Ima a gyermekeinkkel

Az egyik poszt alatt a következő kérdés érkezett:  "Nalatok hogyan sikerul a fiukat bevonni az imaba?"

Gondoltam a téma megérdemel egy saját posztot.

Az első az, hogy nem bevontuk őket, hanem külön imaidőt alakítottunk ki velük. Nekünk megmaradt a személyes imaidőnk, és valójában a mi imaéletünk egészült ki a közös reggeli dicsérettel, esti hálaadással.

Folyamatosan változik, alakul ez a két imaidő, hiszen nőnek, egyre többet tudnak befogadni és másképpen. Jelenleg a következő:

Reggel

Zsoltárt mondunk az elején és a végén. Azért merem mondani, hogy nem felolvassuk, mert van, amit már tényleg írott szöveg nélkül mondunk. Hónapokkal ezelőtt kezdtük el, hogy minden reggel a 127-es zsoltárt mondtuk, és először Bernát, majd mi, végül Kaleb tanulta meg. És ez is volt a cél, hogy megtanuljuk fejből. Valaki mesélte, hogy a zsidó gyerekek kilenc éves korukra tudják mind a 150 zsoltárt. A cél nem ez, vagy nincs időhöz kötve, de örülnék neki, ha kollektíven mind többet tudnánk. 

Amint megtanultuk az imádság elején a 100-as zsoltárt kezdtük el mondani, és a végére került a 127-es. Lassan kérhetjük az Úrtól a következő javaslatot kezdő zsoltárnak, amikor majd a kettő megtanultat felváltva fogjuk mondani az imák végén.

Ezután szabad ima, sorban imádkozunk, általában én kezdem, Bernát, Kaleb, és Zsolt zárja, vezeti, ha valami kimaradt, összefogja az egészet, majd felolvassa az aznapi evangéliumot. Beszélgetünk róla. És a fejből zsoltárral zárunk.

A napi evangéliumra próbálunk figyelni napközben, előkerül mikor rajzolunk, vagy keresünk hozzá éneket, kikeressük a GyermekBibliából. Van hogy többet, van hogy kevesebbet kerül elő, természetesen az adott szakasz is meghatározza és az adott nap programja is. 

Este

Miatyánk után sorban hálát adunk, úgy kezdtük el tanítani őket, hogy "Köszönöm Jézus..." és mondja el, hogy mit köszön, ma vezetett az Úr, hogy úgy vezessük fel nekik, hogy ma milyen ajándékot kaptál Jézustól. Ezután Üdvözlégy, majd a klasszikus Én Istenem, Jó Istenem.

Majd fejük a párnára, takaró, és Bibliát olvasunk, most Lukács evangéliuma a soros, amelyből Jézus születését most adventben minden nap elolvassuk, majd a többi részében napra nap haladunk tovább mikor kevesebb, mikor nagyobb léptékben.

Mindez természetesen nem köbe vésett, alakul folyamatosan. Idővel a Szentlecke és az Olvasmány is elő fog kerülni. Ki tudja még, hogy merre leszünk vezetve.

És hogy hogyan alakult ez ki? Sokadik próbálkozásra, és nem a gyerekek voltak az okai, hogy nem ment a rendszeresség! Nekünk volt sok elhatározásunk, de kudarcot vallottunk. Ekkoriban a személyes imaéletem is elé halovány volt, de amikor rend állt be benne, akkor érdekes;) egy csapásra megváltozott minden a gyerekekkel is. 

Néha vannak fegyelmezési gondok, Kaleb izgágáskodik, néha nagy kacagásba fullad, máskor meg én magam is épülök mindkettejük imájából. 

Volt, hogy annyira nem bírtak magukkal, hogy közöltük, most akkor elkezdjük elölről! És mintha kicserélték volna őket. Máskor összeszedettebbek, mint mi!

A következő hetek is garantáltan tartogatnak még sok-sok változást :)