2010. február 12., péntek

Feladatlapoktól távoldova

Amikor eldöntöttük az otthonoktatást és elkezdtünk ismerkedni a lehetőségekkel, ötleteltünk mi mit hogyan szeretnénk csinálni, még nagyon ragaszkodtunk a feladatlapokhoz. Több mint egy év olvasgatás, tapasztalatszerzés után ettől a nézettől egyre inkább távolodunk. A feladatlapok az iskolai oktatási formához kapcsolhatóak, azért nem tudtunk elképzelni ezek nélkül az oktatást, mert velünk is állandóan feladatlapoztak. Viszont az oo nem iskola otthon, hanem valami egészen más.
Az első eltávolodást a living book felfedezése adta, majd a tematikus oktatás következett és a szemléletváltást betetőzte a Polgáros könyv.
Magabiztosságot pedig a könyvtár állománya adta, olyan csodálatos könyveket fedeztem fel az utóbbi időben, amelyek alátámasztották, hogy bizony minden, ami kellhet az iskolai vizsgán igazi, élő könyvekből is megtanítható, tantárgyi felosztástól függetlenül, ráadásul nem csak az előre feldolgozott iskolai tananyagok vannak benne, hanem rengeteg minden más is.
A mai nap újrafelfedezését mutatnám meg, ami azért is különösen jelentős, mert az élő könyveket és a tematikus oktatást sokak számára nehéz összekötni a matematikával, amit sokak szerint csak és kizárólag elvontan, feladatlappal, unalmas töltögetéssel lehet megtanulni.
B. Méhes Vera: Számlépcső
B Méhes Vera: Számlétra
A hihetetlen az, hogy ezekre a könyvekre én emlékszem gyerekkoromból, megvoltak, de egyszerűen nem találtam meg a gyerekkönyvek dobozokba. A vateráról egy órán belül birtokolni fogom az egyiket, a többi kötet még utánajárást és előjegyzést igényel, de nem lehetetlen küldetés;)
Miért is jó? Mert nem elvontan tanítja a matekot, hanem egy történetbe ágyazva, olyanba, amely bármikor megtörténhet, sőt mi magunk is motiválhatjuk, alakíthatjuk.
"Egy öt éves kisfiú születésnapi ünnepségéről szól történetünk. Felolvasásnál sok mindenre kell figyelnünk, hogy igazán érdekes legyen."
Kis lakottal kell a képeket letakarni az egyik oldalon, ahol a "megoldások" vannak.
"Ezzel irányítjuk a gyerek figyelmét a mindennapi életben - most éppen a születésnapi uzsonnán - felmerülő "matematikai problémákra". A képek folyamatos felfedésével lépésről lépésre hozzásegítjük ahhoz, hogy ezeket a problémákat önállóan oldja meg."
- összeadás, kivonás
-több, kevesebb, ugyanannyi fogalma
- törtek
-halmazok (pl összetett halmaz egyneművé bontása)

Egyszerű, kedves rajzok, érthető szöveg, kisiskolás korosztály számára is könnyen olvasható.
Persze a gyakorlatban még nem próbáltuk ki, de arra emlékszem, hogy én bizony nagyon szerettem ezeket a könyveket. És van egy betűs része is.

7 megjegyzés:

  1. Szerintem sem szükséges a könyv. Max neked van leírva egy tematika, hogy semmit se hagyjatok ki, de a sorrend adja magát. Azt kell megragadni, ami felől épp érdeklődik. Az 5 évesem épp a minap ecsetelte az apjának a hidegháború lényegét :D Hogy hogy jutottunk ide? Az "Érik a szőlő..." kezdetű népdalból. Ő érdeklődött, ő vezette a beszélgetést, én pusztán válaszolgattam. És mivel érdekelte, tátott szájjal figyelt. Csak arra kellet vigyáznom, hogy ne legyek túl unalmas, és ne kezdjek kiselőadásba. De valahogy így is mindent sikerült elmondanom, mert a hiányos dolgokra ő maga kérdezett rá, tehát az egésznek a logikai felépítése az ő fejében született meg.
    A matekot boltos játékozással "gyakoroljuk". Seftelünk, kölcsönkérünk, alkudozunk... jó móka :)

    VálaszTörlés
  2. Gira, köszi a tapasztalatot és a mesélést, olyan jó ilyeneket olvasni.
    Matekos tapasztalataidra feltétlenül kíváncsi leszek, hiszen te voltál a szobában Matematika és Informatia, ha már én Teologa;)
    Én most azon gondolkodom, hogy matekot fejbe fogok tanítani, mármint nem leírva, absztrakt módon. Én is jobb voltam benne fejbe, és akkor kezdtem egyre rosszabb lenni, amikor mindent le kellett írni és mindent meghatározott rendben, egyedi megoldás, egyéni utak nem kellettek, merthogy úgy kell megoldani és kész.

    VálaszTörlés
  3. Levinova-Szapgir: Vidam matematika I. es II. Pipacska es Kockapaci kalandjai (nalunk kb 4 eves korban) En elveztem harmadszorra is.
    Petine

    VálaszTörlés
  4. Akkor már alakul is a lista a következő könyvtári kalandra;)

    VálaszTörlés
  5. Jé, ezekre gyerekkoromból én is emlékszem!! Kockapaciékra is meg a számlépcsőre is!! De jó! Megyek előkeresni, hátha meg lehet venni még valamelyik online könyesboltban. Hú, ez most jó nagyon. Köszi.:)

    VálaszTörlés
  6. A számlétra meg a számlépcső nekünk is megvannak, nézegettük is már őket Andrissal. És mi az, hogy egyedi utak, egyéni megoldások nem kellettek??? Hát nem az a szép a matekban? Nekem mindkét szülőm matematikus, és mindig erre bátorítottak. Mondjuk akkor aztán tényleg mindent le kell írni, hogy látni lehessen hogyan jutottam el oda, ahova.

    VálaszTörlés
  7. Mert az egyedi megoldásokat nem lehet sablonba javítani a dolgozatnál, ha egy típusfeladatot abban a négy lépésben kell megoldani, akkor az a négy lépés szerepeljen a dolgozatban és kész. És ha ellenőrzést kell csinálni, akkor oda kell írni, hogy ell, mert amúgy pontlevonás!
    Ok, nem így ment végig, ezt csak egy tanár csinálta és nem is tanított sokáig, de olyan eleven nyomot hagyott.
    A gimis tanárnőm nem ilyen volt, őt nagyon szerettem, csak akkor már a matek nem érdekelt;) Viszont Jutka néni a pedagógusok gyöngye volt. Tanított, lelkesen, írt a táblára, amikor megfordult, akkor tiszta kréta volt az arca, soha se feletetett, ha rossz kedve volt, és ha látta, hogy kivan a banda mindig mesélt, a gyerekkoráról, a háborúról, hogy hogyan menekültek, őket babakocsiban tolták, hogy hogyan ért haza apukája a háborúból. Mi tátott szájjal hallgattuk!

    VálaszTörlés