Okulva sok történetből és saját tapasztalatból ilyenkor inkább ugrom az ágyba, fekszem, amíg csak tudok. Persze két gyerek mellett ezt hogy lehet kivitelezni, jöhet a jogos kérdés.
Nekem így sikerült:
Berendezkedtünk a nagy ágyra, ebben főleg Bernát segített, aki lelkesen rohangált a cuccokért, amiket kértem. Mesélés, verselés, éneklés ki volt lőve, hiszen torokfájósan nincs igazán kedvem beszélni, csak amit muszáj.
Az ágyon levő tárgyak válogatási feltétele volt, hogy Kaleb bármit megszerezhet, nem tesz kárt magában. Így amikor nem aludt (velem együtt), akkor jókat eljátszott, figyelte Bernátot, aki meglepően gyorsan feltalálta magát.
Délelőtt Kalebbel aludtam kétszer fél-fél órát, ezalatt Bernát általában könyvet lapogatott, és kiesett az etetőszékéből, amit soha sem szokott, magam is meglepődve mély alvásból két szökelléssel ott termettem, még most se nagyon értem, hogy ez hogy sikerült.
Délután jött a nagy alvás, két óra pihi, ez csuda jót tett.
Kaleb ébredés után bekapcsolta a magasságérzékelőjét, mert nem igazán tetszett neki, hogy még mindig itt kell feküdni, pont ő reklamál, akinek jelen fizikai adottságai főleg a vízszintes helyzetet teszik lehetővé hason vagy haton variációkkal, de hiába érveltem, így jöhetett az egészségügyi séta, majd apa is befutott és levitte levegőzni a csapatot.
Bernáttal a tapsolás különböző variánsait gyakoroltuk, párba is, nem tudom, hogy mi annak a neve, amikor minkét emberke tapsol, majd jobb két összetaps etc. Ezt gyakorolgattuk, több kevesebb sikerrel, mármint számomra, meg ő Kalebbal egyetembe végigkacagra. Majd kistestvérszórakozatás következett, tetrapelussal kukucsoltunk, takaróval csigásat játszottunk, Bernát időközönként kibújt, mint a csiga, Kaleb pedig lelkesen kurjantgatott neki. Majd ismét tapsoltunk, lassan erőset, gyorsan piciket és hasonló utasításokat mondtunk, amikor belejött, már ő maga mondta, hogy most milyen jöjjön. És kivételesen a közönség volt a nem tapsoló:)
Bernát elfoglalta Kaleb mózesét, pedig én csak egy kurzusbejelentőt küldtem el, nem volt az olyan sok idő;)
Másnap csak a délelőtt volt ágyban fekvős, megdöbbentően jól érzem magam, csak az az állandó orrfújás ne kavarna be mindig.
Bernát a "páncélos lovagos"
Nekem így sikerült:
Berendezkedtünk a nagy ágyra, ebben főleg Bernát segített, aki lelkesen rohangált a cuccokért, amiket kértem. Mesélés, verselés, éneklés ki volt lőve, hiszen torokfájósan nincs igazán kedvem beszélni, csak amit muszáj.
Az ágyon levő tárgyak válogatási feltétele volt, hogy Kaleb bármit megszerezhet, nem tesz kárt magában. Így amikor nem aludt (velem együtt), akkor jókat eljátszott, figyelte Bernátot, aki meglepően gyorsan feltalálta magát.
Délelőtt Kalebbel aludtam kétszer fél-fél órát, ezalatt Bernát általában könyvet lapogatott, és kiesett az etetőszékéből, amit soha sem szokott, magam is meglepődve mély alvásból két szökelléssel ott termettem, még most se nagyon értem, hogy ez hogy sikerült.
Délután jött a nagy alvás, két óra pihi, ez csuda jót tett.
Kaleb ébredés után bekapcsolta a magasságérzékelőjét, mert nem igazán tetszett neki, hogy még mindig itt kell feküdni, pont ő reklamál, akinek jelen fizikai adottságai főleg a vízszintes helyzetet teszik lehetővé hason vagy haton variációkkal, de hiába érveltem, így jöhetett az egészségügyi séta, majd apa is befutott és levitte levegőzni a csapatot.
Bernáttal a tapsolás különböző variánsait gyakoroltuk, párba is, nem tudom, hogy mi annak a neve, amikor minkét emberke tapsol, majd jobb két összetaps etc. Ezt gyakorolgattuk, több kevesebb sikerrel, mármint számomra, meg ő Kalebbal egyetembe végigkacagra. Majd kistestvérszórakozatás következett, tetrapelussal kukucsoltunk, takaróval csigásat játszottunk, Bernát időközönként kibújt, mint a csiga, Kaleb pedig lelkesen kurjantgatott neki. Majd ismét tapsoltunk, lassan erőset, gyorsan piciket és hasonló utasításokat mondtunk, amikor belejött, már ő maga mondta, hogy most milyen jöjjön. És kivételesen a közönség volt a nem tapsoló:)
Bernát elfoglalta Kaleb mózesét, pedig én csak egy kurzusbejelentőt küldtem el, nem volt az olyan sok idő;)Másnap csak a délelőtt volt ágyban fekvős, megdöbbentően jól érzem magam, csak az az állandó orrfújás ne kavarna be mindig.
A mézes mentatea pedig valami szenzációs.
Eme képen legalább nem látszik, milyen csinos piros az orrom.
Eme képen legalább nem látszik, milyen csinos piros az orrom.
Bernát a "páncélos lovagos"
Gyógyulást neked! Jól megszervezted a pihenésed :). Mi már egy jó hónapja küzdünk köhögéssel, orrcsorgással, a gyerekeknél elkezdi az egyik majd a másik, a harmadik, s mintha most újra az egyik... Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy nem volt szökség antibiotikumra, lassan felépülnek itthon.
VálaszTörlésElmúlik ez is, s jön majd a tavasz és a napsütés.
És majd süttetitek a hasatokat ;)
VálaszTörlés:)
VálaszTörlésGyors gyógyulást! Sajnos én sem úsztam meg: torokfájás, orrfolyás, fejfájás:-(
VálaszTörlésOu, hát ezt ügyesen megszervezted, hogy tudtál pihenni. Én két hete voltam hasonlóan lebetegedve, iszonyatosan fájt a torkom is, de csak 20 percet sikerült egy nap pihenni, azt is úgy ,hogy Simon ugrált rajtam... Hát hála Istennek átment rajtam minden komolyabb gyógyszerezések nélkül, de azért kipurcantott.
VálaszTörlésSzóval gyógyuljatok! :)