Bővelkedünk Atyám a Te áldásaidban, és mindeközül az egyik legnagyobb kegyelem az, hogy kinyitottad szemeinket, hogy láthassuk kegyelmeidet, irgalmadat, ajándékaidat:
a remek gyerekvigyázókért, akikkel remek együtt utazni, beszélgetni
a gyermekeinkért, mert nem kellett megállni, pedig hosszú utat tettünk meg, kétszer is
mert megadtad, hogy két helyre elmenve, mindenhol otthon érezhettük magunkat, hogy Bernát mindkétszer kérte, hogy még maradjunk
mert a fiúk olyan jót játszottak, hogy sokszor színüket se lehetett látni, hangjukat is csak azért lehetett hallani, mert az öröm nem néma
a baráti beszélgetésekért, mind Pannonhalmán, mind Gitáéknál
mert megadtad, hogy isméltehessük a tavalyi év programját, és megmutattad, hogy a nagyon remeket is tudod még jobbá tenni
mert sok új receptet tanultam
mert kareokizni vicces
közös Szentmiséken résztvenni pedig felemelő és belevésődik az ember szívébe
mert a barátaim imádkoztak értem, mert a barátaimmal imádkoztam, mert a barátainkért imádkoztunk
Boti atyáért, mert megtanította, hogy semmi sem fontosabb annál, minthogy a Te akaratod meglegyen és hogy láthattam éllettel csillogó szemét, bár ő magam testi erejében már alig van közöttünk
a küldetésért, melyet adtál számunkra,("ez a vonat Firenzébe megy")
a mostani betegségünkért, mert nem akkor lettünk influenzásak, amikor vártam Kalebet, amikor tombolt a járvány és veszélyes volt, hanem most, amikor könnyedén átvészeljük
az ötletekért, amikkel elhalmozol
Kaleb szavaiért és félig működő bukfencéért
Bernát meséiért, játékáért, amellyel mindig megmosolyogtat, megmelenget
készülődésekért
megtanítod, hogy hogyan lehet hajnalban kelni és Hozzád fordulni, ehhez megmutattad, hogy előző este kell időben lefeküdni:), valamint megmutattad, hogy hol legyen az a pont a lakásban, ahol olvashatom Igédet {mert hat előtt csak egyetlen helyen dereng annyira fény, hogy lehet olvasni, és pillanatról pillanatra világosabb lesz} - igazi zsoltározó hajnali világosodást adtál
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése