2010. december 30., csütörtök

Egyből kettő

Úgy döntöttem, hogy innentől kezdve két blogra nem lesz elég időm:)
A Grey Homeschool marad, aminek lennie kell, a gyermekeink terepe, ahol róluk, a közös életünkről, az Úr kegyelméből néhány év múlva elkezdődő hivatalos otthonoktatásrunkról szóló blog. És minden más, ami főleg engem érint átkerül ide. Örvendj!

2010. december 26., vasárnap

Egyre jobban szeretem a betlehemeseket

Mindig is szerettem a betlehemeseket, sokban szerepeltem magam is. Volt olyan, melynek a szövegét az egyik osztálytársunk írta, volt, amely Panelbetlehemes névre hallgatott, Gáspár voltam benne, az egyik kolitársam megzenésítette az egyik verset belőle, még énekeltem is:)
Azért szeretem, mert ezen darab alatt garantáltan észrevesszük, hogy Kiről is szól a most már szinte hátunk mögött levő ünnep. De ami a legjobb, az, hogy minden évben megünnepelhetjük.
Most a cserkészek adták elő, és nagyon ügyesek voltak, minket is megénekeltettek, az előénekes angyal nagyon szép népies hangon kezdett, meglepett, hogy ilyen erős és kiforrott hangja van annak a lánykának, hiába, sajnos korábban nem hallottam énekelni.
Volt egy kis improvizáció is, de annyira jó volt a csapat, hogy a pannonhalmi szeminárium után már csak azt sajnáltam, hogy nem állok ott közöttük.Azért a családunk képviselte magát;)

2010. december 22., szerda

Noé Bárkája karácsonyi party


Végre egy team alkalom, amikor nem szolgálunk, nem szolgálatot készítünk elő, nem felmerülő problémákat oldunk meg és még csak nem is színdarabot próbálunk. Egyszerűen most csak közösen együtt voltunk és mennyire jó volt.
Készítettünk karácsonyfát, mindenkinek körberajzoltunk a tenyerét, kivágtuk, és gyurmaragasztóval elhelyeztük a falon. Díszítettük is. Közben karácsonyi dalokat hallgattunk bakeliten, és a lakás minden pontján beszélgetések folytak, valamint lelkesen pakoltuk magunkba azt a sok finomságot, ami az asztalon és a leterített vasalódeszkán várakozott.
Pásztorok, pásztorok, majd imádság után következett az ajándékozás, amolyan együtt örülünk, van időnk, komótosak és fergetegesen jókedvűek vagyunk módon. Az egyik eszmei koordinátort kértük meg, hogy tegyen javaslatot, milyen szempont alapján válasszuk ki az első ajándékozót. A legvilágosabb kezdte, azaz a tiszta szemű parasztfiú;). Ajándék átadás kommentálva, az ajándékozott megáldása és lelkes figyelés, hogy mit kapott az ajándékozott.
Nem is emlékszem, hogy mennyi ideig tartott az egész, de hogy rengeteget nevettünk, az biztos, ráadásul olyan jó és eltalált ajándékok voltak. Egyszerűen már azáltal is megajándékozottnak éreztem magam, hogy megnézhettem, hogy mit kapott a másik!
Majd jött a vacsora szabadon, cement kinézetű gombakrémleves {tényleg olyan, na de az íze, nyammi} és csirkehusval töltött vastag csőtészta, nyakonöntve spenótos paradicsommal. Elfogyott!
És koccintottunk, köszöntőt mondtunk egy leadott és megvédett szakdolgozatra{4}.
Este még az egyik lánykával megnéztük az Igazából szerelem című filmet, ami minden évben előkerült.
Valóban ünnep volt, nem csak vacsi, ajándékok etc.
Előreláthatólag nem csak egy év múlva lesz hasonló alkalom.

2010. december 16., csütörtök

Jézus a négy evangéliumban befejező alkalom

„Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.”

Az a nagy parancsolat, hogy mindenkit Jézus tanítványává tegyünk, hogy feltétel
nélkül kövessék Őt.

Bemutatni az egyetlen Mestert.

A nagy parancsolat azt jelenti, hogy az idők végéig hirdetjük Jézus jelenlétét.

Az evangelizáció bensőségesen összefügg a szentségi élettel, mely a keresztséggel
kezdődik.


Ezek azok, amikről ma beszélek, nem sokat, de amikor ma nekiálltam megtanulni a igeverset, olyan volt, mintha az egész belémégetődött volna. És ahogy fejből {by heart} mondtam, miközben járkáltam a lakásba rájöttem, hogy nem azért tanultam meg pillanatok alatt, mert nagyjából már ismertem, mert remek a memóriám, mert egyszerű a szövege, hanem azért, mert ez most ma nekem szól!
És ezek után este a kegyelem által tudom úgy hirdetni, hogy ez mindannyiunknak szól, mert már megtapasztaltam!

2010. december 15., szerda

Tematikus mágnesezés

A Hétindító olvasnivalós poszthoz remélem még érkeznek hozzászólások, de ezt már nagyon szeretném veletek megosztani.

Ugye a hűtő nagy üres felület, amelyen remekül elvannak a mágnesek, én nagyon szeretem azokat, amelyeket csavargások alkalmával szereztünk be. Viszont ez a felület tanulási helynek is remek, ahogyan azt sok oo-s család ki is használja és ír is róluk rendszeresen.

A legújabb pakkunkat szeretném bemutatni, amelyek teles korcsolyázós képekből állnak. Még tavaly vettem meg a papírokat, kivágtam a kis figurákat, reklámcéllal érkezett mágneslapokat szétvagdaltam, majd kétoldalú ragasztóval a lapocskák hátára ragasztottam.

Bernát testnevelésórát tartott a művelet alatt, ugyanis ami elkészült, egyesével vitte a konyhába a nappaliból, 24 kört futott:)
És hogy mire is jó:
- adventi időszakban minden 24, így rendszeresen 24-ig számolunk, mi még "csak" számolunk, megszámolunk, jövőre már simán kivonásra, összeadásra is alkalmas lesz
- négyfajta figura, lehet csoportosítani
- a négyfajta figura és két csoportra oszlik, vagyis ebből három: jobbra és balra néz; a negyedik, amely egy páros, háttal vannak. Így ma már raktuk őket úgy sorba, hogy jobbra és balra nézők.
- ének-zene: tá ti ti, hiszen vannak egyedül és párban korcsolyázók is, lehet sorokat pakolni, letapsolni, egymásnak feladatokat kreálni.

Bízom benne, hogy további ötleteket fogtok olvasni a kommentekbe:)

Valamint ezt nézzétek, milyen ügyes Bernát: rajzolt traktort!Még nem olyan fejlett változatot, mint Sami, de eddig "csak" nagy köröket rajzolt. És a fekete paca továbbra is Covex a Muzzy-ból:)

2010. december 13., hétfő

Hétindító olvasnivaló

Szeretnék a figyelmetekbe ajánlani egy emberkét, akit én még az egyetemről ismertek. Mikor először jártam hozzá szemináriumra, nem egyszer elrúgta nálam azt a bizonyos pöttyöst, de mégis vettem fel nála még tárgyat {és nem azért, mert másnál már nem lehetett}. Ismét jól terelgetett az Úr, mert egy értékes ismeretséggel ajándékozott meg: Nóbik Attiláról van szó, itt a honlapja.

És hogy miért is került éppen most elő, mert egy érdekes cikket tett fel, amelyet csak átfutni volt időm, a videókra sem jutott még időm. Pár mondat azért már megragadta a figyelmem.

A gyermekek szeretnek tanulni.

2010. december 10., péntek

Téli tanulnivaló

Soha se hittem volna, hogy a tél ennyire gazdag. Mindig a szürkeséggel, a kopársággal jellemeztem eddig, mert ezt hallottam, tanultam. De ez nem igaz, a tél egy igazi kincsesbánya és ott is megtalálható, ahol nem gondolnánk.
Még ősszel csináltunk egy fényképes évszakkört Bernátnak a fényképeiből. Tavaszról nem volt túl jó képünk, de így is nagyon jól használható, szereti is nagyon. Az ajtóra van felragasztva, kétnaponta biztos megállunk előtte.
A Téli böngésző került legfelülre, amely azért a kedvencem, mert az elején még nem havas minden. Hiszen a télnek is van olyan időszaka, amikor csak szürke és kopár;), avagy a tél nem a hó miatt tél. János evangéliumát olvastam el a múlt héten és a következőt találtam: Tél volt. (Jn 10,22b)
Ez eddig még soha se tűnt fel, valahogy megbújt a szöveg közepén, megmutattam néhány Igeolvasó barátomnak és nekik sem tűnt fel, olyan muris. És hó is van ám a Bibliába: Iz 55,10.
Kedvenc állatunk jelenleg a varjú. A környék teli van velük, séták alatt egész közelről meg lehet őket figyelni, hallgattuk, ahogy kopogtatják a mogyorót, megfigyeltünk, ahogy megeszik. Az ablakunk előtt van egy nagy fa, azon is sokat lehet látni, esős napon gubbasztanak, mind jobban összehúzódva, Bernáttal el is játszottuk. Valamint számolnivalót is biztosítanak, mert mindig megszámoljuk, hogy hányat látunk. Talán gyártani kellene valami varjas lapbook-ot vagy összeszedni anyagot hozzá. Szerintem keresgéli fogok, mert engem is egyre jobban elkezdtek érdekelni ezek a madarak, alig tudok róluk valamit, pedig milyen sokat látjuk őket.
Ma nézegettünk egy téli festményt, a Mesél a festmény sorozat Négy évszak kötetében Pieter Brueghel képét. Ráadásul pont a varjú az, aki kalauzol a képen. Érdekesek a kiemelt, felnagyított részletek. Nekem is nagyon sok ötletet adott, hogy hogyan kell gyerekekkel képeket nézegetni.