Nagyon szeretek kötni, már általános iskolás koromban is tudtam, de az első ruhadarabomat, egy hatalmas fehér pulcsit gimnazista koromban készítettem el. Azóta számtalan apróság és nagyobbacska kötés került ki a kezeim közül és végre kezdenek igazán olyanok lenni, mint amilyennek megálmodtam őket.
Szeretem tervezgetni a munkáimat, megálmodni, hogy mi is készüljön, fonalat, mintát keresni, próbálgatni, hogy az adott fonálhoz mi is illik a legjobban, hiszen még a tű mérete sem mindegy. Nézegetni a kardigánokat, pulóvereket, hogy mi is állna nekem a legjobban, mi is most a legdivatosabb, hogy amit készítek, az valóban egy jól hordható ruhadarab legyen. Passzoljon hozzám stílusban, fazonban és persze a ruhatáram már meglevő darabjaihoz is.
A kardigán mintájának neve, két különlegessége is van, a nyakánál kell elkezdeni kötni és az egész egy darabban készül, a másik pedig az, hogy két hét alatt készült el, hanyatt fekve - amikor a harmadik fiam vártam, volt egy arcüreggyulladásom.
És hogy mire is jó egy megálmodott és megvalósult kardigán?
Kötni benne egy pulóvert, kipróbálni egy régi fénymérőt, amit édesapámtól kaptunk, meleg teát inni és örülni, hogy a már meglevő kiegészítő is illik hozzá, kávét hozni a Tiszavirágból, mert ott a legfinomabb, életrajzot olvasni egy modern ketyerén.
Élvezni minden pillanatot a fiaimmal, csak úgy fogni egy meleg kezecskét, sétára indulva, vagy csak otthon, míg kimegyünk a konyhába, elaltatni, aki álmod, tanítani, segíteni, bátorítani, vagy egyszerűen résztvenni a játékban.
Elolvasni Isten Igéjét, Vele lenni, ülni a Mester lábánál, hallgatni Szavát és az Őt dicsérő énekeket.
Megörökíteni annyi pillanatot, amennyit csak tudok, hogy majd a képek alapján lehessen sok történetet mesélni, a múlt gépeivel megörökíteni a jelent, hogy a jövőben is vissza lehessen tekinteni.
És a történet itt még nem ért véget, hiszen még annyi minden vár ránk...
Nagyon szép lett, kedvet kaptam hozzá! :-)
VálaszTörlés