A múlt hét folyamán mindenkit végigjártam, akinek a várandóssághoz köze van: doki, védőnő, terhestanácsadó, vérvétel.
A legjobb az egészben az, hogy mindenhol mindenki nyugodt, jókedvű volt, így semmi kifogásom azellen, hogy legközelebb is menni kell. Egy dolgot furcsállok csak, de ez nem új keletű és semmi köze az intézményesített terhesgondozás rendszeréhez. A váróban mindenki látványosan unatkozik, ha teheti panaszos hangon a melletteülő tudtára is adja a nagy igazságot: hihetetlen, hogy mindenhol ennyit kell várni. Tény, hogy mindenhol minimum fél órát ücsörögtem a váróban, ami inkább az egy órához közelített, de az is tény, hogy ki is végeztem a Nárnia Krónikájának negyedik köteté. És az is tény, hogy rajtam kívül senki más nem olvasott, még egy pletykalapot sem. Cserébe engem majd leszúrtak a tekintetükkel, amikor felcsaptam a könyvet, amikor egy két részen elnevettem magam, a reakciójuk következtében akár úgy is érezhettem volna, most valami szakrális esemény ment gallyra halk mosolygásom árán.
Végülis, engem mit zavar, a lényeg, hogy a kiskönyv mellé mindig el kell tenni egy nagyobbat!
A vizitelés nem csak a várandósság körül forgott, mert mind a két szegedkörnyéki otthonoktató családnál is jártunk a héten. Csuda jó volt mind a két látogatás, az lenne a legideálisabb, ha minden héten tudnánk találkozni, de ez valószínűleg vágy marad még egy ideig.
Hétvégén pedig a Szentlélek vizitelt a Fülöp kurzuson, amit Tátra téren tartottunk, ha szabad ilyen szófordulattal élni. Csuda jó napok voltak, két témát tanítottam, fejlődtünk a szolgálócsapatban, fejlődtek a résztvevők és bátran merem állítani, hogy barátságok születtek, pedig én ezzel a barát fogalommal fukarul szoktam bánni!
Hazaérkezés óta pedig csak olvasok és olvasok, még jó, hogy a Polgár családról csak két könyv jelent meg;)
A legjobb az egészben az, hogy mindenhol mindenki nyugodt, jókedvű volt, így semmi kifogásom azellen, hogy legközelebb is menni kell. Egy dolgot furcsállok csak, de ez nem új keletű és semmi köze az intézményesített terhesgondozás rendszeréhez. A váróban mindenki látványosan unatkozik, ha teheti panaszos hangon a melletteülő tudtára is adja a nagy igazságot: hihetetlen, hogy mindenhol ennyit kell várni. Tény, hogy mindenhol minimum fél órát ücsörögtem a váróban, ami inkább az egy órához közelített, de az is tény, hogy ki is végeztem a Nárnia Krónikájának negyedik köteté. És az is tény, hogy rajtam kívül senki más nem olvasott, még egy pletykalapot sem. Cserébe engem majd leszúrtak a tekintetükkel, amikor felcsaptam a könyvet, amikor egy két részen elnevettem magam, a reakciójuk következtében akár úgy is érezhettem volna, most valami szakrális esemény ment gallyra halk mosolygásom árán.
Végülis, engem mit zavar, a lényeg, hogy a kiskönyv mellé mindig el kell tenni egy nagyobbat!
A vizitelés nem csak a várandósság körül forgott, mert mind a két szegedkörnyéki otthonoktató családnál is jártunk a héten. Csuda jó volt mind a két látogatás, az lenne a legideálisabb, ha minden héten tudnánk találkozni, de ez valószínűleg vágy marad még egy ideig.
Hétvégén pedig a Szentlélek vizitelt a Fülöp kurzuson, amit Tátra téren tartottunk, ha szabad ilyen szófordulattal élni. Csuda jó napok voltak, két témát tanítottam, fejlődtünk a szolgálócsapatban, fejlődtek a résztvevők és bátran merem állítani, hogy barátságok születtek, pedig én ezzel a barát fogalommal fukarul szoktam bánni!
Hazaérkezés óta pedig csak olvasok és olvasok, még jó, hogy a Polgár családról csak két könyv jelent meg;)
Szerintem ez a babavárós időszak amúgy is hajlamosít az több olvasásra, vagyis nálam így volt. Én utálok várakozni, szóval szinte mindig olvastam a várókban. Az utolsó hetekben a CTG-re járva elég sokat kellett várakozni és tényleg senkinél nem volt könyv rajtam kívül...
VálaszTörlésMelyik két könyved van meg a Polgár családról?
A Nevelj Zsenit és a Matt a férfiaknak.
VálaszTörlésMa a másodikkal is végeztem és nekem nagyon tetszett mind a kettő. Majd nekiesek és kiírok mindent, amit fontosnak tartok és természetesen véleményezem is. Bár elég sok munka lesz benne és nagyon sok új gondolatot kaptam. Hogy írok-e bejegyzést belőle, még nem tudom, talán egy-két gondolatot. Tény, hogy megérdemelne néhány posztot.
Természetesen sok sok kérdést fel tudnék nekik tenni, annyi minden felkeltette az érdeklődésem. Lehet nagyon jó ötleteket átvenni tőlük és ők is rátaláltak azon alapigazságokra, amelyeket az oo-is hangoztat.
A Nevelj zsenit én is olvastam! De a másikat nem ismerem. Sok jó dolgot írt a Polgár apuka az oo-val kapcsolatban, de azért nem mindennel értettem egyet... irtam is róla posztot annak idején. Nekem apum adta oda - ő nagy sakkbarát!
VálaszTörlésSzóval izgalmas a téma!
Észnél kell lenni az olvasásánál, mert nem minden fogalmat úgy mozgat, ahogy a köztudatban él. Viszont szépen lassan mindent definiál. Néha nekem is el kellett gondolkodnom, hogy akkor ezt most hogyan kell érteni, mert hajlamosak vagyunk a saját fogalommagyaráztatunkat mozgatni és nem úgy olvasni a sorait, ahogy ő azt mondta és amit ért alatt.
VálaszTörlésA megdöbbentő az, hogy ő leképezte az otthonoktatást a hetvenes években pusztán pedagógiai cikkeket olvasva! Ezért osztom a család véleményét, hogy a náluk egyedül az apuka a zseni!
Természetesen én sem értek egyet mindennel, pl ahogy mondta, hogy nem tartja fontosnak a szépirodalom olvasását, pedig ő aztán rengeteget olvasott, irodalmat is.
Deee olvassunk egy kicsit a sorai között és a másik könyvet is. Onnan kiderül, hogy a lányok rengeteget olvastak, különösen a középső. Szóval a nem fontos a szépirodalom mondatában szerintem az van, hogy ő nem nyomná annyira a lányoknak az irodalmat, mint amennyire tette. És gondolom az egyik ok, ami miatt erre jutott az az, hogy a lányai olvastak maguktól is. Így persze, hogy nem kell nyomni!
Azzal nem értek egyet, hogy 4-5 éves korra ne derülne ki, hogy a gyerek miben lehet tehetséges. Hiszen ennyi idős korra azért már elég sok mindent produkálnak. Pl Bernátnál már lehet látni, hogy zenéhez és műszaki dolgokhoz van egy nagyon jó érzéke. Szétszedett számítógépben több alkatrészt megnevez rámutatással, mint én! Én fel tudom sorolni, de nem tudok megmutatni ennyit.
Zene, nah erről majd írni fogok szerintem, sokat figyeltem az elmúlt hetekben.
Az, hogy csak a sakk, azzal én sem értek egyet, viszont megint végigolvasva a két könyvet, tény, hogy baromi sokat sakkoztak, de nem csak sakkoztak, messze nem! Sok gyerek összetenné a két kezét, ha ennyi mindent csinálhatna, mint ezek a lányok. Már csak a napi fél-egy óra pinpongot említve. Amikor ezt elmeséltem Zsoltnak, teljesen felvillanyozódott, ő nagyon szeret pinpongozni, Bernát meg is szereztem az ütőjét és labdát hozza, oda meg vissza van érte (én a kis vágódeszkával szoktam lenni;))
Tegnap este kijegyzeteltem a Matt a férfiaknak, most tanulok egy kis phrasal-verb- et, utána pedig nekiesek a zseninek.
Valaki van közöttünk, aki ismeri az eszperantót? Pontosabban az átlagnál kicsit jobban, vagy van róla véleménye. Majd az enyémet is megosztom, pontosabban a sok kérdésem, amugy sok minden van benne, ami tetszik és még nem nagyon tudok listát írni a negatív oldalra, ja de: én nem tudom:)