2012. december 6., csütörtök

Mikulásos gondolatok

Nem kérdés, hogy mi nem mondunk Télapót, Karácsonyapót a fiainknak, de nagy Mikulásozást sem szoktunk csapni. Nincs mese arról, hogy a Mikulás éjjel megtölti a csizmát, sem arról, hogy meglátogat minket, vagy anyáék összefutottak vele.
Amikor ezt kifejtem, a következő választ kapom: de megfosztom egy élménytől, egy csodától a gyermekeim. Szerintem nem, mert pont ezzel a kamu mesével fosztom meg egy igazi csodától!

Ma ünnepeljük Szent Miklós püskök napját, és a napi evangéliumban pedig a következő hangzott el:

 Aki hallgatja tanításomat, és  tettekre
   is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. Mt 7, 24

Miklós egy püspök volt, aki meghallgatta Jézus tanítását, és tettekre váltotta. Mi ez, ha nem egy hatalmas csoda? Mi csodálatosabb annál, hogy valaki, akinek titulusa, hatalma, pozíciója van a legszegényebb rétegekehez fordul? De bárki, aki hallja és tettekre váltja, egy csoda része. Sokkal nagyobb csoda, minthogy lesz egy adag édesség az ablakba tett cipőben.
Mi ezt meséljül a fiainknak, és igyekszünk mi magunk is tettekre váltani, igen, van ajándék, igen, mi is az ablakba tesszük, mert az szép, amikor díszítve végig van rakva, még a cipő ellen sincs kifogásom (végülis van olyan legenda, hogy az adománypénz beleesett a lány harisnyájába). Csak a kamu mese, hogy majd valahogy belepakolja, az nincs meg. 
Elmondjuk, hogy mi adjuk, sőt, őket is ajándékkészítésre bíztatjuk. Mert így egy olyan csodát kapnak, amelynek nem jár le a szavatossága! Nem kell tartani a 3-5 éves kortól, a lebukástól, a számonkéréstől, hogy miért hazudtunk, mert ez a csoda Jézus megismerésével csak növekedni fog.
Én nagyon szeretem ezt az ünnepet, anno pont ezen a napon szóbeliztem a gimnáziumba, és akkor bár még messze nem voltam megtérve, de amikor már nagyon kivoltam Miklós története jutott az eszembe, amelyet már akkor is kedvesnek találtam.És egy egyetemi élmény, elsős voltam a teológián, egyháztörténet zh, egy hét nem alvás után kilépek a teológia hátsó kapuján, balra nézek és pár centin múlott, hogy egy kaminon, amely akkor még bejöhetett a belvárosba el nem gázolta a lovaskocsin ülő városi Mikulást.

De ne alkudjunk meg, ne adjunk kisebb ünnepet, ne csorbítsuk, hogy ennek következtében elveszítsük!

Frissítés: Nagy Zsolt szolgálótestvéremtől engedélyt kaptam, hogy közöljem a facebook-on közzétett beszámolóját december 6-ról.

Csiszér Laci barátommal a váli általános iskolában megjelentünk Szent Miklós földi "helytartójaként"...olyan kétszáz gyereknek adtuk át üzenetünket: ÉRTÉKES VAGY; BÍZOM BENNED; és NE FÉLJ, MENNI FOG mert a MENNYEI ATYA VELED VAN !!! Volt minden: zene, buzdítás, áldás, ajándék, tánc...buli. Szóval nem a télapósított utánzatot hoztuk, de így volt jó: úgy láttuk megérinti a gyerekeket. A szakállamra azt mondtam hogy Miklós se volt mindig öreg...a vége pedig egy mikulás-koncertbe "fulladt". A délutánt pedig Budapesten a 9.kerületet járva - jobbára mélyszegény családoknál - töltöttem ugyanilyen kiszerelésben...
Döbbenet az emberek életminősége közti különbség, és hozzáteszem: nem mindig ők tehetnek róla...miközben a audik és BNW-ék sora szeli át a várost, hányan tengetik az életüket pár négyzetméteren pár forintból, elgondolkodtató. Szükség van a jó alkalmazott erejére a rossz ellen, mert könnyen eluralkodhat rajtunk a "jól van így, azt hagyjatok" állapot.




6 megjegyzés:

  1. Nagyjából egyetértek...hanem nálunk mégiscsak nagy játék és móka, mikor próbálnak lebuktatni bennünket. Jópár aranyos történet fűződik hozzá. Eddig egyiküknek sem okozott gondot az átmenet, amikor valahonnan megtudták, hogy nem a Mikulás,, és nem az Angyalka van a dologban. Hogy más gyerekeknek ki hozza, az egy dolog. A mieinknek az Angyal és a Mikulás, ez biztos. :))) Az első és legmateriálisabb bizonyíték, hogy nincs nekünk annyi pénzünk, hogy mindenkinek vegyünk valamit...

    VálaszTörlés
  2. :)
    Mid van, amit nem kaptál? (1Kor 4,7)

    VálaszTörlés
  3. hello Mara! orulok, hogy ti is Szent Miklosrol beszeltek, tegnap es tegnapelott nalunk is folyamatosan tema volt, Dane-nek kb 25-szor ujra el kellett meselni minden altalunk hasznalt nyelven, miert nem telapo, meg miert nem a kandallon jon (uj hazba koltoztunk es van benne kandallo is) es hogyhogy nem Karacsonykor (mert ugye itt, Italiaban az is komplikalja a helyzetet, hogy 25en Santa Claus (brit import :) ) hozza a zokniba a cuccot. (es meg van kesobb Befana is) Szerencsere Dane nagyon birja a szenteket, igy ez nem okozott problemat, hogy Miklos is beferjen a csapatba,San Nicola, Saint Nicholas es Szent Mikulas neven. Nalunk ujabban az imanal (ha nem spontan, hanem pl kaja elott kell mondani) nyafog. Legujabban recitaljuk az imat, igy aztan enekelni hajlando :) Audrey kis cukorborso: minden keresztvetes es ima hatalmas-boldog mosolyt csal az arcara :) Nalatok hogyan sikerul a fiukat bevonni az imaba? Hajna

    VálaszTörlés
  4. Sziaaa, már hiányoztál :)
    Ima, asztali áldás, ez mindig volt, szóval max nagyon éhesek, és kedvenc van, akkor felejtik, de az, hogy ima van, az nem kérdés.
    A reggeli néha nehezebb, néha nekünk is ;)
    De most hogy írom, ez kicsit hosszabb, nem gond, ha írok belőle egy bejegyzést? Igyekszem vele elkészülni mihamarabb!

    Ja, Karácsony és Mikulás, igen, kemény, ráadásul ez ugye hozzánk ünnep szintjén nincs, de a mesekönyvek, mesék, azok bizony ezzen vannak teli, és nálunk is helyre kell ezeket tenni folyamatosan.

    VálaszTörlés
  5. Én már nem nagyon hangoztatom, hogy nem tartom helyesnek a Mikulás-storyt, mert ilyenkor jönnek a rossz szülő vagyok, és gonosz anya, és el kéne vegyék tőlem a gyerekeimet duma.... Szóval nálunk is eddig a legendáról beszéltünk, Miklós püspökről, és kitaláltam, hogy ilyenkor csakis saját kézzel készített ajándékot lehet adni. Édesség nincs, mert ilyenkor úgyis mindig kapnak valahonannan, valakitől, de igyekeznek ők is rajzolni vagy készíteni valamit. Én idén füzetborítót varrtam nekik, szépet, cicomásat :)

    VálaszTörlés
  6. Pedig ha tudnák, hogy pont a kamu szöveggel veszítik el a csodát. Mert a kiagyalt sztorinak úgyis csak lebukás a vége, legalábbis én még nem találkoztam olyan felnőttel, aki tényleg hitt volna abba, hogy a Mikulás pakolja teli a cipőjét, bár lehet, hogy még keveset éltem!
    Viszont sajnos a kamu sztori okot ad az újabb panaszáradatra is, mert ilyen meg olyan kereskedők, kapitalisták, akik ebből is hasznot húznak, jaj még ez is, és kifogyhatatlan a sopánkodási kreativitás. És megértem őket, mert nem az ő hibájuk, hogy maszlaggal tetették őket!

    VálaszTörlés