Ősszel a napsütés különleges kincs, számomra olyan, mint bőven karácsony után találni még pár szem zselés szaloncukrot, azonnal megeszem.
Az őszi napsütés egy visszautasíthatatlan meghívó, azonnal el kell indulni, nehogy a késlekedés miatt kimaradjunk belőle. Így tettünk ma is, a két idősebb fiúval biciklire pattantunk, kicsi apával maradt itthon.
És micsoda kincseket találtunk, összesen egy órányit tekertünk, sütkéreztünk, csodáltuk a színeket. Láttunk rengeteg macskát, kiszimatoltuk a füstöt, és tanultunk új szót is: avar. A nagy villanyoszlopnál észrevettük az üveg szigetelőket, álltunk is ott egy jó darabig, miért is van rajta pontosan, miért pont üveg, és képzeljétek, Bernát tudta, hogy az üveg nem vezetei az áramot, tudom, hogy az egyik könyvében benne van és sokszor láttuk már, de akkor is, szerintem olyan ügyes. Még fényképezett is :)
És még fényképezett is :) Káleb most a hátam mögött ült végig, és nagyon figyelt, minden érdekelte, és annyi mindent észrevett ő is.
Remélem még lesz pár hasonló mini bringatúránk idén!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése