Hálás vagyok Neked drága Istenem, hogy az elmúlt hetet nem csak túléltük, megéltük, hanem Belőled minden nap valódi élet fakadt a számunkra.
Láthattam pici palántákat, amelyekből éltető táplálék lesz.
Láthattam a Gerecsén bimbózó virágokat, amelyek szomorúsággal tölthettek volna el, hiszen mikorra kinyílnak már nem tudok arra sétálni, de mellettük ott virultak a már kinyílt virágok is, megmutatva, hogy a zárt bimbócskák micsoda színeket rejtenek.
Készülünk egy lelkigyakorlatra, várjuk, hordozzuk, és jelentkezőket tekintve már bimbó, mert pár perce megtudtam, hogy már 4-en vannak.
A legszebb Szentírás az olvasott Szentírás, köszönöm, hogy megadtad, hogy az én Szentírásom is kezd már elnyűtté válni.
Régi keresztelői, esküvői, bérmálkozási emléklapokat fényképeztünk, szemléltem a képeket, a technikákat, és megérintett, hogy minthogy már nem mai, nem csak átsiklottam a kép fölött, rápillantva, hanem vettem a fáradtságot megnézni, és a ráfordított idő eszembe juttatta életem ezen napjait.
Nézetek, szokások, amelyeket kopottnak talál a világ, avittnak, régimódinak, pedig családban élni, kertben termelni, kézzel levelet írni, leülni hosszan beszélgetni, nem tudni, hogy ki keresett telefonon, gyertyával világítani, tűznél melegedni hatalmas áldás.
Az új vasalónk talpa, és lelkesek vagyunk, utánaolvastunk, hogy hogyan lehet ilyennek megőrizni.
Egy régi, örökölt feszület az ötletelős táblám fölött, amelyet eddig nem mi őriztünk, mégsem kellett kifényesíteni.
Ragyogó tekintetek, amikor a kockaútvonalon végiggurulnak a pingponglabdák.
Nézegettem egy dolinát, de sehogy sem tudtam úgy állni, hogy a lentebbi részeit szemügyre vehessem, majd barlangoztunk, és amikor felnéztem, ott volt a dolina alja, egészen a tetejéig. A legjobb az volt, hogy egyáltalán nem számítottam rá.
A keserű pillanatból felnéztem, hogy van-e valami, ami megédesíti az életem és Te most sem hagytál cserben!
Ajándék táskából: Elutaztam és teli tudtam pakolni a nagytáskát, mert mindenem volt, ami kellett az utazáshoz! Semmiben sem szenvedtem hiányt. - Köszönöm, hogy mindarról gondoskodsz, amire szükségem van!
dobozból: egy hatalmas szájonvágás! Tényleg, felemeltem egy eszközös papírdobozt, benne egy fadarab, de alulról akartam fogni a dobozt, hogy ne szakadjon ki, ezért megtámasztottam, meglendítettem és elkaptam az alját, a fa is meglendült és irdatlanul szájon vágott. - Mert társakat, testvéreket adtál a számunkra, és szájat, hogy segítséget kérjünk, hiszen Te már odahelyezted őket, szabad kezekkel! Nekem sokszor csak kérni kellene!
könyvből: Homokfikák 30. p. Isten szépsége válaszra késztet. - így már soha többet nem kell kétségbe esnem, hogy nem lesznek ötleteim, képeim, szavaim, példáim, hiszen Te mindig ott vagy számomra!
Újra felfedeztem, hogy milyen hatalmas kincs a férjem, hogy mennyire szeretem, az illatát, a szavait, hozzáérni, egy légtérbe tartózkodni vele.
A gyermekeink, akik simán tönkreteszik a legtutibb kislámpát, szétpancsolják a fürdőszobát, ha álmosan kelnek nyüszögnek, de annyira, annyira nagyon szeretem őket, olyan csodálatosak, soha sem fogok tudni elégszer hálátadni értük.
Az aggodalmakat kiváltó tényezőkért, mert időről időre megmutatják, hogy bizony még mindig hajlamos vagyok iszonyatosan aggodalmaskodó lenni, pedig ez nem a Te utad, amelyen én járni akarok!
Hogy megint sokat autózhattam és hazaérhettem
Hogy csavaroghattam, találkozhattam barátokkal, időt szánhattam rájuk.
Hogy újra szemlélhettem, hogy hogyan kell kisgyerekekkel játszanni, és ma már itthon újra belevethettem magam a szőnyegen guggolós, mászós, építős, pakolgatós, ücsörgős mókába.
Hogy bátorságot adsz, és merünk lépni, változtatni.
Hogy a gyerekek elevenek és lelkesek, szinte nem lehet őket elfárasztani, mindig tudnak valamit csinálni és még a csavargás utáni fürdés közben is ugrálnak a kádban.
Hogy csapatot, közösséget vezetni nem könnyű, de Te nem hagysz cserben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése