Gyermekeink

Annyi minden történt mostanában és én annyira nem számoltam be róla, hogy azt se tudom, honnan induljon a gombolyítás.

Kaleb már elmúlt 5 hónapos.
Lelkesen nyáladzik, kúszik töretlenül, mindenért nyúl, amit csak tud megragad és a szájába pakolja, lelkes csócsálásba kezdve.
Forog ide oda, lelkesen mosolyog, legszebben Bernátra.
Gagyarászik, főleg a kádban és akkor, amikor Bernát beszél, ilyenkor hatalmas mosoly és harsány hangicsálás.
Nagyon szereti a mondókákat, dalocskákat.
Két sírásra okot adó esemény van: kijönni a fürdőkádból valamit öltözködni.
Bernát élvezi a telet, nagyon szeret szánkózni a domboldalról, csúszkálni a jégen.
Egyre több dalt, mondókát mond, eddig hallgatta, emésztgette őket, tőlem sokat kérte, hogy mondjam, de ő soha se mondja velem. Most egyszerre kezdett el sokat, megdöbbentő pontossággal.
A Koszorú, koszorús viszont nem hajlandó az eredeti szöveggel énekelni, viszont ritmusba tartva költ, halandzsázik hozzá, de szigorúan csak ezt a dalocskát.
Saját kis mondókái is vannak, ráépít a már ismertekre, kombinálja, 3-4 sort is összerak, és nagyokat kacag hozzá, és megkérdezi, hogy anya értetted vagy azt, hogy ez vicces?. Sajnos még nem tudtam egyet se leírni, általában a legnagyobb forgatag közepén ihletődik meg.
Döbbenetesen illedelmes, amikor apukám hozta a fenyőfát, indulás előtt odament hozzá és megköszönte, hogy hozott nekünk ilyen szép fát. Ebédnél, vacsoránál néhány falat után azt mondja, hogy köszönöm, hogy ilyen finomat főztél nekem.
És bókolni is tud, főleg, ha valami sokszínű pulcsit veszek fel, anya, nagyon szép vagy felkiáltásokkal. Lehet, hogy az utóbbi hónapokban ezért színesedett ki a ruhatáram;)Misén egyre fegyelmezettebb, sokat nyűglődtünk a kérdéssel, na nem Bernát miatt, csak mi nem találtuk meg a legjobb verziót, még jó, hogy türelmes plébániaközösségünk van:) Egyszer itt, máskor ott ültünk, jelenleg a legjobb, ha én hátul maradok Kalebbel, aki pár hete a mise időpontjára időzítette az egyik étkezését, Zsolt és Bernát pedig beül a legelső sorba. Innen mindent látnak, és azóta remekül viselkedik. Korábban minden mise után megbeszéltük, hogy miért volt jó, ahogy kezeltük, mint és hogyan kellene javítani. De ezen megoldás révén pár hete már nem került fel a téma.Házimunka: két új területtel bővítettül a mai naptól: két alacsony polc napi portalanítása, valamint a heti ajtótörlésben jön velem.
A testvérek:
Már együtt fürdenek, külön fénypontja a napnak, Bernát maradhat még utána, kap még vizet és indulhat a fékevesztett pancsolás.A játszószőnyegen is elvannak, Bernát megtanulta, hogy a kicsi legók ilyenkor nem vehetőek elő. Szabály, hogy Kalebtől semmit sem szavad elvenni, később, amikor már a kisebb is nagyobb lesz így fog szólni: Kérd el, de joga van nem odaadni! {Nem az én találmányom, sokat morfondíroztam a kérdése, de Kilike tette helyre benne a kavargó gondolatokat.}Bernát sokszor figyel rá, mesél neki, magyaráz, és az esetek többségében lelkesen segít, amikor csak kell. És fényképeinek modellje továbbra is Kaleb.