Tot school - kérdés privátból

Levélben érkezett egy kérdés:

akkor minden nap csak azokkal a dolgokkal foglalatoskodtok, amik ki vannak téve?

A válasz határozottan: nem!
De: azokkal, amik kint vannak az asztalon, foglalkozni kell! Azaz, azok a napi feladat, a tanulás etc, mindenki illessze ide a saját fogalmát;)

Az otthoni tanulásnak pont az az egyik erőssége, hogy nem csak azzal lehet foglalkozni, ami ki van téve, ami meg van határozva, ami a tantervbe jön. Hiszen akkor hol maradnak az oo egyik nagy erőssége, hogy a gyerek érdeklődése után megyünk.

Ha megnézitek az asztalt, olyan elfoglaltságok vannak rajta, amelyek messze nem fedik le az egész napot, van, hogy egy résszel 5-10 percet foglalkozunk, másikkal meg 20 percig is elmolyol (Virág szavaival élve;)). És minthogy az asztal tartalma estig kint marad, napközben is többször visszatér hozzá.

De sok terület nincs ott az asztalon: pl minden nap van mondóka, vers, ehhez van egy dossziém, ígértem már, hogy írok róla, de akkor ezt nemsokára megejtem.
Nem volt semmi az asztalon, ami zene, pedig hallgatunk bakelitet, youtube videót nézünk, pengetünk gitárt, csörgőzünk, mikor mit. És természetesen énekelünk gyerekdalokat, meg én is szoktam népdalokat énekelni, főleg házimunka közben.
Írtam az egyik naphoz, hogy a mesekönyv se kerül ki, leszámítva, ha konkrét feladat kapcsolódik hozzá, mint a lufipakolás.
Eleve reggeli után Bernát vagy elkezd autózni, kockázni a szobába, vagy hoz egy mesekönyvet és megpróbálja elérni, hogy Zsolt még indulás előtt meséljen neki egyet, majd nekem hordja a többit;) Ilyenkor 4-5 meséskönyv előtt meg se lehet állni. Most azért ugrott meg a száma, mert este beájul az ágyba, így akkor nem jut idő meseolvasásra.
A konyhaasztal mellett mindig kint van zsírkréta, festék, papír, mert elég sokszor kéri, hogy ő most rajzolhasson (én pedig ilyenkor gyorsan elmosogatok;).

Tehát, ami az asztalon van, azzal kell foglalkozni az adott nap, de ezen kívül bármivel lehet, sőt kell is, hiszen hosszú egy nap;)

És hogy ne legyen képtelen, így tornáztak H-val a héten, ez se volt az asztalon;)
Mellesleg a kisbarátnő remek ötleteket adott, hogy milyen jól lehet hullahoppkarikával tornázni, kár, hogy még nem blogol:)

Tot school

Szummázó, nagy összefoglaló tapasztalatokat tartalmazó bejegyzést még senki se várjon tőlem, hiteltelen és nagyképű is lenne négy nap után, de az első hetünket bemutatom és leírom, hogy eddig mire jutottam. Ezen tapasztalataim természetesen nem kiforrottak, hetek, hónapok múltával több gondolatom garantáltan felül fogom írni, és várom a ti észrevételeiteket, ötleteiteket, korrigálásaitokat is!

1. nap (kedd)
Hétfő este, a sok olvasgatás után, úgy döntöttem belevágok, pár perc alatt összeszedtem pár dolgot Bernát asztalára, lesz, ami lesz alapon.
Felkelt, reggeli, szabad játék után megrohamoztuk a terepet.
Babilon építő: Ismeri, szereti, nem először játszott vele, így tudta mit kell csinálni. Azt a feladatot találtam ki hozzá, hogy a pálca végére felteszek egy bumbit és neki a másik végére ugyanolyan színűt kell rakni. Működött, élvezte.
Kirakó fadobozban: Egy képet szeret kirakni belőle, a repülőset. A kockákat nézegetve egész ügyesen megtalálja, hogy melyik oldalak azok, amelyből kirakható a repülő, meg is csináltuk.
Boribon és a 7 lufi. Pár napja kartonpapírból kivágtam hét lufit, mint a mesébe. Első program az volt, hogy együtt rákötözgettük a madzagokat, én kötöztem, Bernát az ujjával tartotta a csomót. Legnagyobb meglepetésemre nem unta meg és végig ott tudta tartani az ujját.

Meseolvasás közben mindig rakosgattuk a lufikat, majd ahogy durrantak ki, úgy tettük őket félre. Idővel majd szivárvány is készül hozzá.
A kép bal felső sarkába hat kis Peppa Pig-es könyv található, angolul elolvastam, Bernát is mesélt a képek alapján, majd a hátuljukon található puzzlet kiraktuk.
Könyvek olvasása estére maradt.
Megj. Esti sorrend: Ez a kis Biblia, ima és ezután jön az esti mese, amin van hogy elalszik, van, hogy nem (van, amikor fürdés után letesszük és elalszik, anélkül, hogy odaülnénk mellé - fáradtságfüggő). Sorrend azért ilyen, hogy ne az imán vagy a Biblián aludjon be, akkor inkább még legyen éber.

2. nap (szerda)
Üveggolyók, műanyag üveggek: a golyókat nagyon szereti, a feladat az volt, hogy dobálja bele az üvegbe, az első kilencig hibátlanul számolta is. Utána még kapott mellé különböző edényeket, amikbe pakolgatta, öntögette. Sőt, a toronyépítőst is szétszedte és abba is pakolgatta.
Az a feladat még nem működött, hogy a toronyépítős mind a tíz darabjába 1-1 golyó kerüljön, de majd eljön mindennek az ideje.A színkorong ötletét innen (fa csipeszt még nem tudtam venni) kölcsönöztem. Úgy kezdtük, hogy két színt megneveztem és ráraktam, majd az én kezembe volt a következő és Bernát rámutatott a korongon, hogy hova tegyem. Én innen nem is mentem tovább, hanem összepakoltuk. Minthogy TS után sem szedtem le az asztalt, így minden kéznél maradt neki, egyszer, mikor bementem a szobába, megláttam a korongot a földön és minden pötty a helyén volt. Még jó, hogy épp apával beszéltem telefonon, mert amúgy emiatt felhívtam volna.
Óriáskirakó: szőnyeg méretű, így még én rakom ki, de nagyon tetszik neki az elkészült kép, jókat lehet mesélni róla.
Cars-os kártyák, egy lapbookból származik, néhányon megszámoltuk az autókat, de mást nem nagyon csináltunk még vele, szereti kiszedegetni a tartóból és végigpakolni a kanapén, a kislányautó a legnagyobb kedvenc, mindig megkeresi és külön veszi a többitől.
3. nap (csütörtök)
(Megj. falra betűk, még nem használjuk, csak apa sablonokat készített nekem és véletlenül lett egy ilyen kicsi adag is, gondoltam ne menjen veszendőbe.)
Ez a nap bizonyos szinten más volt, mint a többi, mert mondhatjuk azt is, hogy ez extra szocializációs nap volt, babamama klubbal délelőtt, délután pedig Bubuékhoz mentünk nagyot játszani. Volt móka rendesen, H-val(5é) nagyon ügyesen játszott, közösen legóztak, autóztak, játszottak orvososdit, macit és nyulat műtöttek, amikor elérkezett a rettenetes fáradtság, akkor még birkóztak fél órát.
Az asztalon: kirakó, szén, dobókocka, számokat és képeket tartalmazó építőkocka(még az enyém volt), valamint színes lapok.
A nap itthon töltött része ébredéstől kezdve leginkább egy véget nem érő nyüszögéshez hasonlított, semmi sem volt jó, így természetesen a TS sem működött. Egyedül a dobókockákhoz sikerült hozzáférni. Nagyon tetszett neki, ahogy dobáltam a kirakó tetejébe. Most jött rá, hogy melyik oldalát kell nézni:) Amikor forgott, az aratott a legnagyobb sikert és közölte, hogy olyan, mint a ventillátor. Majd amikor jókedve lett, felváltva dobáltuk a kockát, én mindig megneveztem az eredményt, néha meg is számoltuk.
Legaranyosabb pillanat: mindenáron egyet akart dobni, és próbálta beállítani a kockát a kezében.
4. nap (péntek)A tegnapi nap szöges ellentéte, semmi nyüszi, semmiért:)
Reggeli, játék, majd pakolás után TS asztal megrohamozása.
A gémkapcsok ragadták meg a figyelmét, összekapcsoltatott velem párat, kék-sárga felváltós lett. Majd pakolgatni kezdte, amikor kitettem elé a tégelyeket, nem is mondtam, hogy a megfelelő színbe tegye, ez már ment magától.Majd jöttek a színes korongok, amelyek különböző méretűek. Kitettem elé a nagy sárgát és egy jóval kisebbet, majd a kezébe adtam a nagy pirosat, hogy tegye le, majd a kicsit és szépen kirajzolódott a két oszlop.
De nem folytattuk, mert a tegnap beszerzett gyerek világtérképre kezdett el figyelni, így inkább azon mutogattuk az állatok, és megbeszéltük, hogy melyik ismerősünk, rokonunk éppen merre van a nagyvilágban. A Dörmögő Dömötörben épp volt írás az oroszlánról, azt is megkerestük.
Hurkapálca, olló, festék: napocskát gyártottunk, a testét én festettem, Bernát pedig nagyon szeret vonalakat húzni, abból készültek a sugarai. Amiben még segített: a tixót ő vágta el, valamint tartotta a hurkapálcát, mikor ráragasztottam.Idővel majd készítünk felhőt is, meg három pillangót és interaktívvá tesszük a mesét.
A kirakóra még nem került sor.

szumm:
- egyenlőre azt tartom a legfontosabbnak, hogy megtanulja, hogy az asztalon kirakott tárgyakkal foglalatoskodunk, mindent kézbevesszük, valamit csinálunk velük.
- ideális esetben valami mindig felkelti az érdeklődését, a többi pedig kézbeadva.
- 9-10 órai kezdés a legalkalmasabb és még a nyüszis gyerekkel is lehet valamit kezdeni.
- még kimaradnak "feladatok", de majd pár hét alatt belerázódunk a rendszerbe.
- a Biblia csütörtöktől nincs az asztalon (Bernát ágyába volt, amikor a fotó készült), de vissza fog kerülni, mert jó, ha ott van mindig az asztalon.
- maga a workbox rendszer box része még nincs jelen. Indoklás: még nem találtuk ki, hogy pontosan milyen legyen, így nem is szereztünk be hozzá semmit (ismerve magunkat jópár hétig vacakolunk, mire megtaláljuk a legjobb megoldást, de akkor az tényleg jó lesz, amíg egy ötlettel nem vagyunk maradéktalanul megelégedve, addig nem csináljuk meg).
- minthogy mindig kér mesekönyvet, így indok nélkül nem teszek ki az asztalra, csak ha van hozzá feladat.
- igyekszem változatos lenni, hogy legyen szín, forma, számolás etc. Idővel és tapasztalatokban gazdagodva garantáltan lesz még több terület (és még kéne egy beszerzőkörút is, mert még párat nem tudok megvalósítani).
- 1-es blogon sokkal több játékot használnak, nekünk nincs ekkora készletünk, de linklistám már van, hogy mit szeretnénk:)
- élvezem, hogy ez az egész tényleg játék, ráadásul ez az idő teljesen rá van fordítva, garantáltan nem figyelek másra, telefont kikapcsolom, nem főzök és bármi jutna eszembe, későbbre teszem; tapasztalat, még ha valami feladathoz kapcsolódó anyagért ugrok is fel, az egész "fegyelme" megtörik.
- az asztal lefotózás remek a dokumentációhoz, a képeket dátummal egy külön könyvtárba gyűjtöm, emellett írom a más hónapok óta megkezdett jegyzetfüzetemet, hogy mit produkáltunk aznap, de oda legalább nem kell leírni az eszközöket részletesen. (ezek szerint én is elég vizuális vagyok)

Holnap szombat, de minthogy apa délelőtt dolgozik, így holnapra is készülök.
Elnézést a méretes posztért;)

Amikor még hivatalosan nincs oo

Nem lehet mindenkit bekategorizálni, bár segítene a tájékozódásba.
A szegedi csapat még nem otthonoktató, nem használhatjuk magunkra az otthonoktató megnevezést, mert még nincs iskolás korú, hivatalosan otthonoktatott gyermekünk.
De akkor kik vagyunk?
Nem kell aggódni, egyikünknek sincsenek emiatt álmatlan éjszakái, nem igazán igénylünk cimkéket. Maximum az esik rosszul, ha ránkszólnak, hogy az oo szó használata miatt megtévesztjük az embereket, merthogy mi még nem vagyunk otthonoktatók.

És most a jó hírek, ha már mindenáron cimkézni akarunk, mint a befőtteket, akkor találtam valamit, ami eszméletlenül tetszik, egy hete állandóan ilyen blogokat olvasok (angol tudásom nem semmi gyarapodáson ment keresztül ezáltal).
Tehát, ha most valaki megkérdezi, hogy mi folyik nálunk, akkor rávágom, hogy tot school. (Az emberek döntő többsége amúgy se tudja, hogy mi az oo, innentől kezdve teljesen mindegy, hogy melyik fogalmat magyarázom el.)
Szóval a ts. Ez valami csodás elgondolás, 0-3 év közötti gyermekkel való foglalkozás. Az anyuka, akinél én rátaláltam erősen használja benne a workbox rendszert (amire két hete Kilike hívta fel a figyelmem, a mindenki által ajánlott szakirodalom). Számomra így e kettő szorosan és egyre jobban azt érzem, hogy hosszútávon elválaszthatatlanná vált. Így majd egyszer lesz ilyesmi részlegünk.

Bocsánat, hogy most nem mutatom be jó részletesen mindazt, amit összehalmoztam ezalatt a pár nap alatt, mert még nem lenne egy letisztult, szépen megfogalmazott ismeretátadás, de muszáj volt végre megosztanom, mert a végén még kipukkad a fejem.
A linkek eléggé magukért beszélnek, és a héten még jövök egy beszámolóval, mert már két napja mi is belevágtunk a workbox-ot használó kicsi tot school-unkba (hogyanjához itt van remek leírás).

Éppen ezért minden igyekezetetekkel legyetek rajta, hogy hitetek megteremje az erényt, az erény a tudást, a tudás a magatok fölötti uralmat, a magatok fölötti uralom a jóban való kitartást, a jóban való kitartás a vallásos érzületet, a vallásos érzület a testvériességet, a testvériesség pedig a szeretetet.

(2 Pét 1,5-7)

My Fair Lady

A premieren Zsolt és keresztfiunk, az utolsó előadáson pedig én voltam három barátnőmmel.
Hogy hű legyek az újrafordításhoz: "tök király" volt.
A helyi lapban elég sok cikket, pozitív és negatív kritikát lehet olvasni.
Engem személy szerint levett a lábamról az egész. Olvastam korábban a drámát, láttam a filmet, és tudtam, hogy egy új fordításra, átgondolt rendezésre ülök be. És én nagyon szeretném megszerezni Varró Dániel fordítását, mert nekem bizony tetszett.
Legszebb pillanat: Vencel Vera Tompos Kátya a második felvonásban ketten a színpadon.
Örülök, hogy láthattam játszani Vencelt élőben és ha valami nem jön közbe, szerintem Tomposból is igencsak nagy színésznő válhat, ahogy énekelt, az csodálatos volt és teljesen más, mint ahogy a Valami Amerika 2-ben.
Tegnap este még a Vb zaját is hallhattuk, így pontosan tudtuk a meccs állását követni. És természetesen megengedték maguknak, hogy egy mondat erejéig az előadásban is elhangozzon, hogy mi is ez a nagy dübörgés. Ezt szeretem a színházi előadásokban, hogy sok esetben maga a műfaj megengedi ezeket a kiszólásokat. Emiatt is szeretek egy-egy darabot többször is megnézni, sok esetben ugyanazon évadon belül, mert mindig tud más lenni. Most pedig annak is örülök, hogy legalább erre eljutottam:)
Ami nekem negatívum volt, az a közönség viselkedése, és ez nem csak erre az előadásra vonatkozik. Megalapítottam a Paraszt Plakettet, amelyet azon, tegnap este legalább kétszáz embernek szívesen átnyújtanék, akik az előadás végét éppenhogy bevárva megrohamozzák a kijáratot. Tény, hogy lassan lehet kijutni a Dóm térről, igen, négyezer ember rendes tömeg, nem lehet csak úgy kilibben, biza sor van a lépcsőknél. Tudom, fél egykor lett vége, de hogy a színészek ennyi méltatást se kapjanak, hogy legalább a meghajlást megvárják. Persze ez lehet a nemtetszés kinyilvánítása is, de ha nem tetszik, el lehet menni két felvonás között, vagy három órányi előadás közben, ha már mindenáron látványt akar, felpattanni és elviharzani. De végigtespedni és utána elhúzni, számomra ez felháborító. Sajnos ezt a jelenséget nem csak ezen az előadáson tapasztaltam.

Ez volt még a héten

Főztünk, nagy kedvenc a lecsó, különösen ilyen segítséggel. És a legjobb az, hogy kedvence a sózás, mert én biza hajlamos vagyok sótlanul főzni.Vagdostunk
és ragasztottunk

És van, amit nem lehet elfelejteni

2007. július 7. - immár három éve:)
Idén mondjuk ezzel a képpel emlékezünk:) Idővel egészen sok képet megmutatunk majd az esküvőről.:)

"Megyünk veled mi is" Jn 21,3
Mert Péter a következőt mondta János evangéliumának a végén: "Megyek halászni." És ment, emberek halásza lett! Számunkra a többi tanítvány válasza példaértékű volt: "Megyünk veled mi is". És megyünk, igyekszünk menni, járni az utat, beteljesíteni a tervet, amelyet Isten álmodott meg rólunk! Ennél biztosabb alapra nem tudunk építeni, ennél jobb utat mi nem tudunk találni!
Isten kegyelméből, az Ő áldásaiból járhatunk ezen az úton, és ami kiemelkedően fontos és nem csak a mai nap, de ma ünnepeljük, együtt megyünk!

Megint Vadaspark

(Ekkor még csak mi hallgattuk az előadást.)

Miután bérletesek lettünk, egyre többet járunk a Szegedi Vadasparkba, több látogatásról be se számoltam az utóbbi időben, de a mai annyira jóra sikerült, hogy nem hagyhatom ki.

Kilikéékkel mentünk, aki a három fia mellett az öccsével felszerelkezve érkezett, aki igazi főnyeremény volt az állatos ismeretei és a rohangászó ifjak kordában tartása végett.
Most tudtuk meg, hogy van olyan, hogy Zoo típusú találkozások, azaz állatbemutató programok, ezeknek rendje is van. Mi a jobb oldali oszlopot végeztük el ma, tény, hogy csak a program délelőtti részét, a nagyobbak még a nem szeretem állatokat is megszeretgették. Legközelebb úgy időzítünk, hogy a másik programsorozattal is találkozzunk.

Ilyenkor egy gondozó beszél az állatokról általában, majd mesél a látható példányokról, például a két szibériai tigris neve Borisz és Igor, Rigából jöttek, ahol Zorrónak és Pedrónak hívták őket. És még növésben vannak, most olyan 200 kilósak, de az apjuk 300 fölött van. Lehet etetni szurrikátákat, ami azért is különleges, hiszen mint minden állatkertben, itt sem szabad etetni az állatokat.

(Kilikéék szurrikáta etetés körben, Bernát ekkor édesen alukált.)

(Az oroszlánokat a tetőről etetik, merthogy ők szeretnek kézből enni, de utána lábból is fognak.)

És jövőre lesznek zsiráfok és pingvinek is. Valamint már most megtalálhatóak a tervezett rendezvények, sajnos még nem részletesen.
Bernát itthon lelkesen mesélte, hogy látta a tevéket, amik ettek répát.

(A szegei otthonoktatásra készülő csapat gyermekeiből a 2. korcsoport fiú tagjai vonatoztak.)