Mikulásos gondolatok

Nem kérdés, hogy mi nem mondunk Télapót, Karácsonyapót a fiainknak, de nagy Mikulásozást sem szoktunk csapni. Nincs mese arról, hogy a Mikulás éjjel megtölti a csizmát, sem arról, hogy meglátogat minket, vagy anyáék összefutottak vele.

Amikor ezt kifejtem, a következő választ kapom: de megfosztom egy élménytől, egy csodától a gyermekeim. Szerintem nem, mert pont ezzel a kamu mesével fosztom meg egy igazi csodától!

Ma ünnepeljük Szent Miklós püskök napját, és a napi evangéliumban pedig a következő hangzott el:

 Aki hallgatja tanításomat, és  tettekre
   is váltja, hasonlít a bölcs emberhez, aki házát sziklára építette. Mt 7, 24

Miklós egy püspök volt, aki meghallgatta Jézus tanítását, és tettekre váltotta. Mi ez, ha nem egy hatalmas csoda? Mi csodálatosabb annál, hogy valaki, akinek titulusa, hatalma, pozíciója van a legszegényebb rétegekehez fordul? De bárki, aki hallja és tettekre váltja, egy csoda része. Sokkal nagyobb csoda, minthogy lesz egy adag édesség az ablakba tett cipőben.

Mi ezt meséljül a fiainknak, és igyekszünk mi magunk is tettekre váltani, igen, van ajándék, igen, mi is az ablakba tesszük, mert az szép, amikor díszítve végig van rakva, még a cipő ellen sincs kifogásom (végülis van olyan legenda, hogy az adománypénz beleesett a lány harisnyájába). Csak a kamu mese, hogy majd valahogy belepakolja, az nincs meg. 

Elmondjuk, hogy mi adjuk, sőt, őket is ajándékkészítésre bíztatjuk. Mert így egy olyan csodát kapnak, amelynek nem jár le a szavatossága! Nem kell tartani a 3-5 éves kortól, a lebukástól, a számonkéréstől, hogy miért hazudtunk, mert ez a csoda Jézus megismerésével csak növekedni fog.

Én nagyon szeretem ezt az ünnepet, anno pont ezen a napon szóbeliztem a gimnáziumba, és akkor bár még messze nem voltam megtérve, de amikor már nagyon kivoltam Miklós története jutott az eszembe, amelyet már akkor is kedvesnek találtam.És egy egyetemi élmény, elsős voltam a teológián, egyháztörténet zh, egy hét nem alvás után kilépek a teológia hátsó kapuján, balra nézek és pár centin múlott, hogy egy kaminon, amely akkor még bejöhetett a belvárosba el nem gázolta a lovaskocsin ülő városi Mikulást.

De ne alkudjunk meg, ne adjunk kisebb ünnepet, ne csorbítsuk, hogy ennek következtében elveszítsük!

Frissítés: Nagy Zsolt szolgálótestvéremtől engedélyt kaptam, hogy közöljem a facebook-on közzétett beszámolóját december 6-ról.

Csiszér Laci barátommal a váli általános iskolában megjelentünk Szent Miklós földi "helytartójaként"...olyan kétszáz gyereknek adtuk át üzenetünket: ÉRTÉKES VAGY; BÍZOM BENNED; és NE FÉLJ, MENNI FOG mert a MENNYEI ATYA VELED VAN !!! Volt minden: zene, buzdítás, áldás, ajándék, tánc...buli. Szóval nem a télapósított utánzatot hoztuk, de így volt jó: úgy láttuk megérinti a gyerekeket. A szakállamra azt mondtam hogy Miklós se volt mindig öreg...a vége pedig egy mikulás-koncertbe "fulladt". A délutánt pedig Budapesten a 9.kerületet járva - jobbára mélyszegény családoknál - töltöttem ugyanilyen kiszerelésben...
Döbbenet az emberek életminősége közti különbség, és hozzáteszem: nem mindig ők tehetnek róla...miközben a audik és BNW-ék sora szeli át a várost, hányan tengetik az életüket pár négyzetméteren pár forintból, elgondolkodtató. Szükség van a jó alkalmazott erejére a rossz ellen, mert könnyen eluralkodhat rajtunk a "jól van így, azt hagyjatok" állapot.