Nem tudom

Hétvégén volt egy érdekes tapasztalatom, nagyon sok emberrel találkoztam, és természetesen soha sem maradt el a kérdés, hogy a harmadik gyermekünk "mi lesz?", én már magától a kérdéstől is falnak megyek, de a szituációt még lehet fokozni!

-Nem tudom. (mert tényleg nem, nem látták tisztán, egyik orvos sem mondott semmit)

- Ááááá, szóval nem AKARJÁTOK tudni!

- Nem nem akarjuk, hanem nem tudjuk!

- Meglepetésnek akarjátok!

-Nem, nem tudjuk!

És nem egy-két ilyen beszélgetés zajlott le, hanem a beszélgetéseim 99%-ban előfordultak a fenti mondatok.

Mindez eszembe juttatott néhány esetet a már régmúltból!

Tanító, tanár kérdezett, a válaszom: "Nem tudom!" És néz rám, mintha az ellensége lennék, mert biztos nem akarom tudni, ezt tudtomra is adja, vagy nem akartam előző nap tanulni, azért nincs megoldva a házi feladatom, mert nem akartam.

Tény, hogy nem sok ilyen esetre emlékszem, de többre, mint jólesik.

És én ezeket a szituációkat én nem tudtam feldolgozni.

Egyetem, majd való élet:

kiderült, hogy olyan fajta vagyok, hogy amit nem tudok, de kell, azzal addig birkózom, gyúróm, kérdezek, amíg meg nem oldom.

Hogy mi blokkolt annak idején, kérdés számomra is, de valami volt!

Amikor hébert tanultam, körülbelül ezerszer kimondtam, hogy "ilyen igealak nincs is", mert képtelen voltam rájönni, lefordítani, majd addig küzdöttem vele, míg meg nem lett, ha nem lett, akkor másnap mentem Szabó Máriához (gör-hébert tanít), és ő egy fél pillantásból megmondta, hogy mi is a kérdéses ige, mibe van, és hogy kell fordítani. Idővel egyre kevesebbszer kellett mennem.

Miért feltételezzük, hogy ha valaki nem tud valamit, azt nem is akarja? Minthogy rengetegen csinálják, tudom, hogy én sem vagyok kivétel, csak még soha sem figyeltem fel rá! És köszönöm az Úrnak, hogy most sokszor kellett azt válaszolnom, hogy nem tudom, mert igyekszem figyelni rá ezentúl, hogy amikor a gyermekeim válaszolják ezt tanulás közben, akkor ne feltételezzem azt, hogy nem akarják csinálni vagy nem akarják tudni! Ne pattanjak fel az asztaltól és reccsenjek rájuk. Ne én váljak gátjukká, hanem edzőjük legyek, aki megtanítja őket meggyúrni a kérdéseket, megforgatni a fejük felett, hogy megtalálják a megoldásokat!