10 éves érettségi találkozó!Nem mondom, hogy teljes örömmel és lelkesedéssel vártam, csak épp soha sem tudtam megfogalmazni pontosan, hogy miért nem.
A termünkbe érve maximum negyedóra alatt mindannyian újra gimnazistának érezhettük magunkat, ahogy az osztályfőnök még most is beszélt velünk, bizony ugyanúgy "kis hülyék" lettünk, mint az első osztályfőnöki órán és utána négy évig.
Most jöttem rá, hogy ez tehetett mindazokról a konfliktusokról, megoldatlan szituációkról, arról, hogy képtelenek voltunk közösséget alkotni. Leginkább a csürhe szót lehetett volna használni ránk. És éveken át hordoztam ennek a terhét, mire szombaton végre rájöttem, hogy ez NEM A MI HIBÁNK VOLT! Tény, hogy nem a gimis évek alatt hallottam a mondatot: értékes vagy! Ennek megfelelően is viselkedtem.
Egész találkozó alatt azt éreztem, hogy legszívesebben mindenkihez egyesével odamennék és megkérdezném, hogy te ki vagy?, mert 4 évig egy terembe ültünk, de úgy éreztem, hogy senkit sem ismerek. És nem a 10 év kiesés okozta ezt!
És maga a találkozó fantasztikus volt, a két órányi lidércnyomás után a csapat felszabadult volt! Egy anyuka volt rajtam kívül a társaságban, és sok területen rendkívül hasonlóan nevelnek, mint mi, így volt miről beszélgetnünk, a fiaink nagyon jót játszottak, majd Zsolt befutott az esküvőfotózásról, és a férjek is azonnal megtalálták a közös hangot.
Bernátnak és Kalebnek tapsvihar jár: majdnem végig benn tudtam lenni az osztályfőnökin, tény, hogy volt két adag szopi, egy kakis pelus, két kanyar pisilés, de minden olyan gyorsan és pikkpakk kész lett, hogy alig maradtam le valamiről. Bernát hosszú ideig nézegette a könyveket, amiket vittünk, majd az egyik lánykával az ablakon át nézelődött és a terem előtti szekrényben tárolt csontok is sokat koptak a tekintetünktől.
Annyi gondolat kavarog még benne, szegény Zsolt hallgatja őket töretlenül:)
Erre az estére örömmel fogok visszaemlékezni és már elindult egy kis szervezkedés, hogy ne várjuk ki az öt évet, hanem találkozzunk magunk is, csak úgy "spontán".
Utólagos kiegészítés, így néztem ki elsőben (ezt a fényképet használták a tanárok az osztályozó értekezleteken):
A termünkbe érve maximum negyedóra alatt mindannyian újra gimnazistának érezhettük magunkat, ahogy az osztályfőnök még most is beszélt velünk, bizony ugyanúgy "kis hülyék" lettünk, mint az első osztályfőnöki órán és utána négy évig.
Most jöttem rá, hogy ez tehetett mindazokról a konfliktusokról, megoldatlan szituációkról, arról, hogy képtelenek voltunk közösséget alkotni. Leginkább a csürhe szót lehetett volna használni ránk. És éveken át hordoztam ennek a terhét, mire szombaton végre rájöttem, hogy ez NEM A MI HIBÁNK VOLT! Tény, hogy nem a gimis évek alatt hallottam a mondatot: értékes vagy! Ennek megfelelően is viselkedtem.
Egész találkozó alatt azt éreztem, hogy legszívesebben mindenkihez egyesével odamennék és megkérdezném, hogy te ki vagy?, mert 4 évig egy terembe ültünk, de úgy éreztem, hogy senkit sem ismerek. És nem a 10 év kiesés okozta ezt!
És maga a találkozó fantasztikus volt, a két órányi lidércnyomás után a csapat felszabadult volt! Egy anyuka volt rajtam kívül a társaságban, és sok területen rendkívül hasonlóan nevelnek, mint mi, így volt miről beszélgetnünk, a fiaink nagyon jót játszottak, majd Zsolt befutott az esküvőfotózásról, és a férjek is azonnal megtalálták a közös hangot.Bernátnak és Kalebnek tapsvihar jár: majdnem végig benn tudtam lenni az osztályfőnökin, tény, hogy volt két adag szopi, egy kakis pelus, két kanyar pisilés, de minden olyan gyorsan és pikkpakk kész lett, hogy alig maradtam le valamiről. Bernát hosszú ideig nézegette a könyveket, amiket vittünk, majd az egyik lánykával az ablakon át nézelődött és a terem előtti szekrényben tárolt csontok is sokat koptak a tekintetünktől.
Annyi gondolat kavarog még benne, szegény Zsolt hallgatja őket töretlenül:)
Erre az estére örömmel fogok visszaemlékezni és már elindult egy kis szervezkedés, hogy ne várjuk ki az öt évet, hanem találkozzunk magunk is, csak úgy "spontán".
Utólagos kiegészítés, így néztem ki elsőben (ezt a fényképet használták a tanárok az osztályozó értekezleteken):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése