, pontosabban minden nap hoz minimum egyet.
Mozart ( kis képeskönyv, sajnos nem írtam fel a kiadását, könyvtári): Majd meg kell néznem, hogy pontosan ki adta ki és hogy van-e más zeneszerzőről is, mert nagyon jó living book, Bernát kifejezetten szerette nézegetni, nem felolvastam neki a szöveget, hanem meséltem a képekhez, amik festmények voltak. Hallottam valamelyik este, ahogy Zsoltnak magyarázta a képeket.
Az Éj királynőjének híres áriáját kifejezetten szereti, ezt a verziót.
Pénteken hoztuk ki:
Marék Veronika: Coffi, Pocak, Paprika
Tényleg régen jelentkeztél, régen olvastalak. Örülök, hogy jól vagytok.
VálaszTörlésJó munkát a szakdoli(k) befejezéséhez! Jól vettem ki, magyar szak?
A könyvek közt megint találtam közöset: A nyolc unokatestvért én is olvastam tavaly. A "folytatás is jó, 3 kötetet még elolvastam.
További jó haladást és készülődést!
Most a könyvtár szakosat írom, a magyar a másik, ezek az SZTe-ről, a ő szakomat, a teológiát már évek óta befejeztem. Emez kettő lelkesedés hiányában elmaradt;)
VálaszTörlés