2010. március 16., kedd

Nem veszek én el

Nem kell örülni, nem vesztem el!
Tény, hogy sokkal kevesebbet ülök kép előtt, mint az elmúlt sok sok hónapban. A fórumabbahagyás döbbenetes áldásokkal, jár, főleg, hogy esténként nem gubbasztok itt, hanem az ágyban olvasok. A napi két-három óra olvasás is kezdi meghozni gyümölcseit, bár sok új problémát vet fel: állandóan új könyveket kell szerzeni! Még jó, hogy Szeged könyvtárkínálata szinte kifogyhatatlan, és kaptam is, rendeltünk is új könyveket, talán még nem kell aggódni!
Elkezdem újra komolyabban naplót vezetni, ami máris megoldott egy általam átláthatatlan problémát. És hogy jobban rendszerezem a napi tennivalóimat, minthogy naplózva végiggondolom, sokkal lazább az élet.
Egy héti Emmausz kurzusra készültünk, keményen és szegedi team ima is volt, ezért majd minden esténket házon kívül töltöttük. Izgi hét volt, komoly tanulással, felkészüléssel, de nagyon megérte. Az Úr cselekedett, először bennünk, hogy alkalmasak legyünk, majd elintézte, hogy legyen elég résztvevő így nem maradt el a kurzus, mert már sajnos erre is volt példa. Összehozta, hogy pont olyan emberek jöjjenek, akiknek tényleg szól ez a hétvége és megdöbbentő nyugodtságban, imádságban, vidáman telt a hétvége. Természetesen jól elfáradtunk.

És igen, szokás szerint elment a maradék eszem is. Az egyik könyvtáros évfolyamtársnőm szólt, hogy idén egy másik társunkkal együtt leadják a szakdogát és elmennek államvizsgázni. Hát ha már ők is mennek, nekem se kellene kimaradni a buliból. Február utolsó munkanapjáig húztam a jelentkezési lap leadását, mondván hátha közbejön valami, de sikeresen leadtam, sőt egy másik barátnőmmel álltam sorba, külön jó élmény volt.
Március elsejével pedig elővettem az akkor 23 oldalas szakdolgozatom, ami a mai napon már 33 oldal. A napi foglalkozzunk a szakdogával penzum egy órahossza, mégpedig Bernát alvásidejében, hogy ne a család terhére írkáljam és inkább fel se tűnjön senkinek, hogy anya újabb szórakozást talált ki. Ehhez képest végképp jónak mondható a haladás.
Tegnap este azt is hozzátettem, hogy ha ezen a héten meglesz 35 oldal, akkor nem csak április elsejével kezdem el a magyarosat is befejezni, ami már megvan 40 oldal, de illene egy kicsit gatyába rázni.
Azt nem mondom, hogy majd kiderült, hogy mire lesz elég a lelkesedés, mert egyáltalán nem vagyok lelkes, nagyon jó, hogy az Úr adta ezt a napi egy órás ötletet, mert nem tudom, hogy enélkül hogyan nyitnám fel minden nap a gépet. Ami még döbbenetes az az, hogy minden akadályozó tényezőt, időrabló elfoglaltságot elvett tőlem az elmúlt hónapokban, most nincs kedvem kreatívkodni, még hímezni sem, nincs kedvem neten böngészni, és valahogy még a takarítás is úgy halad, hogy délutánra már alig van dolgom (csak jönne már a jó idő, hogy ne kelljen itthon kuksolni, vagyis hogy ne csak fél óra legyen a séta).

Hát ez van most velem/velünk képek nélkül. És lassan veszem majd a fáradtságot és megint nekiállok rendszeresen fényképezni.

Pocak jól van, már kevesebb van hátra, mint előttem. Ahogy az Úr megmondta az elején, kisfiú, bár az emberek akkor is az ultrahangnak hiszen, előtte nem vették komolyan, mikor mondtam, hogy fiú. Talán én se voltam elég határozott a kijelentés közben, jó lenne nekem is jobban hinni az Úr Szavának!
Szóval a fiú sokat mocorog, szinte állandóan, tanítás közben volt, hogy teljesen kizökkentett, mert a mondat közepén kezdett el randalírozni, én meg hirtelen azt sem tudtam, hogy hol vagyok:)
Bernát kopog neki és mondja, hogy kukucs. Valamint denevér hangon visít neki, soha sem szokott így vinnyogni, biztos emlékszik rá, hogy a magas hangokat bent jobban lehet hallani;)

9 megjegyzés:

  1. Jó volt olvasni.:)))
    Menyem is nemsokára megszüli a második babájukat.:) Sebestyén gyakran puszit ad neki a pocakon át..:)
    Milyen ügyes vagy, hogy ilyen jól beosztod az idődet!!!!
    Naplóíráson már én is sokszor gondolkoztam,aztán csak ha bajom van,azt írom ki magamból.
    Isten áldjon!Mammka

    VálaszTörlés
  2. Nahát! Most látom,hogy még nem vagyok állandó olvasód,pedig legalább 1 éve a "listámon" vagy.:)

    VálaszTörlés
  3. Hát, hát ... ;-)
    Gratula a második babához, és nagyon szép név a Sebestyén.
    Rájöttem, hogy jobb fegyelmezetten beosztani az időmet, mint szétesni, azóta sokkal több időm marad családra, Igeolvasásra. Tény, hogy elég lassan alakult ez is ki, na de fejlődőképesek vagyunk!
    Azért is kezdtem el szigorúbban naplózni, mert Ili megmutatott egy blogot, ahol a kicsi gyereknek az anyuka írja a naplóját, a kisgyerek pedig diktálja és ezt ők is csinálják a kisfiával. De ha a magamét se tudom rendszeresen vezetni, akkor a gyerekkel hogyan fog menni? Pedig ahogy a blogon és Ili beszámolóit figyelem, bizony ebben a tevékenységben is kincsek vannak.

    VálaszTörlés
  4. Dejó, hogy ennyi minden belefér a napjaidba! Ez most azt jelenti, hogy valamikor félbemaradt a sulid? vagyis egy szakdolgozat? Hát szoritok, hpgy sikerüljön!
    ja, amúgy a vonatok már a tesómnál vannak, a hétvégén jönnek haza! Alig várom!

    VálaszTörlés
  5. Igazából nem maradt félbe, a teót befejeztem, ott másod éves voltam, amikor a szakpárt felvettem az egyetemen. Minden órát megcsináltam, csak nem írtam meg a szakdolgozatot, ennek főleg az is oka volt, hogy a vége felé még kirobbantam Pozsonyba is három, majd négy hónapra. Zsolttal természetesen pont az első kiutazás előtt találtunk egymásra:)
    Bernáttal pocakba megírtam a két dolgozat több mint felét, de nem adtam le, fő oka: az uccsó félévembe írtam, és januárral befejeztem volna az egyetemet, csakhogy az azt jelentette volna, hogy hat hónapos terhesen nem lett volna tb-m. Így gyorsan felvételi, okj szak és ha már ott voltam, gyorsan megcsináltam a legjobb tantárgyakat, jól kiválogattam (így tanultam egy kis számvitelt, matekot, közgazdaságtant, olyanokat, amiket korábban soha sem, így ez a félév is nagyon megérte, mert újabb területet nyitott meg előttem, a papírra nem vágyom, ezért nem fejeztem be, még három félév kellett volna).
    Összefoglalva el is maradt, meg nem is ;)

    VálaszTörlés
  6. Napba beleférés: minél több területet adtam át az Úrnak, hogy mostmár nem az én kis okos fejem után akarok menni, azóta minden normalizálódott. Eddig azért elég sokat görcsöltem egy csomó mindennel, de az utóbbi hónapokban minden olyan más lett, és nekem ez azért jobban tetszik, szóval igyekszem Jézust továbbra sem az anyósülésre ültetni;)

    VálaszTörlés
  7. Igen, arra emlékeztem, hogy a teo-t elvégezted, valahol irtad. Szóval akkor jó sűrű volt Bernát születése előtt :)
    Hát igen, ha Istennel egyeztetem a tennivalókat, meg a napjaimat, minden gördülékenyebb. Most újból tanulom ezt az egészet...

    VálaszTörlés
  8. :) Örülök neked. A könyvhiányt én is érzem, főleg, mióta betegek vagyunk (3 hete). Tegnap orvoshoz mentem, és be kellett mennem a szomszédos könyvesboltba 10 percet böngészni, már annyira hiányzik az olvasás...

    VálaszTörlés
  9. Én meg annak, hogy olvasol:)
    Láttam, hogy betegek vagytok, és pont mire megérkezett a jó idő, legalábbis a múlt hét számunkra fergeteges volt.
    Aki hozzászokott az olvasáshoz, nehezen viseli a hiányát. Ráadásul én a netes boltokban sem szeretem böngészni a könyveket, a boltban az igazi, amikor megfoghatom, nézegethetem, tudom sablonos, de érzem az illatát és hasonlók. Aztán persze onnan szerzem be, ahonnan olcsóbb.

    VálaszTörlés