Vianney Szent János ünnepén elkezdődött a Papság éve. Mi pont Pannonhalmán voltunk ezen a napon (ekkor készült az a kép, amelyen körbeálljuk a kurzuson jelenlevő papokat). Fontosak számunkra a papok, mert ők osztatlan szívvel tudják szolgálni az Urat. Mindig ott vannak, amikor szükségünk van rájuk, kérdés, hogy mi ott vagyunk-e, amikor nekik van szükségük barátra, testvérre.
"Karolj fel egy papot!" című felhívásról olvastam tegnap, úgy döntöttünk, hogy az Aharaj közösség is "örökbe fogad" egy atyát, mégpedig Jencit, aki jelenleg Mindszent plébánosa. Isten mindig olyan remekül alakítja az eseményeket, mert pont tegnap mentünk hozzá (már a múlt héten elterveztünk). Épp templomtakarítás volt, így sokakkal találkoztunk, akik ott voltak azon a Fülöp kurzuson, amit még nagyböjtben tartottunk. Szóval csudi jó volt a tegnap délután, minden hónapban meg fogunk ejteni egy ilyen kiruccanást.
Visszatérve az eredeti témához: vigyázzunk a papjainkra! foglalkozzunk velük! gyónjunk náluk! keressünk lelkivezetőt közülük! járunk misére!
És kell nekik a megerősítés, a támogatás! Hiszen mindannyian tudjuk, hogy mennyire nem könnyű Krisztus hirdetni! Olvastam pár nem keresztény sajtóban megjelent interjút, cikket papokkal/papokról. Jó, hogy írnak róluk, de szomorúan tapasztaltam, hogy mennyire kifilézve, a lényeget elnyomva, semmissé téve. Csak egy példa, az egyik áthelyezett pap az új helyén nyilatkozta, hogy mik a tervei: oktatási intézmények, a hivatal épületének felújítása, tetőszerkezet javítása, temető rendbetétele. Igen, építeni kell az Egyházat fizikai szinten is, de a plébános nem építész, nem építésvezető/szervező. Nem ez az elsődleges feladata, hanem Jézus hirdetése. Erről elfelejtenek nyilatkozni vagy lehet, hogy beszélt róla, csak épp a cikkíró felejtette ki, de ilyen eseteket is ki lehet kerülni, ha közöl az ember egy olyan mondatot, hogy Jézus hirdetése az első, a temető rendbetétele a második feladata, és ha az újságíró nem akar a szokottnál nagyobb hazugságot írni, akkor kénytelen legalább megemlíteni, hogy mi az első! Nem ezt a papot tartom hibásnak (akit mellesleg személyesen ismerek és nagyon szeretek) és nem is a többit, hanem a kialakult helyzetet, amit mindannyian közösen alakítottunk ki, vagy tűrtük el, hogy kialakuljon.
Imádkozzatok ki is a papjaitokért!
Mert nekik is érezniük kell, hogy szükség van a szolgálatukra, hiszen borzalmas lehet úgy misét celebrálni, hogy egyetlen nénike ül a templomban. Nagyon szükségünk van rájuk!
"Karolj fel egy papot!" című felhívásról olvastam tegnap, úgy döntöttünk, hogy az Aharaj közösség is "örökbe fogad" egy atyát, mégpedig Jencit, aki jelenleg Mindszent plébánosa. Isten mindig olyan remekül alakítja az eseményeket, mert pont tegnap mentünk hozzá (már a múlt héten elterveztünk). Épp templomtakarítás volt, így sokakkal találkoztunk, akik ott voltak azon a Fülöp kurzuson, amit még nagyböjtben tartottunk. Szóval csudi jó volt a tegnap délután, minden hónapban meg fogunk ejteni egy ilyen kiruccanást.
Visszatérve az eredeti témához: vigyázzunk a papjainkra! foglalkozzunk velük! gyónjunk náluk! keressünk lelkivezetőt közülük! járunk misére!
És kell nekik a megerősítés, a támogatás! Hiszen mindannyian tudjuk, hogy mennyire nem könnyű Krisztus hirdetni! Olvastam pár nem keresztény sajtóban megjelent interjút, cikket papokkal/papokról. Jó, hogy írnak róluk, de szomorúan tapasztaltam, hogy mennyire kifilézve, a lényeget elnyomva, semmissé téve. Csak egy példa, az egyik áthelyezett pap az új helyén nyilatkozta, hogy mik a tervei: oktatási intézmények, a hivatal épületének felújítása, tetőszerkezet javítása, temető rendbetétele. Igen, építeni kell az Egyházat fizikai szinten is, de a plébános nem építész, nem építésvezető/szervező. Nem ez az elsődleges feladata, hanem Jézus hirdetése. Erről elfelejtenek nyilatkozni vagy lehet, hogy beszélt róla, csak épp a cikkíró felejtette ki, de ilyen eseteket is ki lehet kerülni, ha közöl az ember egy olyan mondatot, hogy Jézus hirdetése az első, a temető rendbetétele a második feladata, és ha az újságíró nem akar a szokottnál nagyobb hazugságot írni, akkor kénytelen legalább megemlíteni, hogy mi az első! Nem ezt a papot tartom hibásnak (akit mellesleg személyesen ismerek és nagyon szeretek) és nem is a többit, hanem a kialakult helyzetet, amit mindannyian közösen alakítottunk ki, vagy tűrtük el, hogy kialakuljon.
Imádkozzatok ki is a papjaitokért!
Mert nekik is érezniük kell, hogy szükség van a szolgálatukra, hiszen borzalmas lehet úgy misét celebrálni, hogy egyetlen nénike ül a templomban. Nagyon szükségünk van rájuk!
Érdekes, amit írtál.
VálaszTörlésA szellemi vezetőink tisztelete valóban fontos tulajdonság, azonban nem lehet elvárása egy szolgálattevőnek, hogy azok hordozzák őt, akiknek szolgál. A szolgálattevőt Isten hordozza, illetve a szolgálattevő felé más szolgálattevők szolgálnak a saját Istentől kapott ajándékukkal: mindenki szolgál, és mindenki felé szolgálnak- így egész a Krisztus teste.
Persze, egy jó szó mindenkinek jólesik, és a bátorítás olykor a vezetőket is az Úr szeretetéről biztosítja. Mégis, szerintem Isten Igéje nem tesz különbséget elöljáró és egyéb gyülekezeti tagok között, tehát egy pap semmivel sem szorul jobban rá mások hordozására, mint más szolgálattevők, és ezért nekem olyan furcsa ez a kampány, hiszen az Ige azt mondja, hogy az erősek tartoznak Uruknak azzal, hogy hordozzák a gyengéket.
A gyónást pedig én igei alapon nem tartom elfogadhatónak. Hiszen Krisztuson kívül más közbenjáróra nincsen szükség, a feloldozást pedig egyedül Isten adja, akkor, ha megvalljuk a bűneinket Őneki. Ha jól emlékszem, Jakab levelében van arról szó, hogy valljuk meg egymásnak bűneinket- ez viszont szerintem nem egy vezetőnek való megvallásra vonatkozik, hanem arra, aki ellen elkövettük a bűnt.
(Nem volt szándékomban megsérteni téged, hanem érdekel, hogy mi a véleményed, és hogy te ezt igeileg hogy értelmezed.)
Nem sértődök meg!
VálaszTörlésEzek "felekezeti" különbségek, én se kötekedek abba, hogy a protestánsoknál mi van.
Nálunk van áldozás, ami szentség, ha vétkezünk, amikor megvalljul bűneiknek, nálunk ehhez gyónás van.
Amikor a protestánsok kiváltak, kiválasztották, hogy mit akarnak megtartani és mit nem. Egyik így, másik úgy gyakorolja az Úrvacsorát is, ebbe nem érdemes belekötni, és vitázni rajta, pláne nem két kereszténynek.
Véleményem szerint kell és fontos a papokat imában hordozni és minden szolgálót! Egyszer én szolgálok, máskor engem szolgálnak!
Szerintem az nem felekezeti különbség, hogy valami biblikus-e vagy sem. Legalábbis keresztények között nem. Én nem a katolicizmus tanaival kötekedem, hanem igei alapon vizsgálódom. Mivel közös alapunk Krisztus, és közös 'tankönyvünk' Isten Igéje, ezért érdekelt, hogy ez miért van nálatok úgy, ahogy van. Nem ítéletet, hanem véleményt fogalmaztam meg és szerettem volna együttgondolkodni. Mert érdekelt volna, hogy Te hogyan látod ezeket a hitgyakorlatokat az Ige fényében...
VálaszTörlésTudom, hogy protestáns körökben is vannak olyan dolgok, amik igei alapon nem állnak meg- de azzal nem is azonosulok, hanem elismerem, hogy Isten Igéjével ellentétes ez vagy az a dolog. Azt mondom, hogy bárcsak biblikus lenne minden a felekezetünkben! (a magunk gyülijében a biblikusságot igyekszünk munkálni rendszertől függetlenül) De ami nem igei, arról ki kell mondani, hogy nem az.
A vezetőkért való ima igei dolog, nem arra mondtam, hogy furcsa, hanem arra, hogy 'örökbe lehet fogadni' egy atyát, szerzeteset vagy papot. Hogy úgy írják, "karolj fel egy papot". Rákattintottam és elolvastam a kampányt, amit belinkeltél és a végére azt is odaírták, hogy Isten megjutalmazza a papokért való imádságot: hát erre utaltam, hogy egy papért elmondott ima, vagy egy pap felé végzett szolgálat szellemileg semmivel sem magasabb rendű, sem Istennél nagyobb jutalomban nem részesülő dolog, mintha más emberért végezné valaki. Fontosak a vezetők és imádkozni kell értük, de úgy éreztem, hogy motiváló oknak írták ezt oda, így viszont kissé manipulatívnak hat.
Nem is írtam oda a végére a "kampányszöveget", hiszen nem jutalomért teszem és gondolom sokan mások sem!
VálaszTörlésSok gyakorlat van, ami kinyilatkoztatáson alapszik, és a kinyilatkoztatás nem fejeződött be a Biblia szövegének lezárásával!
A bűnbánat teljesen igei alapú, ahogyan sok minden másnak is megvan az igei alapja, ehhez kialakult a gyakorlat is, amelynek az igazi mélységeit csak átélni lehet.
Lény hideg vagy légy meleg - ahogy Pál mondta. Jézus megalapította az Egyházat, amelyhez tartozunk és nem fogok valamit elutasítani, mert én nem értem meg. Azt vallom, amit az Egyház mond, max én nem tudok olyan profin beszélni róla!
A bűnbánat szentsége, azaz a gyónás római katolikus gyakorlat, az Egyház javallja, támogatja! Én személy szerint szeretek gyónni, mert igazi jó lelki beszélgetés, közös ima, ha szükség van rá, akkor akár szabadítás is történhet gyónás alatt és belső gyógyítás is! Én inkább az Egyház gazdagságát és Isten végtelen szeretetét, kegyelmét látom benne, ami így mutatkozik meg.
Most rettenetesen sajnálom, hogy elment erre a két témára ez a felhívás! Nehéz jelen pillanatban nem haragudnom miatta, de tényleg nem haragszom, csak fáj.
Én láttam tegnap Jenci arcát, amikor mondtuk neki és az örömöt is. Lehet, hogy rossz a "kampány" megszövegezése, de minden fa gyümölcséről ismerszik meg!
Megértem, hogy fontos neked az egyház, nekem is az. Nekünk azonban azt kell mondanunk, amit a Biblia mond, nem azt, amit az egyház!! Sajnos a kettő nem egy és ugyanaz, ez az évszázadok során bebizonyosodott!:( És ez most nem a ti 'egyházatokról' vagy a mi 'egyházunkról' szól, hanem arról szól, hogy Isten kinyilatkoztatta az akaratát az Igében. Azért kaptuk a Bibliát, hogy az igazság által vezethessen bennünket az Úr. A teljes írás Istentől ihletett.
VálaszTörlésBármely keresztény képes Igével a kezében mérlegre tenni az ősök hagyományait és felülbírálni azon hagyományok igei voltát. Nem kell megértés nélkül elfogadni mindent, akkor sem, ha maga az egyház vagy egy szellemi ember mondja azt a valamit, mert a szellemi ember is tévedhető, lehet, hogy téved is: csak Isten Igéje változhatatlan és mindörökké igaz. Olyanoknak kell lennünk, mint a béreaiak voltak: mindent az Igével kell összevetni. (Ap.Csel. 17:10-11)
Nyilván ezt teológusként még nagyobb magabiztossággal teheted. Amelyik kinyilatkoztatás ellentmond az Igének, az könnyűnek találtatik Isten mérlegén...
Írtad, hogy sok mindennek megvan az igei alapja, ezt nem vitatom, engem mégis a gyónás gyakorlatának igei alapja érdekelt volna: ezzel kapcsolatban érdeklődtem, illetve még mindig ez érdekel, mivel eddig úgy látom, hogy nincsen neki.
A pozitív élmények, amik a gyónással kapcsolatosak- tapasztalati teológia, nem Isten Igéje. Nem vitatom, hogy történhet szabadítás egy gyónás során és hogy lelkileg építőnek érzed, hiszen egy jól 'celebrált' gyóntatás magán hordozza egy jófajta lelkigondozás áldott jellemvonásait. De ettől még nem lesz igei, ha előtte nem volt az. (mármint maga a gyónás gyakorlata)
Értem, hogy a szándék jó a kezdeményezés és a kampány mögött, és bizonyára segítség a papoknak, ez a fajta 'szolgálat', amit feléjük végeztek. A szolgálattevők hordozásával kapcsolatban viszont az Ige másképpen ad útmutatást. Ha erőtelen egy pap, akkor egy erős gyülekezeti tag szolgálhat felé pl. bátorítással, lelkigondozással. Ez viszont szellemi ajándék-függő: én szolgálok, mert én kaptam az Úrtól egy szolgálati ajándékot, te mással szolgálsz, mert neked mást adott az Úr. Ha ebből kampányt csinálnak, az vagy azt jelenti, hogy
- a papok jó része erőtelen, vagy azt, hogy
- a gyülekezeten belül a papságot leszámítva nincsenek vagy alig akadnak szolgálattevők, tehát az 'egy test sok tag', ahol a tagok MINDEGYIKE Istentől kapott szolgálattal rendelkezik, nem működik, vagy azt, hogy
- a papoknak nincsenek támogató kapcsolataik, amik által megerősödhetnének.
Szerintem az utolsó kettő az igaz, és ez nem csak nálatok probléma...
Sajnálom, ha elvettem a posztban leírt felhívástól az emberek kedvét és ezzel megbántottalak, illetve megharagítottalak. Nem ez volt a cél, hanem éppen egy jófajta teológiai együttgondolkodás. De sajnos ez nem sült el valami jól, kérlek, hogy bocsáss meg nekem ezért. Legközelebb bölcsebb leszek, és emailt fogok írni.
Ez egyszer Esztivel értek egyet... így katolikusként is...
VálaszTörlésGira, melyik részével?
VálaszTörlésEszti: szerintem együtt gondolkodni csak olyanba lehet, amiben azért van közös alap, a gyónás egész egyszerűen nem ilyen, mert egyikünk totál elveti a másikunk még gyakrolja is. Így elég nehéz az együtt gondolkodás és inkább a vitához szokott közelíteni az ilye eszmecsere, abba pedig nem megyek bele. Nem csak veled, mással sem.
Együttgondolkodni jó és szeretek is, de ahhoz az adott témában is kell a közös alap.
Igen, a papok egy része erőtlen, és ráadásul kevés is van belőle. Nálunk nincs gyülekezet, de ez részletkérdés, viszont a szolgálattevők száma változó. Van olyan plébánia, ahol sok van, a pap együtt működik velük és nagyon szépen robog mnden előre. Másik helyen sok szolgálattevő van, de a pap leural mindent, így döcög, máshol pedig annyira nem hagy semmit se csinálni a plébános, hogy inkább nem is szolgálsz, mert nem kapsz teret. Ez nagyon helyfüggő, itt Szegeden és környékén is meg lehet találni az összes fokozatot.
A papoknak nincs támogató kapcsolata: igen, ki kell mondani, hoyg nncs vagy nagyon gyatra!
És igen, ez nem csak nálunk probláma, sajnos nem kevés kersztény helyen ez bizony így van.
Viszont, ha problémák vannak, mert mindehol vannak, és mindehol elkél az erősítés is, akkor szerintem nem csak az a megoldás, hogy egy erős valaki szolgál a pap felé. Merthogy a nyolc általánost végzett, korábban cseléd, ma nyugdíjas Mari néni imája nem nyom kevesebbet a latba, mint a szuper szolgáló pazar barátsága és imája. Véleményem szerint az "egyszerű hívő" imája is kell.
Naná, hogy megbocsájtok:)
És nem haragszom, de ezt írtam is, tény, hogy most ebbe jól beletenyereltél, de ilyet mindannyiunk elkövet párszor az életébe (én is, simán), de ebben legalább most tudunk együtt gondolkodni:)
Persze most tűnhetek nagyon erőtlennek, bizonytalannak, hiteltelennek azért, mert nem kezdek nagy értekezésbe, nem tartok védőbeszédet és teológiai kiselőadást.
Az Egyházat és az általa "előírt" gyakorlatot nem kell védelmembe vennem és nem is fogom! Sokszor kifejtettem már, bár itt még nem, hogy az Egyház nem svédasztal, nem válogatási alap, hogy ez tetszik, ez meg nem és majd én szelektálok, mert én okosabb vagyok mint a fél vatikáni bagázs.
Egészen eltérő a protestáns és a katolikus gondolkodásmód, ezt már nem egyszer tapasztaltam, azt is, hogy ugyananozn a fogalmon egészen mást értünk. Tény, hogy nekem se szimpi egy csomó mindent a protestánsoknál, de nem fogom helyteleníteni, gyengíteni, leblamáni, főleg nem protestáns oldalon, blogon, fórumon. Mindennek megvan a helye és az ideje!
Az Egyházban olyan kincsek vannak, hogy ha egyszer rádöbben a világ, minket meg fognak lincselni:)
Minden részével egyetértek... fura :) Megvallom, a gyónást se veszi be a gyomrom. Nem részletezem ide, nem akarok eretnek lenni ezen a blogon. Igaza van Esztinek, hogy a papok szolgálatra tették fel az életüket, ha csak 1 ember van a miséjén valószínűsítem, hogy ő is nagyban tehet erről. A vezetőség már ott elszúrja, hogy minden jöttmentet felvesz papnak, így ez a mennyiség a minőség rovására megy... és ez egyre rosszabb lesz, mert minél több nem őszinte pap kerül az egyházba, az emberek is egyre kevesebb hitelét fogják látni, ergo egyre kevesebben fognak papnak menni. Más hivő testvérek -tőlem függetlenül is - megütköznek a szentmise azon részén, amikor külön kiemelt áldást kér a pap a pápára és saját magára. Mitől is többek ők mint én?
VálaszTörlésMarywolf, se hiteltelennek, se erőtelennek, se bizonytalannak nem tartalak. Sőt, pont azért szerettem volna veled együtt gondolkozni, mert komoly hitűnek tartalak. És igenis van közös alapunk, mert keresztények vagyunk, akár római katolikus, akár protestáns: a közös alap a Biblia, ami nekem is meg neked is a legfőbb zsinórmérték, nem? Felekezeti és egyházi alapon veszett ügy lenne bármiféle értelmes eszmecsere, hiszen mindenki a magáét szajkózná. De Isten Igéje teljesen más. Az Ige az alap, a közös pont, ami kimondja az igazságot.
VálaszTörlésTe írtad: "az Egyház nem svédasztal, nem válogatási alap, hogy ez tetszik, ez meg nem és majd én szelektálok, mert én okosabb vagyok mint a fél vatikáni bagázs." Nem, nem az okosságról van itt szó. Hanem a tévedhetőségről. Arról, hogy nem a "vatikáni bagázs" az életed ura, hanem Jézus Krisztus, akit a Biblián keresztül a papságtól függetlenül is megismerhetsz és Aki képes vezetni téged emberi útmutatás nélkül is. Egyedül az Ige mondja meg, mi a helyes, az Ige elég a vizsgálathoz. A korinthusi levélben az van, hogy evilág bolondjait és esztelenjeit választotta ki magának az Úr, hogy megszégyenítse evilág okosait és értelmeseit. Gondolod, hogy szükség van mély teológiai ismeretre vagy muszáj egy felavatott egyházi személy vezetése ahhoz, hogy a saját életedet Isten tetszése szerint igei alapon megszervezd? Én nem gondolnám. Az egyházi vezetők FONTOS FELADATA, hogy ők a segítők a hitben, DE nem őnáluk van a keresztény élet kulcsa! Bárki, aki újjászületett keresztényként eleget olvassa Isten Igéjét, eljuthat bölcsességre. Sajnos sokan nem olvassák eleget, és/vagy nem élik meg, ezért van annyi dolga a keresztény vezetőknek...:(
Ezt írtad: "Merthogy a nyolc általánost végzett, korábban cseléd, ma nyugdíjas Mari néni imája nem nyom kevesebbet a latba, mint a szuper szolgáló pazar barátsága és imája. Véleményem szerint az "egyszerű hívő" imája is kell."
VálaszTörlésÉppen ez az! Én éppen erre gondoltam: hogy minden keresztényt szuperszolgálónak hívott el az Úr!! Igen, minden egyes kereszténynek van szolgálata, amit Isten rá akar bízni. Isten senkit nem hív el szellemi naplopónak, sem saját magának élőnek, hanem szolgálatra! Szolgálni a gyülekezetbe, és embereket szolgálni. Isten nem papokat, meg egyéb egyházi vezetőket akar látni, akik roskadoznak a sokféle teher alatt, amit az egyházi szolgálatok teljes armadájának végzése jelent a számukra! Isten Igéje szerint mindenkinek ad valamit az Úr. A 8 általánost végzett Mari néninek is! A kérdés, hogy Mari néni megérti-e, hogy mit akar az Úr... És hogy a többiek megértik-e a gyülekezetben.
Nem a pap az, akinek mindent el kell látnia. A pap nem is kapott erre elhívást Istentől: nem egyszemélyes gyülekezeteket akar látni az Úr, hanem olyan aktív tagokat, akik együtt munkálkodnak Urukkal, és a vezetővel Isten országa építésén. És szerintem erről szól a 'Karolj föl egy papot!' kampány is. Hogy talán azért túlterheltek a papok, mert nem kizárólag azt végzik, amit az Úr rájuk bízott, hanem azt is, amit nem rájuk bízott, hanem más szolgáló gyülekezeti tagokra (mezei Mari nénikre)...
Mert egy test, sok tag- ez az igei. És lehet, hogy egy papról a terheket leginkább nem közbenjáró imára buzdító kampánnyal lehet levenni, hanem azzal, hogy szolgálni kezdenek végre a hívek. (Ezt magamnak is mondom, a mi gyülinkre is.)A felavatott hivatásos szolgálattevők mellett Isten Szentlelkének elhívása alapján a cselédmúltú nyugdíjas Mari néni is lehet szolgálattevő, Isten eszköze- nemcsak az imáival (de azzal is).
Szerintem a blogok erre is valók: hogy elmondhassuk, hogy miben hiszünk, és miért. És ha valaki igei alapon helytelenít, akkor tökmindegy, hogy valaki róm.kat. vagy prot., igére igével lehet reagálni. Én nem leblamálni akartam. Megkérdeztem, hogy mi alapján fogadod el a gyónás gyakorlatát. Nem kell védőbeszéd. De ha nincsen igei alapja a gyónásnak, vagy legalábbis te sem tudsz róla, akkor mondhatnád, hogy nincsen neki igei alapja...:)
És azért szerintem nem mindegy, hogy egy egyházi gyakorlat (akár kat., akár prot.)nem szimpi vagy nem igei. Előbbi az én személyes véleményem, utóbbi meg adott esetben az Úré. Én nem a kat. gyakorlatról kérdeztelek, hanem a te véleményedről, ami a kat. gyakorlattal kapcsolatos. Azt, ami nem igei, nyugodtan szóvá teheted nálam is- ha van alapja, el fogok gondolkozni. Mert erről szól, hogy tesók vagyunk: hogy egymást helyreigazítjuk ott, ahol szükségesnek érezzük. Én azért írtam, mert úgy láttam, hogy valami olyant gyakorolsz, ami nem teljesen igei. Itt is az a kérdés- van-e alapja, annak, amit írok, vagy csupán a személyes szimpátiám, esetleg annak hiánya mondatta velem azt, amit mondtam...
Én nem a közös alapot vitattam.
VálaszTörlésA gyónással kapcsolatban nem látom a közös alapot. Ezer minden másban viszont tényleg tudunk együtt gondolkodni, és meg is szoktuk tenni rendszeresen és a jövőben is meg fogjuk!
Nem is a vatikáni részleg az életem uram, bízom benne, hogy nem is feltételezte ezt eddig se senki. Viszont, ha csak az Ige és semmi más, akkor miért is lenne bárminemű szükség az Egyházra, bármilyen közösségre? Márpedig a kereszténységet még Jézus sem tartotta egyéni sportnak!
A keresztény életnek a kulcsa nem az egyházi vezetőknél van, ezt sem állítottam soha sem és nem is gondoltam. Viszont szükség van rájuk és sok sok eseten nem véletlenül hallgatunk rájuk, mi a papokra, ti a pásztoraitokra.
Most kicsit olyan gondolatokat adtál a számba, amiket én nem mondtam, nem gondoltam és bízom benne, hogy nem is éreztettem, ha igen, akkor valahol valamit nagyon rosszul fogalmaztam meg.
Ha van igei alapja a gyónásnak, ha nincs, én, mint római katolikus akkor is gyakorolni fogom, mert az egyházi gyakorlatnak a része, hovatovább előírása!
VálaszTörlésEzzel nem azt mondom, hogy leszedálva, eszetlenül mindent meg lehet etetni velem, hogy igába hajtott baromként követem, amire utasítanak.
De, amit az Egyház, amit Jézus alapított, követni fogom. Mondhatom azt, hogy utálok gyónni, mert nekem szar érzés vagy mert nem tetszik, de azt nem mondhatom, hogy jaj hagyjuk, mert én nem tudok mit kezdeni vele és nincs olyan mondat a Bibliában, hogy gyerünk gyónni.
Minden ilyen beszélgetésnél külön kell választani azt, hogy mi az Egyház tanítása és mi a saját kicsi privát véleménye. És itt most azért az Egyház tanítását mondom, mert nem szabadkeresztény vagyok, nem felekezetközi, nem egyesül álló és egymagam Bibliát értelmezgető, hanem egy közösségnek, konkrétan a Római Katolikus Egyháznak a tagja. Ha nem tetszenek a szabályai, el lehet menni, hiszen senki sem állítja, hogy csak és kizárólag az Egyházon belül van üdvősség. Ha én elkezdem azt nyomni, jaj hát persze, hogy nem kell gyónás, dobjuk ki, nem is kell, felesleges, akkor nemes egyszerűséggel nem követem, amit az az Egyház tanít, ami Jézus alapított. Tény, hogy emberekből áll, tény, hogy tévedhetnek és az is tény, hogy tévednek is!
Más a katolikus és más a protestáns ezekben az elvekben, mondhatni a protestáns szabadabb, a katolikus meg kicsit centralizáltabb, "irányítottabb". És a hívek vándorolnak a két egyház között rendesen, mert mind a kétfajta átigazolásra van ismerősöm.
Szóval, ha nem igeit találsz, akkor szólj, de előtt nézd meg, hogy ez nálunk vallási gyakorlat, előírás-e. Mert nálunk ebben sincs válogatás! És tudom, hogy ez sokaknak nem tetszik, katolikusoknak sem, erre nem tudok mit mondani.
Eszti, míg nálatok minden az Ige alapján, nálunk belekapcsolódik a szenthagyomány is. Erről írnék egy kicsit, pontosabban idézek.
VálaszTörlés2 Tessz 2,15
Legyetek hát állhatatosak, testvérek, és ragaszkodjatok a hagyományokhoz, amelyeket tőlünk élőszóban vagy levélben kaptatok.
Erre következve írja a II. Vatikáni Zsinat A Szentírás és a szenthagyomány viszonya című részben (Dei verbum 9.)
A Szent Hagyomány és a Szentírás tehát szorosan összefonódik és átjárja egymást. Ugyanabból az isteni forrásból fakadván mindkettő, egyesülnek és azonos cél felé tartanak.A Szentírás ugyanis Istennek a Szentlélek sugalmazására írásba foglalt szava; a Szent Hagyomány pedig Isten szavát, melyet Krisztus Urunk és a Szentlélek bízott az apostolokra, sértetlenül származtatja át ezek utódaira, hogy igehirdetésükkel az igazság Lelkének fényénél hűségesen őrizzék, kifejtsék és terjesszék; ennek következtében az Egyház a kinyilatkoztatottakra vonatkozó bizonyosságát nem egyedül a Szentírásból meríti. Mindkettőt egyforma áhítattal és megbecsüléssel kell tehát elfogadni és tisztelni.
Ugyanez hangozz el a trentói zsinat IV. ülésszakaszában
Együttgondolkodásunkhoz még egy adalék!
A bűn elválaszt Istentől, mindent kerülni kell, ami elválaszt Istentől.
Kérdés: a gyónás elválaszt Istentől?
Ha úgy megyek oda, hogy engem a gyónás vált meg, akkor igen, vagy ha azt gondolom, hogy engem a gyónás vagy a pap fog üdvözíteni, akkor igen.
De, ha úgy, hogy megvallom a bűneimet, útmutatást kapok arra, hogy hogyan ne csináljam meg mégegyszer azt a baromságot. Hogy a bűnt, amely elválaszt Istentől el tudjam kerülni, hogy visszatérjek az eredeti szoros kapcsolatba, akkor a gyónás semmiképpen sem választ el Istentől.
Én inkább arra kérnélek, hogy akkor figyelmeztess, ha bármi olyat írok vagy bármi olyat fedezel fel a soraim között, amely arra indul, hogy távolodom Istentől, hogy ingadozom vagy egyenesen már el is távolodom Tőle, akkor gyorsan szólj rám! Ha pedig "propagálok", ami másokat is el fog választani Tőle, akkor meg nagyon nagyon billents fenékbe! Kérlek erre, mint testvéremet!
Mert egy az alap kettőnk alatt, fölött, mellett, körülöttünk, bennünk. Csak vedd figyelembe a különbözőségeket is!