Idei szeptember

Elérkezett az idei szeptember is, és tény, hogy nálunk még nincs hivatalos otthonoktatott gyermek, de az időpont szele minket is évről évre megérint, átgondolásra késztet. Most sem volt ez másképp, a nagy gondolatok tárgya pedig az volt, hogy hogyan is tanulnak gyermekeink. Nem arra fókuszálva, hogy mi hogyan foglalkozunk velünk, hogy milyen módszereket, ötleteket lesünk el innen onnan, hanem amikor ők akarnak tanulni, ők kérnek, hogyan és mint teszik

Bernát:

Egy ideig aggodalommal figyeltem, hogy ő bizony nem rajzol, és természetesen eszembe jutott, hogy majd biztosan gondjai lesznek az írással, mintha a kettő szerves egységet, ok-okozati következményt alkotna. A csendes alkotással szemben viszont rendkívül szerette nézni, ha mi rajzoltunk. Ezért töretlen kitartással hordta nekünk a lapokat, tollat, ceruzát, hogy traktort, szakállas bácsit cilinderrel, most csokornyakkendővel rajzoljunk, majd őrt a palota elé. A gyerekvigyázókat is rendre megrajzoltatta, és az a helyzet, hogy a kényszer nem minden esetben nyomja el a kreativitást, több lánykáról, anyukáról derült ki, hogy bizony, nem is tehetségtelenek. 

Idővel közölte, hogy akkor ő most rajzol egy ember, leült lerajzolta, majd továbbállt. Pár napra rá traktort, és így tovább. Azóta is rajzoltat minket, és motivál:), de már sokkal ritkábban.

Most így tanulunk olvasni, mert szereti hallgatni és nézni, hogy betűzünk egy szót, majd összeolvassuk, hozza a könyvet, és amikor végighallgatta a mesét, újraolvastat. És már vannak szavak, mint START, Kaleb, amelyeket minden gond nélkül betűz, majd kiolvas. 

Szeret mesét hallgatni, de adott könyvet egyszer egy nap. Nem lapoz vissza, sem előre, és nem is hozza újra. Másnap viszont úgy hallgatja, mintha még soha sem meséltük volna.

Nem mond vissza semmit szó szerint, nem jegyzi meg a meséket, Boribont, Kippkoppot szóról szóra, de  képek alapján csodálatosan elmeséli őket Kalebnak. 

Kaleb:

Szaladgál, és közben mindent összerajzol, tényleg mindent! A talpát, a kanapét, a falat, a játékot, az ablakpárkányt és még arra is van ideje, hogy a papírra is alkosson, minél élénkebb színvilággal. 

Mesét is hallgatna, ha valaki szaladna utána. Lehet, hogy miatta találták ki a hangoskönyvet.

Jelenlegi légszomjas állapotomban kiválóan alkalmas vagyok arra, hogy neki meséljek, mert annyit mutogat, magyaráz közben, hogy bőven marad időm pihenni két oldal között. Visszalapoz, majd előre, és megint hátra, majd a közepe is érdekes lesz hirtelen.

A számolás nagyon tetszik neki, pillanatok alatt megjegyezte. Gyermekdalok nagy kedvelője, és úgy örülne neki, ha már ki tudna ejteni minden hangot, mert a Dízel mozdony zakatol a síneken nem olyan egyszerű, ha valaki szaladva, autóban beszíjazva hadonászva kívánja harmadjára is elénekelni. Minden gond nélkül megjegyzi a szövegeket, azonnal és nem felejti el őket.

Tehát a 2012/2013-as tanévet megnyitottnak tekintem, és lógunk a szeren.