egy nap

Reggel Kaleb hatkor kelt, Zsolt ébredt vele, engem hagytak aludni. Idővel Bernát is felébredt, megreggeliztek. Én csak akkor keltem, amikor Zsolt hozta a teámat a két mosolygós gyermekkel. Jobb is, hogy felkeltem, zagyvaságokat álmodtam. Majd jött még egy tejcsigyűjtés, a mindennapi reggeli és esti külön program.
Zsolt háromnegyed kilenckor elindult dolgozni, előtte gyorsan beágyazott, én meg kiteregettem, mert este elindítottam még a mosógépet.
Kaleb evett, majd Bernáttal játszottunk még egy kicsit, az új pajzsával vikingek voltunk. Öltözésnél nem akarta letenni, úgyhogy elvettem és 24 órás elzárást kapott az új felszerelés. Mégiscsak sikerült zökkenőmentesen felöltözni, Kaleb is megkapta a kimenő plusszrétegeket, majd a mózesben várta az indulást, türelmetlenségének égtelen sírással adott hangot. Igyekeztem gyorsan felkabátolni magam és Bernátot, hogy el tudjunk indulni a játszóházba.
Útközben csudaérdekes munkagépeket láttunk, zúzmaráztunk, kesztyűink kéz a kézben baktattunk. Kaleb elaludt, mi beszélgettünk, hihetetlen, hogy mennyi minden előkerül egy séta alkalmával és a téma a földön hever, vagy oldalt, vagy az úton suhan el, de mi megragadjuk a pillanatot. Hallgattuk a varjakat, néztük, ahogy élelmet keresnek.
Fejlesztőközpontos játszóházban remek volt a hangulat, orrfolyós időszak végett kevesen voltunk, Bernát a legnagyobb gyerek, Kaleb a legkisebb;) Már megvannak a kedvenc játékok, amiket hétről hétre megkeres. Barátkozik a szülőkkel, a felügyeletet végző szociális munkás lánykával, aki aggódik a szülés miatt, mert még bizonytalan a témában, és mosolygós, kedves teremtés.
Hazaindulni már nem volt egyszerű, Bernát megmakacsolta magát, rúgott, visított, és addig húzta az időt, meg Kaleb megint rázendített. Hazaindulhattam nem gyengén felpaprikázva két gyerekkel, a kapuban, amikor egy kicsit lenyugodtak a kedélyek elmondtam, hogy ha szólok, azonnal kell indulni és ezt a hetet ennek a gyakorlására fogjuk szánni. Magamban hozzátettem, hogy itthon szépen gyakorolni fogjuk, hogy azonnal feláll és jön, amikor hívom, bármivel is foglalkozzon.
Ebédelni egyszerű volt, Kaleb ismét szunyókált, így elővehettünk pár finomságot, amit tegnap anyósom hozott, valamint tegnap éjjel még elkészítettem egy adag tepsis fasirtot, mert a hús már ki volt olvasztva és nem akartam, hogy pocsékba menjen.
Miután degeszre ettünk magunkat, én leszedtem az asztalt, elmosogattam, elpakoltam, Bernát ezalatt pisilt és lefeküdt az ágyba. Még kért egy mesét, másodikra már nem maradt idő, Kaleb felébredt, evés, peluscsere, majd olyan jól érezte magát, hogy eljátszott a gyerekszoba szőnyegén.
Én addig söpörtem, felmostam, pakolásztam, rendezgettem, szőnyegeket poroltam.
Kalebnek jött a valódi délutáni alvás, megint evett egy kicsit, majd elringattam a mózesba. Amint belemerült a legdrágább szuszogásba, gyorsan átöltöztem, jöhetett a napi torna (Jillian Michaels level 1/5). Közepén gyors gyerekringatás, ami annyira jól sikerült, hogy még az is belefért, hogy Máté evangéliumából elolvassak hat fejezetet.
Pihenés végetért. Bernáttal banánturmixot uzsonnáztunk, majd játszottunk.
Négy órára megékezett Sári, én pedig gyorsváltásban villamosoztam a belvárosba, megszereztem húgom puk kódját, szomszédasszonyom bemutatott a fodrászának, majd együtt hazabeszélgetvevillamosoztunk, és megtudhattam, hogy sajnos be fog zárni a kedvenc zöldségesünk, ez nagyon nem jó hír, mert ők tényleg termelőktől vásároltak, ez nagyban meg fogja nehezíteni a zöldségek, tojás beszerzését a számunkra.
Itthon minden rendben, a gyerekszobában fellelhető összes játék használatba került.
Zsolt hazaért, átvette a kézbe gyereket, én pedig kivasalhattam a reggel óta megszáradt ruhákat, hiába, kinn hideg van és jól fűtenek a szomszédok. Közben a fiúk vacsoráztak, egész jóízűen, legalábbis amit a konyha mutatott.
Még belefért egy kis esti játék, Zsolt felolvasott egy adag Zelk Zoltán verset, egy kis Pancsinellót. Következett az elpakolás és a rettenetes sírás, merthogy Bernáttal közösen csatát vívtunk, nagyon nem akarta összeszedni az üveggolyókat, és tényleg rettenetes volt a sírás, de a végén minden golyó bekerült a dobozba, minden kiabálástól mentesen.
Újra előkerült a Pancsinelló, hiába, nagy kedvenc. Majd az Első meséskönyvemből több mese, a kórós és a kismadár, Barborka története, Cickomcilival zártunk.
Villanyoltás, ima, most Zsolt még benn van nála, gyanítom elaludtak;) Én pedig gyorsvacsoráztam, számozva hálát adtam, facebookon beszélgetek, válaszolok az elmaradt mailokra.
Nemsokára felébresztem Zsoltot, akkor leülünk a kanapéra és megiszunk egy bögre teát, beszélgetünk egy kicsit, majd ő elpakolja a kivasalt ruhákat, én rendbeszedem a konyhát és megcsinálom az esti rutinokat, kivéve a korai fekvést, bár anno általában egy és kettő között feküdtem, ahhoz képest, most még korán van.

A nap nem volt tökéletes, de van miért hálátadni, van mit leírni a kis füzetbe, hogy mi mindent tanultunk, figyeltünk meg Bernáttal. Kaleb már tökéletesen tartja magát a kezével és hatalmasakat hangicsál.
Nekem még kell tanulnom azt a türelmet, Bernátnak még meg kell tanulni szótfogadni, még gyakorolnunk kell a közös étkezést.
Ez a nap ilyen volt. Nem mindegyik ilyen, van, amelyik egészen más, van, ami beborul, van amikor minden napsugaras.

De egy biztos, a mi Urunk nem távozik el tőlünk!