Akár már lerágott csontnak is tekinthetnék ez az igehelyet, annyit van hangoztatva, a gyakorlati megvalósítása viszont sok esetben hagy némi kívánnivalót maga után. A múltkori ruhapakolós posztnál már utaltam rá, hogy akár erre is lehet alkalmazni, de szombat délután végre sikerült is:)
Zsolt kereste az egyik nadrágját, ami valamiért nem találtunk (később kiderült, hogy befurakodott a többi ruha mögé), így először nekiugrottam az ágyneműtartóban lapuló készletnek, mire a tartónak leszakadt az egyik alja, Zsolt mondta, hogyha kikapunk belőle mindent, akkor megcsavarozza. Gondoltam kihasználom a lehetőséget és selejtezek megint egyet. Ki is sikerült választani egy kirakandó ruhadarabot, egyet meg személyhez kötötten félreraktam. Kicsit fellelkesedtem, úgyhogy elindultam a beépített szekrényhez razziázni.
Az egészet kipakoltam és a szokottnál is könyörtelenebb voltam:) Azért voltak ruhadarabok, amiknek kegyelmet adtam, nah ekkor jött a fenti mondat, ugyanis a megtartott ruhák között nem egy volt, amelyet már elég régóta nem használok, de hát annyira szeretem, igaz, hogy a kedvenc pulcsim kifakult, nem jó a zippzára, meg nem is veszem fel, mert már olyan bolyhos, na de én szeretem. Aha, szóval ilyen remekül ragaszkodom egy megvarrt piros anyagdarabhoz, akkor most ebből is megtérek és a pulcsi máris landolt a karitasz dombocska tetején.
Hónapok óta érlelődött benne, hogy végre életre váltsam Jézus eme utasítását is, sikerült:)
Közbe rájöttem, hogy milyen tuti ruháink vannak, mégis valahogy nem jó az egész, néha én is azt érzem, mint az egyszeri lány a ruhásszekrény előtt: "jaj, nincs egy rongyom se, amit felvegyek!". Na ne már, hogy én ilyen gáz legyek! Zsolt megvigasztalt, nem ennyire rossz a helyzet, de tény, hogy nem látjuk át a készletet!
Több se kellett, a vállfás szekrénynek is nekiugrottam, onnan is kirámoltam mindent, közben pedig kialakítottam egy rendszert a fejembe. A kifelé hajigálás idejének töredéke alatt visszapakoltam, már ami megmaradt, tény, hogy sokkal levegősebb most a szekrény, de milyen szép, igazi gardrób kinézete van, csak magát a beépítettszekrénybozadályt nem kell észrevenni.
Bernát nagyon élvezte az egész lakást elborító rumlit, mi pedig azt, hogy a helyrerámolás óta mindent sokkal könnyebb rendbetartani. Hogy mit tesz egy jó rendszer:)
Információ 3: Nekünk nem kell útlevél! (ezzel Gira kérdésére is válaszoltam)
Zsolt kereste az egyik nadrágját, ami valamiért nem találtunk (később kiderült, hogy befurakodott a többi ruha mögé), így először nekiugrottam az ágyneműtartóban lapuló készletnek, mire a tartónak leszakadt az egyik alja, Zsolt mondta, hogyha kikapunk belőle mindent, akkor megcsavarozza. Gondoltam kihasználom a lehetőséget és selejtezek megint egyet. Ki is sikerült választani egy kirakandó ruhadarabot, egyet meg személyhez kötötten félreraktam. Kicsit fellelkesedtem, úgyhogy elindultam a beépített szekrényhez razziázni.
Az egészet kipakoltam és a szokottnál is könyörtelenebb voltam:) Azért voltak ruhadarabok, amiknek kegyelmet adtam, nah ekkor jött a fenti mondat, ugyanis a megtartott ruhák között nem egy volt, amelyet már elég régóta nem használok, de hát annyira szeretem, igaz, hogy a kedvenc pulcsim kifakult, nem jó a zippzára, meg nem is veszem fel, mert már olyan bolyhos, na de én szeretem. Aha, szóval ilyen remekül ragaszkodom egy megvarrt piros anyagdarabhoz, akkor most ebből is megtérek és a pulcsi máris landolt a karitasz dombocska tetején.
Hónapok óta érlelődött benne, hogy végre életre váltsam Jézus eme utasítását is, sikerült:)
Közbe rájöttem, hogy milyen tuti ruháink vannak, mégis valahogy nem jó az egész, néha én is azt érzem, mint az egyszeri lány a ruhásszekrény előtt: "jaj, nincs egy rongyom se, amit felvegyek!". Na ne már, hogy én ilyen gáz legyek! Zsolt megvigasztalt, nem ennyire rossz a helyzet, de tény, hogy nem látjuk át a készletet!
Több se kellett, a vállfás szekrénynek is nekiugrottam, onnan is kirámoltam mindent, közben pedig kialakítottam egy rendszert a fejembe. A kifelé hajigálás idejének töredéke alatt visszapakoltam, már ami megmaradt, tény, hogy sokkal levegősebb most a szekrény, de milyen szép, igazi gardrób kinézete van, csak magát a beépítettszekrénybozadályt nem kell észrevenni.
Bernát nagyon élvezte az egész lakást elborító rumlit, mi pedig azt, hogy a helyrerámolás óta mindent sokkal könnyebb rendbetartani. Hogy mit tesz egy jó rendszer:)
Információ 3: Nekünk nem kell útlevél! (ezzel Gira kérdésére is válaszoltam)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése