Az SZTE-n jártunk

A mai napon immár sokadik alkalommal vendégek voltunk az SZTE Neveléstudományi tanszékén, mégpedig a Pedagógiai módszerek szemináriumon. Jópár évvel ezelőtt egy volt évfolyamtársnőm megkért, hogy ezen óráján beszéljek egy keveset az otthonoktatásról, persze tisztáztuk előre, hogy az én gyermekeim még nem iskolás korúak, így sok mindenről még csak elméleti síkon tudok beszámolni, de oda lyukadtunk ki akkor, hogy még így is többet hallanak róla, mint enélkül.

Voltam már ezen az órán egyedül, egy kisbabával, Bernáttal is, de tavaly volt, hogy az egész család jelen volt. Így terveztük most is, de az autónk épp szolgálatban van (bizonyám: kismamaszállító, és várjuk a legényke érkezését). Terveztük, hogy akkor villamosozunk, erre Káleb kicsit megfázatott, akkor ha már tudunk remekül bringázni, menjünk úgy hárman.

Őszinte leszek, mire Szeged külsö végéből Bernátot irányítva betekertünk az egyetemhez, bizony én leültem volna egy kicsit pihenni, mondhatni önmagában is kihívás volt,de jól vettük az akadályt.

A diákok már a múlt héten hallottak arról, hogy van ilyen, hogy otthonoktatás, és azt is tudták, hogy az órára vendégek érkeznek, azaz ők úgy fognak pedagógus diplomát szerezni, hogy láttak gyereket az egyetemen!

Ezen tanóra célja az volt, hogy megismerjék az otthonoktatást, a hazai lehetőségek, előnyök, hátrányok, kérdezzenek. - Véleményem szerint elértük :)

Elmondtam, hogy minden család más, rengeteg szempontól elértő, már ha csak az alap körülményeket, szituációkat vesszük alapul: fiatalabb vagy idősebb szülő, egy, két vagy több gyerek, vannak-e ikrek a családban, városban, kisvárosban, falun, tanyán élnek-e, panelban vagy kertesházban, mivel foglalkoznak, milyenek a baráti kapcsolataik, milyen a rokonság és a lista elég szépen bővíthető.

Bevezetesként megnéztünk néhány tényt, jog, számadatok, híres otthonoktatottak.

Folyamatosan volt lehetőségük kérdezni, és szépen sorban jöttek is a kérdések.

Az első egy jó nagy mappát nyitot meg, mik az előnyök. Jó sokat öszeszedtem, és ahogy tapasztalom, ha egy-két elemét már megemlítem, rengeteg más terület is bekapcsolok, az oo-témát ezer oldalról lehet mozgatni és soha sem lehet egy területről vegytiszta formában beszélni.

A hátrányokra nem kérdeztek rá, viszont én rátértem. Fontosnak tartottam megjegyegyezni, hogy én ezeket nem hátránynak, hanem inkább nehézségeknek tekintem, és mindennek vannak nehézsége, minden döntéssel, választással nyerünk és veszítünk valamit, kérdés, hogy mit, és kérdés, hogy épp milyen nehézségek merülnek fel, és mit tudunk kezdeni velük.

Itt is elég sok pont volt, nem a saját nehézségeinket soroltam fel, hanem összeszedtem, amennyit csak tudtam, és igyekeztem nagyon őszintén beszélni. Mindhez hozzákapcsoltam, hogy ez van, nálunk jelentkezik-e, ha nem, miért, ha igen, mi a mi megoldásunk vagy mit tervezünk hosszútávon. Ilyenek voltak: rugalmasság, napirend, kiközösítés, számonkérés módja, több szervezés, kevés hasonló család, anya-tanár szerep, nehezebb időszakok, magyarázkodás, engedelmesség.

Jeleztem feléjük már az elején, hogy bizonyos területek személyesen is érinteni fogják őket, és így is lett, pl anya-tanár szerepkonfliktus, ami nagyon érdekelte őket, az anya, mint tanár. Ekkor hoztam egy példát, ami szerintem sokunk életében előfordult: volt-e nálatok olyan, hogy beszereztél egy hármast vagy kettest és szombat délelőtt mesenézés helyett leültettek az asztalhoz és kampányszerű tanulásba kezdtetek, mert most aztán... Látnotok kellett volna a sok bólogatást:) Jeleztem, hogy az oo-s tanulás nem ez!

Fülöp mászott egy kicsit a teremben, konkrétan elindult a székek alatt, majd megkérdeztem, hogy akar-e valaki kisbabát fogni, volt jelentkező :) így szétszedett pár fülest, ledobálta a tollakat, meggyepált egy füzetet és ez csak az, amit láttam. Majd elaludt, így fél órát biztosan úgy beszéltem, hogy tartottam a kezemben. A könyvek, tanulósok mutogatása közben a tanárnőnél volt. Emiatt kicsit várni is kellett a hazaindulással, mert alvós baba nem tud a bicikliülésben ülni.

Bernát a tanárnővel játszott, majd a táblára rajzolt, konkrétan angry bird-öt, amit el is magyarázott. Kérdeztem tőle is pár dolgot, hogy hogyan szoktunk tanulni, majd volt nálunk mágneses betű, amit gyorsan használtunk a táblánál. 

Nagy táskányi tanulósat vittem magammal, körbeadtuk, meg lehetett nézni, meséltem, hogy mivel hogyan szoktunk játszva tanulni.

A tableten nálam volt néhány fénykép, amit körbeadtam, mert kérdezték, hogy hogyan lehet egyszerre tanulni több gyerekkel, és abban történetesen volt pár fénykép, amin ketten és hárman is rajta vannak.

Tapasztalat: akár öt órát is lehetne ilyenkor beszélgetni és akkor sem merülnénk ki a témákból. Legközelebb több fényképet fogok vinni, és kivetítjük őket, mert akkor egyből lehet szemléltetni is. Jó, hogy van velem ilyenkor gyerek, mert ugye messziről jött embert azt mond, amit akar, de ha látják a gyerekeket, akkor ideális esetben alátámasztják az elhangzottakat. Természetesen ennek megvan a maga rizikófaktora ;)