Csak az marad, ami a miénk

Számunkra soha sem okozott nagyobb gondot a selejtezés, valahogy egyikünk sem ragaszkodik különösebben a tárgyaihoz, ehhez persze hozzátartozik az is, hogy nem igazán szeretjük magukat sok szekrénnyel körülvenni, külön tárolóhelyiségek, úgy mint gardrób, kamra nem állnak rendelkezésünkre.

És ez persze nem azt jelenti, hogy abszolute nincs semmi plusz tárgy nálunk, mert bizony a dolgok mindenhol képesek halmozódni, csak időt kell adni nekik. És azt sem jelenti, hogy nem vagyunk néha hajlamosak arra, hogy a tárgyainkba, eszközeinkbe vessük a bizalmunkat. Mikor sokat túráztam, igyekeztem nem a legnagyobb hátizsákot választani, mert addig pakoltam bele mindenfélét, amíg helyet találtam benne, sőt, még rá is lehet kötni. Számtalanszor gondolkodtam úgy, hogy semmi baj nem érhet, mert bizony én felkészültem, sőt még tetszelegtem is magam előtt, hogy micsoda felelősségteljes, megbízható ember vagyok, hogy szépen felkészültem, minden eshetőségre számítottam.

Micsoda szánalomra méltó pillanatok: egy hátizsáknyi motyóba vetettem a bizalmam! 

"Ha tehát a legkisebb dologra sem vagytok képesek, a többi miatt miért aggódtok?" Lk 12,26

Szóval jól aggódtam egy csomó eshetőség miatt, ezért a magam módján bespájzoltam, majd simán ámítottam magam, hogy jaj de jó, így semmi baj nem érhet. 

Úgyhogy erről a széles útról megjöttünk!

Számtalan lépcsőfokot végigjártunk már a lomtalanítással kapcsolatban, bevetettünk sok módszert, és igazából működtek, de valahogy mind csak amolyan eszköz volt, nem éreztem, hogy élet lenne bennük. Nem fakadtak sehonnan, egyedül annyi volt a céljuk, hogy ne túrjanak ki bennünket a dolgaink.

Csak párat említsek: annyi holmi maradjon, aminek van helye, ha veszük x dolgot, akkor x-nek mennie kell, amelyik ruha nem kompatibilis a ruhatárral, menjen. 

Nyáron, egy lelkigyakorlaton viszont végre megtaláltam, amit eddig hiányoltam. Dexter, a Boldogok vagytok kurzus kimondott egy remek mondatot:

Amire nincs szükséged, mégis nálad van, azt valójában 

mástól veszed el!

Engem szíven ütött. A mondat egyszerűsége, következetessége, húsba maró igazsága.

Innentől kezdve a lomtalanításnak, selejtezésnek már van értelme, persze a rendezett otthon is egy értelmes cél, de itt már kézzelfoghatóvá válik valami több! Tény, hogy többletmunkát is jelent, hiszen nem ér véget a feladatunk azzal, hogy ívesen megcélozzuk a szemetest, vagy pár havonta ellátogatunk a közeli karitászba.

A kép a szekrényünk egy darabja, ahogy így nézem, több nagyon szeretett ruha van benne, és tudjátok, hogy mi a legjobb, hogy kapásból látok hármat, amit Git-től kaptam, van a nagymamámtől és egy a valamikori ovónénimtől!

És a tapasztalat:

Valójában nagyon kevés kell az élethez, és ha azt akarjuk, hogy bőségben legyen, még kevesebb! 

(vö Jn 10,10)