2009. augusztus 13., csütörtök

Kicsi szívem nagyon dobbant

Tudom, az elmúlt hetekről kellene már írnom egy beszámolót, de nagyon gyorsan! Türelem, születik:)
Most a tegnap esti közösségi alkalmunk egyik pillanatát szeretném megosztani. Minden alkalommal elolvassuk az anapi igehelyeket, ez most sem volt másként. Szépen előkötortam az igeliturgikus útmutatót, mindenki nyitogatta a Szentírását a megfelelő helyen, Bernát pedig átszalad a szobájába, játszani (gondoltam én).
Nagyba olvassuk a Mózes haláláról szóló részt, amikor Bernát megjelenik az ajtóban, kezébe a Biblia lapozó Miatyánk című része.
Nem, a gyerek nem véletlenül ezt a könyvet hozta, a szobájában ekkor más könyvek voltak kipakolva (Böngésző, Én mackóm, Találmányok). Ez a könyv a szekrénybe volt, és megkereste és ezt hozta, ráadásul nem is ez a kedvenc része a sorozatból, hanem a bárányos, azaz a Jó pásztor, azt kell neki a legtöbbet elmesélni.
Visszakanyarodva, leírhatatlan érzés volt látni az arcát, ahogy hozta a mesekönyvet. Majd szépen betelepedett az ölembe és vele együtt olvasunk tovább.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése